- 2009. november 15-én, vasárnap kora délután a Magyar Gárda néhány helyi tagja keresett meg minket, tájékoztatva arról, hogy Sajóbábonyban az előző nap folyamán a Jobbik lakossági fórum főszervezőjét támadás érte és a helyi cigányok részéről durva fenyegetések hangzottak el. A Magyar Gárda tagjai megkértek minket, hogy ha tudunk, menjünk le és segítsünk a megfenyegetett magyar embernek és családjának. Itt kiemelném, hogy nem vagyunk a Magyar Gárda tagjai. Aznap késő délután elindultunk, de a 26-os főút és a sajóbábonyi bekötőút kereszteződésénél a rendőrök már megállították az autókat, azonban a mi két autónk minden nehézség nélkül bejutott az úton. Mivel korábban értünk oda, mint a Magyar Gárda többi tagja, így a falu bejáratától kb. 300 méterre, még a bekötőúton álltunk meg az autókkal. Ameddig vártunk, három másik autó is megérkezett, melyben a Magyar Gárda szimpatizánsai ültek, majd megálltak és beszélgetni kezdtünk. Ez a részünkről hiba volt, mert a sajóbábonyi cigányteleptől kb. 200-250 méterre, tehát látótávolságra álltunk. Ezt pedig a cigányok észrevették, majd néhány perc múlva már hangos fenyegetések hangzottak el. Azt is lehetett látni, hogy nagy mozgolódás van náluk.

- Körülbelül 20 perce beszélgettünk, amikor egy rendőrjárőr jelent meg, azzal a céllal, hogy megtudja, hogy kik vagyunk és miért tartózkodunk ott, azonban nem igazoltatott minket. Újabb 10-15 perc elteltével Sajóbábony határában, a község felől 40-50 cigány jelent meg gyalogosan, illetve egy fehér kisteherautóval. Ez a több tucat cigány szemmel láthatóan indulattal jött felénk, felfegyverezve. Szamurájkardok, vasvillák, balták és egyéb, a közbiztonságra veszélyes eszközök voltak náluk. Az ott tartózkodó járőr látta azt, hogy ebből baj lesz és az autójával keresztbe állt a cigányok előtt, így próbálta őket visszatartani. Az mindenki számára világos, hogy egyetlen rendőr – aki, ha jól láttam közlekedési volt – nem sok hatással volt a dühöngő cigánycsürhére. Próbálta a cigányokat szóval visszatartani és a gumibotja is előkerült, ha jól láttam. A támadók, felmérve a terepet, hogy csak egy rendőr, illetve mi 10-12-en állunk velük szembe, létszámbeli fölényüket kihasználva azonnal nekünk rontottak. Kezdetben rendezetten próbáltunk visszavonulni és az egymás mögött álló autókba szálltunk. Ez volt az a pillanat, amikor a cigányok úgy gondolták, hogy szabad útjuk van és rátámadtak az ott parkoló személygépkocsikra. A különböző médiumok által bemutatott piros Suzuki állt legközelebb a haramiákhoz, így a cigányhorda „haragja” erre összpontosult. Itt szeretném felhívni a figyelmet arra a fontos tényre, hogy a cigányok csak és kizárólag azon részét támadták az autónak, ahol jó eséllyel okoztak személyi sérülést. (Valóban, a fényképeken nem lehet látni, hogy az autó fémmel borított részein látható károkat okoztak volna – a szerk.) Tehát nem igaz az a hír, hogy ész nélkül rongálták a kocsit, hanem nagyon is tudatosan oda ütöttek, ahol látták, hogy ül valaki. Ebben a Suzukiban három személy ült. A sofőr egy 18 éves fiatalember volt, a hátsó ülésen pedig egy 16 éves lány és egy középkorú hölgy foglalt helyet. Miközben a cigányok szétverték az autót és meg akarták ölni a benne ülőket, a jelen lévő többi tag és mi is hátrébb tudtunk húzódni az autókkal.

