 George Monbiot |
Irán nem kezd atomfegyverkezési versenybe, csupán csatlakozik hozzá - írja Monbiot. majd így folytatja: George Bush-nak és Gordon Brown-nak igaza van: a Közel-Keleten nem szabadna atomfegyvereknek lennie. Egy nukleáris tűzvész kockázata nagyobb lehet, mint bárhol máshol. Bármely nemzet, amely atomfegyverek kifejlesztésébe fog, kemény diplomáciai ellenlépésekre számíthat. Tehát, mikor vezetnek be szankciókat Izrael ellen?
Bush-ékhoz hasonlóan én is azt hiszem, hogy Irán a bomba megszerzésére törekszik. El kell ettől tántorítani, a gazdasági nyomás és megvesztegetés kombinációjával (egy katonai válasz, természetesen végzetes volna). Úgy vélem, Bush és Brown, akik az atomsorompó-egyezmény egyezménnyel dacolva tartják fenn nukleáris arzenáljukat, nincsenek abban a helyzetben, hogy bárkit is kioktassanak. De ha, ahogy Bush állítja, az ilyen fegyverek terjedése "veszélyes volna a világ békéjére", miért nem említi egyikük sem meg a tényt, hogy Izrael, az amerikai katonai felderítés titkos tájékoztatója szerint 60-80 nukleáris fegyvert birtokol?
Hivatalosan az izraeli kormány a "nukleáris kétértelműség" álláspontját képviseli, nem erősíti meg és nem is cáfolja, hogy atomfegyverei vannak. De mindenki, aki tanulmányozta már a kérdést, tudja, hogy e formula egyszerű célja: ürügyet szolgáltatni az USA-nak, hogy továbbra is szegje meg saját törvényeit, amelyek szerint nem adhat támogatást (segélyt) olyan országoknak, amelyeknek illegális tömegpusztító fegyverei vannak.
A kétértelműség fikciójára szigorúan felügyelnek. 1986-ban, amikor Mordeháj Vanunu nukleáris technikus az izraeli bombagyárról készült fotókat bocsátott a Sunday Times rendelkezésére, a Moszad ügynökei Angliából Rómába csalták, bedrogozták és elrabolták, majd egy titkos perben 18 éves börtönbüntetésre ítélték. Ebből 12 évet magánzárkában töltött, majd 2004-es szabadulása után hat hónapra ismét leültették.
Mindazonáltal tavaly decemberben Ehud Olmert izraeli miniszterelnök váratlanul kiszivárogtatta, hogy Izraelnek, mint Amerikának, Franciaországnak és Oroszországnak, vannak atomfegyverei. Az izraeli ellenzék dühöngött és megtámadta Olmertet, amiért a felelőtlenséggel határos módon elővigyázatlan volt. Az USA azonban továbbra is akadály nélkül folyósítja a segélyeket (Izraelnek - a szerk).
Tavaly nyilvánosságra hozott dokumentumokból tudjuk, az amerikai kormány már 1968-ban tudta, hogy Izrael nukleáris eszközöket fejleszt (amit nem tudott, hogy az elsőt már el is készítették akkorra). Szembeszökő a kontraszt, ahogy most próbálják megakadályozni az iráni erőfeszítéseket a bomba megszerzésére.
Az amerikai diplomaták akkor (1968-ban - a szerk.) sürgették Washingtont, hogy egy akkor folymatban lévő fegyverüzletet (50 darab F4 Phantom vadászgép eladása a zsidó államnak) kössék az atomprogram feladásához. A védelmi és külügyi tárca egyik emlékeztetője sürgetőnek nevezte a nyomásgyakorlást, mivel a franciák már leszállítottak olyan rakétákat, amelyekre Izrael atom robbanófejet tervezett felszerelni.
Nem sokkal később, 1968 november 4-én, amikor az amerikai helyettes védelmi miniszter talákozott Jichák Rabinnal (akkor Izrael washingtoni nagykövete volt), Rabin egyáltalán nem vitatta az információkat a nukleáris vagy rakétaprogramról és képességekről, egyszerűen visszautasította megvitatásukat, négy napra rá pedig közölte, hogy a javaslat számukra elfogadhatatlan. 1968 november 27-én viszont Lyndon Johnson kormánya elfogadta Izrael azon ígéretét, biztosítékát. hogy nem fognak elsőként atomfegyvert bevezetni a Közel-Keleten.
Mint a diplomácia emlékeztetők mutatják, az amerikaiak tisztában voltak vele, hogy ezen ígéretét Izrael már keletkezése előtt megszegi. Egy Henry Kissinger és egy másik amerikai hivatalnok közt lefolyt telefonbeszélgetés szövege felfedi, hogy Richard Nixon nem igazán akarta megakadályozni a Phantom vadászgépek eladását, annak ellenére, hogy Izrael otrombán megszegte a fenti egyezséget. Az ügylet szépen ment tovább a maga útján és az USA kormánya ettől kezdve igyekezett még saját tisztviselőit is rászedni annak érdekében, hogy védelmezze az izraeli hazugságot. 1969 augusztusában amerikai tisztségviselőket küldtek Izraelbe, hogy "kivizsgálják" Izrael dimonai atomerőművét. Ám a külügyminisztérium egy emlékeztetője felfedi, hogy az Egyesült Államok kormánya úgymond nem áll készen arra, hogy valódi vizsgálatot végezzen, amelynek során a csapat tagjai helyénvaló kérdéseket tesznek fel és/vagy ragaszkodnak dokumentumok, anyagok megtekintéséhez. A vizsgálóbizottságot finoman figyelmeztették, hogy kerülje el a vitákat, legyenek úriemberek és ne szegüljenek szembe a vendéglátók nyilvánvaló akaratával.
