Tapintható a feszültség, a rémület süt az enyingi polgármester szeméből. A riporter kérdésére halkan, visszafogottan válaszol. Megjegyzi, hogy nincs oka senkinek sem félni, sőt pánikra sincs ok, készültség csak az "ügy" miatt van, nem másért. Valaha, iskolaigazgatóként tanította azt, akit egy ország szeretne rács mögött tudni. Átsüt a képernyőn a félelme. Jaj, csak nehogy mondjon valamit, mert ki tudja mi lesz a következmény! A polgárőrség vezetője már nem annyira optimista "bűnözőket" emleget, szavait gondosan megválogatja, homloka kissé verejtékes…A félelem verejtéke ez.

A meggyilkolt fiú anyja könnybe úszó szemmel csak azt hajtogatja: úgy élt a fiam Veszprémben, mint egy herceg…

Lehet, hogy a másik két súlyosan sérült sportoló pályafutásának örökre vége…

És Draskovics? Draskovics elképesztő módon hárít, mint mindig, most is a rendőrségre, a nyomozati munkára panaszkodik. Na nem! Drága Miniszter Úr! Nem kéne végre lemondania?!