- Miután mi is biztonságba vittük a kocsinkat, azonnal a megtámadott Suzuki utasainak felmentésére indultunk, mert akkor tudatosult bennünk, hogy nekik nem sikerült visszatolatni. Mindössze három fővel indultunk az ellentámadásra. A helyzet úgy nézett ki, hogy az álló Suzukit körülvették a cigányok és minden oldalról ütötték-verték. Láttuk azt, hogy a szamurájkardok és a balták már többször lecsaptak az autó ablakaira, illetve ki lehetett venni, hogy az utastérbe is beszúrtak. Nekünk a Suzuki hátsó része felől kellett beverekedni magunkat, hogy rést tudjunk nyitni az autónak, hogy el tudjon jönni. Amikor mi elindultunk a felmentésre, az autó körül már bezárult a kör. Mivel a Suzukihoz nem jutottunk, így ezt a kört meg kellett bontanunk. Ez csak úgy sikerült, hogy bevívtuk oda magunkat, fegyvertelenül, mindössze az ökleinket használva. Amikor az autó csomagtartójához értünk, akkor már rést nyitottunk a körön, mert sikerült pár cigányt kiütni. A cigányok egy-két percig megdöbbentek azon, hogy teljesen váratlanul ellentámadás indult. Emiatt néhány pillanatra megálltak és ezt használta ki a Suzuki sofőrje, akinek sikerült így kiszakadnia a cigányhorda gyűrűjéből.

A döbbenet azonban nem tartott sokáig és megint felmérték a helyzetet, hogy csak hárman állunk szemben fegyvertelenül, a 40-50 fő felfegyverzett családtagjukkal. Ekkor akartak nekünk jönni, de megjelent három rohamrendőr és azonnal a cigányok első sorainak rohantak és elkezdték visszaszorítani őket, minél távolabb tőlünk és a hátrahúzódott piros Suzukitól. Az autó megtámadásától az ellentámadás végéig kb. 30-40 másodperc telt el. A három rohamrendőrt pillanatok alatt újabbak követték és úgy száz méterre szorították vissza a cigánycsürhét. Innen kezdve állóháború alakult ki. Kb. 40-45 rendőr vett részt a cigányok visszaszorításában. Időközben a Magyar Gárda 40-50 tagja is megjelent, akik úgy két perccel késték le az attakot, így a támadást tíz-tizenketten szenvedtük el.

- Miután elkezdődött a csürhe visszaszorítása, a rendőrök és a cigányok között kisebb összecsapások voltak, de véleményem szerint a karhatalom most elég jól kezelte a helyzet ezen részét. Azonban a kereszteződésnél álló rendőrök azt jelentették rádión a készenléti állománynak, hogy egyre több Magyar Gárda tag és szimpatizáns várakozik az elágazásnál, hogy a segítségünkre siethessen, de őket már nem engedték be. Így több tucat gárdista volt kénytelen itt várakozni. Ezzel egy ideig nem is volt gond, egészen addig, amíg más településekről nem kezdtek özönleni a cigányok a sajóbábonyi társaik segítségére. A rendőrök azonban az útzárnál nagy részüket nem engedte be.

Meglátásom szerint, itt nagy hibát követett el a rendvédelmi szerv, ugyanis ezen az ellenőrzőponton gárdisták és szimpatizánsaik néztek farkasszemet az újabb cigányok hullámaival, amely könnyen egy újabb incidenshez vezethetett volna. Szóváltásokon kívül azonban komolyabb atrocitásra nem került sor. Véleményem szerint ebben közrejátszhatott az is, hogy a sajtó munkatársai is itt voltak, mert őket sem engedték be, ez pedig feltehetően visszatartó tényező volt. De az éremnek van másik oldala is. Amikor szétválasztottak minket a rendőrök a piros Suzuki ostroma után, mindösszesen két cigányt vettek őrizetbe és még arra sem vették a fáradtságot, hogy igazoltassák őket, hogy miért vannak csoportosan, a közbiztonságra különösen veszélyes eszközökkel felfegyverkezve egy közterületen. Az egyik támadó, aki az elhíresült baltás ütést mérte a Suzukira, egy 16 év körüli, 170 cm magas és kb. 60 kilós cigány volt. Őt emelték ki először és bilincselték meg. Itt azonnal felmerült bennünk a gyanú, hogy a készenléti rendőrség tagjai nem akarnak vagy nem tudnak fellépni a szemmel láthatóan erősebb testalkatú vezércigányokkal szemben és feltehetően a helyi cigányok is beáldozták a kis suttyókat. Arra kérdésre, hogy a rendőrök mennyire jól látták el a feladatukat, arra tökéletes példa, hogy amikor a 10-12 gárdaszimpatizáns igazoltatására egyetlen huszonéves közrendőrt küldenek ki, majd vele szemben megjelenik 40-50 felfegyverzett cigány, ez a szerencsétlen hiába rádiózott hosszú perceken keresztül, erősítést nem küldtek. Ekkor már arra is gondoltam, hogy talán őt is be akarják áldozni. Azonban ez szétoszlott, mert a cigányokkal való közelharc után, jött a három rohamrendőr, akik eléggé határozottan léptek fel a csürhével szemben és kezdték visszaszorítani őket a beérkező erősítésükkel. Itt megjegyezném, hogy több honlapon is megjelent az, hogy 3 megyéből kellett rendőröket vezényelni ide. Szabolcsból, Borsodból és Pestről, más hírek szerint Hevesből is jött erősítés és nemcsak a bevetési egységek tagjairól van szó, hanem az utcai közrendőrökről is.

