Miből marad ki egy frissen érettségizett fiatal fiú Magyarországon 2004. június 9-e óta? A férfivá érés egyik legfontosabb eseményéből. A középiskolából kikerülő magyar fiataloknak nincs lehetősége megismerni az önvédelem és a honvédelem alapvető módszereit, eszközeit. Nem tapasztalják meg a fizikailag és mentálisan is elengedhetetlen katonai élet követelményeit.
Egy körülbelüli számítás alapján, 2004-óta Magyarországon 270000 magyar ifjú nem részesült honvédelmi kiképzésben. A sorkötelezettség eltörlésének hátterében persze ott állt a „gyarmattá tétel” szándéka. Egy gazdaságilag, fizikailag, lelkileg megtört nemzetet könnyebb megroppantani. A „gyarmattá tétel” nyílt lépései is 2004-től számíthatóak, eltörlik a sorkatonaságot, hatalomra kerül Gyurcsány Ferenc, az ország kiárusítása felgyorsul, az őszödi beszédben arcátlanul szembeköpik a magyar népet, a kirobbant forradalmi hangulatot vérbe folytja az állampolgárok pénzéből felszerelt, Államvédelmi Hatósággá züllesztett rendőrség.
Az ellenzék mély hallgatása mellett, napjainkban is tart a nemzet megbecstelenítése, természeti és szellemi értékeink piacra dobása, határon túlra szakadt honfitársaink cserbenhagyása.
Persze tehetik ezt nyugodtan helytartóink, mivel a forradalom és a megújulás letéteményeseinek, a magyar ifjúságnak nagy része el lett „altatva”.
A felnövekvő fiúk jó esetben 8 éves koruktól sportolnak valamit, a sport iránti lelkesedésük eltart 14-16 éves korukig, de akkor már fontosabbak a közös „bandázások” és persze a lányok. Majd 17-18 évesen egy a lányok számára megnyerő külső elnyerésének érdekében újra sportolni kezdenek. Az érettségi után jön az egyetem, amikor is nyugodtan kijelenthetjük, hogy a fiatalok körülbelül 15-20 százaléka marad az aktív sport mellett. Ennek következménye, hogy a lebutított magyar felsőoktatás céltalanságában őrlődő fiatalok túlsúly problémákkal küzdenek. A magyar fiatalok 16-25 év közötti generációjának 60 százaléka túlsúlyos, s küzd valamilyen ebből fakadó betegséggel: magas vérnyomás, allergia stb.
Ez az elkeserítő átlag egyenes következménye a sorkötelezettség eltörlésének. A fiatalok az alatt a 9-11 hónap alatt, melyet a haza szolgálatában töltöttek volna, fizikailag is karban vannak tartva, valamint tanulnak fegyelmet, tiszteletet, egyenes gerincesség. S talán a legfontosabb, az, hogy megélik a bajtársiasság élményét, mely a haza a hon védelme során jött létre. Magyarul megtanulnak, közösségben gondolkodni, céltudatosan, kitartóan viselkedni, s megélik hazafiságukat is.
Persze a fizikai „hiányosságok” mellett mentálisan sem nyújt nekik védelmet a honvédség. Nincsenek a hétköznapi életben a bajtársak, kitartásból példát mutató barátok, közös élmények tapasztalatából építkező megoldási formák. Nem alakul ki a katonaságnál megszerezhető, rendre és fegyelemre épülő erkölcsi értékrend.
Mit lát egy mai magyar fiatal maga körül: családja jó esetben együtt marad, a barátságok csak a kocsmai szinten működnek többségében, a továbbtanulás minden hónapban veszélybe sodorhatja a család költségvetését, a felsőoktatásban szerzett tapasztalatok, és diploma ma már nem jelenti a feltétlen boldogulást, s a könnyű elhelyezkedést, diplomások tömegei dolgoznak multinacionális cégek feltöltő polcai között. 10 diplomásból 2 helyezkedik el képesítésének megfelelő munkakörben. A fiatalnak túlhajtott szülein kívül, nincs kihez fordulnia, nincsenek barátok, bizalmasok. Az ország irányítóitól azt hallja, hogy „el lehet menni”s a környezetében is azt látja, hogy a vele egykorúak, a boldogulás reményében sorra hagyják el az országot, s többségük vissza sem jön. Ha itthon marad, akkor rabszolgasorban dolgozhat éhbérért, majd a könnyen megszerzett boldogság érdekében lesz alkoholista vagy drogos.
