Különös ázsiai eredetű nép tűnt fel Kelet-Európában, szekereken érkeztek, akár a cseh huszita harcosok, magukat indiaiaknak nevezték. Mint a krónikás írja: „sok száz szekéren jöttek, királyuk vezetése alatt. Saját nyelvüket beszélték, saját törvényeiknek engedelmeskedtek. Mindenféle mesterségben  és művészetekben való jártasságokban  tűntek ki, de mindközönségesen nem akartak dolgozni.”

Ez a cigányáradat  első hitelt érdemlő, történetírói regisztrálása Európa évkönyvében, anno 1418. Ám a cigányinvázió megállíthatatlannak bizonyult. Amikor a cigányok szekerei elérték az akkori francia-német határt, az ottani lakosság megjelenésüket riasztó jelnek tekintette – a harci szekereken érkező és mindent elpusztító huszitáknak vélték őket. Így maradt rajta a cigányokon mindmáig francia nyelven az egyébként a cseheket jelentő „bohémien” megjelölés . Ugyanígy az angolban a „Bohemian” szó jelentése a „cseh” mellett, „bohém, csavargó.”

Ezektől az esztendőktől kezdve egyre gyakrabban szerepelnek  az európai krónikákban a cigányokról szóló történetek.

A 15. század előtt azonban – bármennyire szomorú is ez Rostásnak – nem éltek cigányok sem Közép-, sem Nyugat-Európában. Amúgy az akkor még nem létező angliai kávéházak helyett legfeljebb  ekhós szekereik elrongyolódott ponyvái alatt egymás mulattatására muzsikálhattak…