A Szent Korona Rádió olvasóinak és hallgatóinak felhívnám a figyelmét, hogy gondolkozzanak el azon, hogy egyetlen falu cigányait három-négy megye rendőrei voltak csak képesek úgy-ahogy megfékezni. Ezer cigányra több megyéből kellett rendőröket vezényelni. Sajnálatos, hogy az ő számuk már meghaladta az egymilliót. Felmerül bennem a kérdés, hogy ha egyetlen falura három-négy megye rendőreit kellett vezényelni, mi lesz akkor, ha ez az egymilliós cigányság megindul? Lehetne itt beszélni a rendvédelmi szervek leépítéséről, lehet beszélni arról is, hogy a csapaterős karhatalmi egységek olyan rossz helyen állomásoznak, olyan pocsék taktikával legyengítve, hogy több órába telt, amíg a helyszínre megérkeztek. A borsodi rendőrök többsége alapvetően hasonlóan álltak az eseményekhez, mint mi. Egy-egy elszólásukból lehetett érezni, hogy mivel ők is cigánytelepeken, súlyosan cigányfertőzött vidéken végzik munkájukat, pontosan látják, hogy mi is folyik itt.

- A Suzuki megtámadása után másfél-két órával már nyugalmasabb hangulat uralkodott és a cigányokat is visszazavarták helyükre. Ebben az időben már lehetett látni, hogy tüzeket gyújtanak és hallani azt, hogy „félelmükben” kiabálnak. Ekkor beszéltünk arról az egyik gárdaparancsnokkal, hogy be kell mennünk a faluba. Az ok nagyon egyszerű: azért, mert ha ezt a támadást szó nélkül hagyjuk - és valljuk meg az addigi történtek nem a mi győzelmünket mutatták -, akkor a cigányok vérszemet kapnak, hogy csoportosan és felfegyverkezve, magyarokra támadni bárhol, bármikor szabad, hiszen ennek semmiféle retorziója nem lesz. A sötétedés után már egyfajta állóháború alakult ki. A cigányok a telepen, mi pedig a község határában várakoztunk, ahol folyamatosan ment az egyeztetés egy magasabb rangú rendőrrel, hogy bemehetünk-e vagy sem. A rendőrség aztán hosszas gondolkodás után úgy döntött, hogy mégsem mehetünk be, mert ez olyan kockázatot jelent, amit nem tudnak vállalni és biztosítani. Ekkor döntött úgy a Magyar Gárda egyik helyi vezetője, hogy a Gárdával és a Jobbikkal országos demonstrációt, vagy legalább egy sajtótájékoztatót kell majd itt, Sajóbábonyban tartani.