Igen, mert az ország helytartói ezt harsogják: legyél önmagad, felszabadult, befogadó, toleráns, ez szerintük a következő: drogozz, ne alapíts családot, ne gondolj a holnapra az utánad jövőkre, ne dobáld a buzit. Magyarul jöhet minden, ami deviáns, s elzár egy egészséges közösségtől, s ezen, keresztül a nemzeti egybetartozás érzésének lehetőségétől. Az igény pedig megvan a fiatalokban a rendre és fegyelemre épülő, honvédő, hazaszerető szolgálatra. A különböző lövész klubok hemzsegnek a sorkötelezettség alól kiesett fiataloktól, az öltözködésben és a nemzeti jelképek viselésében is érezni lehet a katonai közeg utáni természetes vágyat. A Magyar Gárda, mely ma Magyarországon az egyetlen olyan szervezet, amelyik alternatívát tud nyújtani a honvédelem és a bajtársiasság után vágyakozó fiataloknak. Itt szintén megfigyelhető a katonai szolgálatból kimaradt fiatalok magas aránya.
A honvédelem mindig is valamiféle elkötelezettséget jelentett egy földrajzi terület, a szülőhaza iránt, mely elkötelezettség magával vonta a hazaszeretet fogalmát. Ez az, amit elvettek magyar fiatalok ezreitől, s ha ez így megy tovább, akkor generációk fognak úgy felnőni Magyarországon, hogy nem ismerik az önvédelem és honvédelem alapvető módszereit.
Mely a mai kiszolgáltatott világban egy nemzet veszte is lehet. Romániában, Szlovákiában, Szerbiában, tehát a minket körülvevő, határon túli magyar honfitársainkat elnyomó, soviniszta, Trianonból részesedő államokban a fiatalok nem küszködnek hasonló problémákkal, ezért is merik megcsinálni határon túli testvéreinkkel mindazt a becstelenséget, mely mindennap sújtja az ott élő magyarokat. Megmerik velük tenni, mert látják, hogy az anyaország sorozatban adja fel a nemzeti önvédelem fizikai és lelki területeit.
Tudják, hogy a magyar kormánynak mindegy, hogy szlovák vagy magyar rendőr üt nyolc napon túl gyógyulót, s teljesen mindegy, hogy a felheccelt kisebbség veri össze a magyart vagy szerb soviniszta fiatalok.
Ezt érte el a gyarmatosítókat kiszolgáló hatalom. Lelkileg és fizikailag megcsonkított ifjúságot akartak és megkapták. Persze nem számoltak azzal, hogy ennek a fiatalságnak van egy része, mely makacsul ellenáll s egyre többeket ébresztenek fel az „altatásból”. Napról napra több fiatal jelentkezik a Magyar Gárdába, egyre többen vesznek részt a Jobbik nemzetmentő missziójában, egyre többen lépnek be hagyományőrző egyesületekbe, egyre többen hallatják a hangukat az egyetemeken és a gimnáziumok felsőbb évfolyamaiban. A nemzeti rock zenekarok rajongótábora duplájára nőtt. Egészséges gondolkodású, hazaszerető fiatalok válnak hangadókká nagyobb közösségeken belül. Lassan és egyre hatékonyabban kezd ébredezni a megújulást hozható nemzedék.
A fiatalok megteremtik azt, amitől megfosztották őket! Mert a makacsul ellenállók itt szeretnének élni, itt szeretnének családot alapítani, s folytatni kívánják a hagyományok továbbéltetését, a nemzeti öntudat ébrentartását, a közösség, nemzet építését, mert csak ezekkel, az eszközökkel lehet talpon maradni.
Két hír az elmúlt napokból, amin érdemes elgondolkodni:
1.: B. Gordon miniszterelnök és S. László köztársasági elnök részt vett a meghagyott és leépített honvédség hadgyakorlatán. Honvédjeink meglepő gyorsasággal és pontossággal MENEKÍTETTÉK át csapataikat Székesfehérvár FELADÁSA után a Dunán, és Kecskemét alatt sikeresen rendezték soraikat. A vezérkar a VISSZAVONULÁST,  a hadgyakorlat CÉLJÁT sikeresnek értékelte. A mai külpolitikai helyzetre való tekintettel, javaslom egy valóban nemzeti érzelmű kormány hadügyminiszterének a következő hadgyakorlatot: Balassagyarmat megerősítése után a szécsényi utánpótlás biztosítása mellett a magyar seregek hajtsanak végre sikeres behatoló offenzívát, a felvidéki határ mellett.
2.: Újabb avatást tartott a Magyar Gárda, mely szervezet homokzsákot pakol, ha szükséges, természeti katasztrófa után segít a helyreállításban, vidéken, több helyen részt vesz a közbiztonság védelmében, valamint katona sírokat, emlékműveket tart rendben. 
Ö. Kovács Márton