Amint láttuk, ezt Vona Gábor és a Jobbik meg is tette kedden. Mi a helyszínt úgy fél 10-10 körül hagytuk el. Ekkorra már megérkezett az országos cigányvajda és a borsodi vajda is. A cigányok számának változásáról pontos információkkal nem rendelkezem. A mi oldalunkon többen elindultak haza, mások pedig csak ekkor érkeztek meg. Ha jól emlékszem, Sajóbábony határában 300-400 fős, magyarokból álló csoport volt, a telepen pedig több, mint ezer cigány tombolt. Amiről szintén kevesen adtak hírt, az gyakorlatilag az, hogy 8 óra után, a cigányok már nem a Magyar Gárdával harcoltak, hanem rendőr-cigány konfliktus volt. Ezt azért tartom fontosnak, mert a fősodrú média csak a Gárdát és azok szimpatizánsait hibáztatja. Miért nem szóltak arról a hírek, hogy miután visszaszorították a cigányokat, a rendőrségnek Pest megyéből kellett erősítést kérni, mert már az is gondot jelentett, hogy benntartsák a cigányokat a telepen.

- A Magyar Gárdáról és tagjairól is szót ejtve el kell mondanom, hogy fejetlenség uralkodott és sokan sokáig nem tudtak semmit. Amit ott tapasztaltam az azt erősítette meg bennem, hogy bár sokan vannak és számuknak köszönhetően némely feladatot hatékonyan tudnak ellátni, de amikor krízishelyzet van, akkor nem igazán állnak a helyzet magaslatán. Azt gondolom, hogy az események ilyen alakulásában mi is hibát követtünk el, mert a találkozópontra hamarabb érkeztünk, mint azt valójában kellett volna. Ráadásul ez a cigányteleptől látótávolságon belül volt.

Amíg mi várakoztunk addig a cigányoknál hatalmas rohangálás volt és vitték a híreket. Azt tisztán lehetett látni, hogy egy felbolydult méhkashoz hasonlóan jönnek elő a putrikból. Az események után világos számomra, hogy ha egy hasonló demonstrációt akar valamely nemzeti szervezet, azt úgy kellene csinálnia, hogy a községtől néhány kilométerre kell kijelölni egy gyülekezőpontot, hogy onnan sokan és hirtelen érkezzenek meg az adott településre. Ezzel elkerülhető, hogy a cigányok ne tudják egymást értesíteni, ne legyen idejük felkészülni és fegyverkezni. A hibásak egyértelműen mi voltunk a már említett okok miatt. Hozzáfűzném, hogy egyáltalán nem igaz, hogy akárkit is elsodortunk volna. Esetleg azt tartom lehetségesnek, hogy az ellentámadás során, miután megnyílt a kör, a tolató Suzuki az egyik cigányt elsodorhatta. De az egyértelmű hazugság a cigányok részéről, hogy ők az okból rohanták meg a Suzukit, mert elsodortunk közülük valakit.

- Az eset utóhatásáról annyit elmondhatok, hogy két-három nap kevés ahhoz, hogy messzemenő következtetéseket vonjunk le. Meggyőződésem szerint, ha mi nem indulunk a Suzuki felmentésére, illetve ha a sofőr nem használta volna ki a pillanatot a visszavonulásra, akkor itt egy újabb olaszliszkai tragédia történt volna. Hónapoknak kell eltelnie ahhoz, hogy igazán lássuk mi is volt ennek az eseménynek a súlya. Egy azonban biztos, ezzel az esettel – az olaszliszkaihoz hasonlóan – valami elkezdődött. A cigányvajda fenyegetésére, amikor is kijelentette, hogy bármikor húszezer cigányt ki tud állítani, annyit mindenképp hozzáfűznék, hogy ne higgye azt - és a magyarországi cigányság se -, hogy a magyarság nem fogja megvédeni magát.

Ha a számokat nézzük akkor egyelőre még többen vagyunk és biztos vagyok benne, hogy amennyiben valaki veszíthet ebben a harcban, az a cigányság lesz. Elég volt abból, hogy fenyegetnek minket, abból meg végképp, hogy a cigányvezetők sunyi, álarcos kígyópolitikát folytatnak. Akár az országos vajda, akár Lakatos Attila bárhol nyilatkozik, mást sem hallunk, mint azt, hogy "együtt kell élnünk, éljünk békében, senkinek se jó, ha polgárháború lesz". De ezek után lemennek a cigánytelepekre, ott bujtogatják a romáikat, majd osztják a pénzt és a telefonszámokat, hogyha bármilyen vélt sérelem éri őket, akkor lehet riadóztatni a vezércigányokat, a magyaroknak pedig nem kell irgalmazni. Ebből végképp elég volt. Ezért a cigányvezetőknek ideje lenne színt vallani. Vagy a békés életet választják, de akkor elég a szavakból és ezt bizonyítsák is be, vagy valljanak színt, hogy igenis ők bujtogatják a cigányaikat. Ennek tükrében fogunk mi is hozzájuk viszonyulni.

- Ennél feszültebb a magyar-cigány viszony, nem tudom, hogy volt-e már valaha. Hogy mit is kellene tenni? Azt biztosra veszem, hogy a cigányok most vérszemet kaptak, annak okán, hogy szerintük sikeresen verték vissza a Magyar Gárdát. Mivel nem tudtunk bemenni a községbe a támadás után, így ez az igazi jobboldal számára, illetve a magyar fiatalok számára presztízsveszteség volt. Remélem, hogy a magyar fiatalság cselekvőképes része kiegyenlíti a számlát és valamilyen módon revánsot vesz a közelükben garázdálkodó bűnöző cigányokon.

Országos szinten miben változik a viszony? Szerintem ezt csak akkor fogjuk megérteni, ha kirobban a háború. Hogy ez milyen lesz? Nemrég beszélgettem erről a testvéremmel. Mint minden akaraterős magyar fiatal, 2006-tól mi is ott vagyunk Budapest utcáin. Székházostrom, október 23-a, március 15-e, buziellenes megmozdulások és még sorolhatnám. Aki kint volt már ezeken az eseményeken az látta, hogy durván 2000 fiatal van ilyenkor az utcákon, akik harcolnak. Ezekkel a fiatalokkal pedig a létszámfölényben lévő rendőrtömeg nem bír, annak ellenére, hogy hatóságok páncéllal, gránátvetővel, vízágyúval is fel vannak szerelve. A magyar hazafiak pedig koncentráltan, egész estés harcokat, üldözéseket tudnak folytatni, mert a rendőrség nem áll a helyzet magaslatán. Mindezt kétezer fő teszi. Ha megindul az egymillió cigány, azt hogy fogja megfékezni, ha velünk sem tud mit kezdeni? Ha ezek a cigányok Borsodban, Szabolcsban vagy akár Somogyban megindulnak, ez a rendőrség képes lesz őket megállítani? Itt utalnék a már elmondottakra, hogy három megye rendőrei kellettek egy falu cigányaira. A helyzet lesújtó. Ennek tudatában felszólítanék minden magyart, hogy készüljön az önvédelemre. Alakuljanak csoportok és már ki kell nőni abból is hogy vasrudakkal és Molotov-koktélokkal kell felkészülni. Eljött az ideje annak, hogy komolyabb eszközökhöz nyúljunk.

A magyar-cigány viszony alakulása egyedül a cigányokon múlik. De vegyük már észre, mi magyarok, hogy ez a meghunyászkodó, gyáva viselkedés semmi jóra nem vezet. Egyelőre még kilencszer annyian vagyunk, mint ők. Közismert tény, hogy a 8 év alatti gyermekek között már közel 60 százalékos a cigányok aránya. Most képzeljük el azt, hogy akkor milyen cigányterror lesz, ha ezek már felnőnek. Most amikor az ország népességének csak a 10 százaléka cigány és már most milyen terror van. Mi lesz akkor ha arányuk eléri az 50 százalékot? Ennek elkerülése miatt kell minél korábban fellépni. Azt is lehetett tudni, hogy hétfőn ebből az esetből nemzetbiztonsági ügy lett és az illetékes szerv soron kívül ülésezett. Barátaim informáltak arról, hogy ez az ülés nem arról szólt, hogy 50 cigány megtámadott tíz magyart, hanem arról, amit kevesen mernek kimondani, hogy már az NBH is foglalkozik azzal, hogy a cigányok létszáma, már annyira megnőtt, hogy kezelhetetlen helyzet elé állítja az országot. Ráadásul ennek a társaságnak a döntő többsége a bűnöző életmódra rendezkedett be és ezt felszámolni kötelessége lenne az arra illetékes szerveknek. Amennyiben ezt nem teszik meg, az egyre súlyosbodó nemzetbiztonsági kockázatot fog jelenteni.