Nixon nem volt hajlandó átadni azon beszélgetés részleteit az USA izraeli nagykövetének, amelyet Golda Meir akkori izraeli miniszterelnökkel folytatott. Meir és Nixon a jelek szerint egyetértett abban, hogy az izraeli atomprogram folytatódhat, amennyiben titokban tartják.
Az amerikai kormány pedig azóta is védelmezi a programot. Félévente egyszer a titkosszolgálatok az amerikai kongresszus rendelkezésére bocsátják azon külföldi államokról szóló jelentést, amelyek rendelkeznek a tömegpusztító fegyverek kifejlesztéséhez vagy előállításához szükséges technológiával.
E jelentések tárgyalják e szempontból Indiát, Pakisztánt, Észak-Koreát, Iránt és más államokat, de Izraellel nem foglalkoznak. Bármikor, amikor más államok megpróbálják Izraelt az atomsorompó-egyezményhez való csatlakozásra bírni, az USA és az Európai Unió megakadályozza ezt. Izrael nem csatlakozott a vegyi fegyverekre vonatkozó nemzetközi megállapodásokhoz sem.
E megállapodásokhoz való csatlakozás elutasításával Izrael biztosítja magának, hogy ne ellenőrizhessék. Míg a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (NAÜ) ellenőrei Irán gyárai körül nyüzsögnek, pecséteket helyezve az urán-tartályokra és azonnal lármát csapnak, ha Irán nem működik együtt, nincs hatalmuk arra, hogy az izraeli létesítményekben vizsgálódjanak.
Amikor tehát az izraeli kormány panaszkodik, mint tette múlt héten is, mondván, hogy a NAÜ vezetője úgymond homokba dugja fejét Irán nukleáris programját illetően, akkor csak ámulhatunk Izrael pimaszságán. Izrael folyamatosan nyomást gyakorol az Irán elleni akció érdekében, tisztában lévén azzal, hogy egyetlen egy erős állam sem gyakorol nyomást az Izrael elleni akció érdekében.
Igen, Irán, Mahmud Ahmadinedzsád vezetésével egy veszélyes, kiszámíthatatlan állam, amely külföldi terrorcselekményekben is érintett. Ahmadinedzsád elnök holokauszt-tagadó és ellenzi Izrael létezését. Az iraki-iráni háború során Irán vegyifegyverekkel válaszolt Szaddám Huszein toxikus (mérgező) bombáira. De az Olmert vezette Izrael ugyancsak veszélyes és kiszámíthatatlan állam, amely külföldi terrorcselekményekben érintett. Két hónapja Szíriában hajtott végre bombatámadást (a lebombázott hely funkciója erősen vitatott). Tavaly agresszív háborút indított Libanon ellen és továbbra is megszállva tart palesztin területeket. 2001 februárjában, a BBC szerint Izrael vegyi fegyvereket vetett be Gázában: 180 embert kellett kórházba szállítani különféle bántalmakkal. Az atomfegyverek izraeli kézben bizonyosan éppen annyira veszélyesek, mint iráni kézben. (Monbiot e bekezdésével nem értünk egyet: Irán nem támadta meg és szállta meg szomszédait, több mint 100 éve nem indított háborút és soha nem vezetett be faji alapú törvénykezést, mint Izrael. Másfelől a zsidók közel negyven éve birtokolnak illegális tömegpusztító fegyvereket, míg Irán atomrakétái maximum tervrajzon léteznek, továbbá a perzsák, a zsidókkal szemben aláírták a tömegpusztító fegyverekkel kapcsolatos nemzetközi egyezményeket. A vérbeli haramiállam tehát Izrael - a szerk.)
Nos, mikor fog kormányunk megszólalni? Mikor ismerik el, hogy már létezik egy atomhatalom a Közel-Keleten, és létében fenyegeti szomszédait? Mikor ismerik el, hogy Irán nem kezd atomfegyverkezési versenybe, hanem csatlakozik egy meglévőhöz? Mikor fogják követelni, hogy az Iránra alkalmazott szabályok Izrael ellen is érvényesek legyenek?
The Guardian - monbiot.com
Fordítás: Szabó Barnabás - Kuruc.info
The Middle East has had a secretive nuclear power in its midst for years
When will the US and the UK tell the truth about Israeli weapons? Iran isn't starting an atomic arms race, it's joining one
George Monbiot
Tuesday November 20, 2007
The Guardian
George Bush and Gordon Brown are right: there should be no nuclear weapons in the Middle East. The risk of a nuclear conflagration could be greater there than anywhere else. Any nation developing them should expect a firm diplomatic response. So when will they impose sanctions on Israel?
Like them, I believe that Iran is trying to acquire the bomb. I also believe it should be discouraged, by a combination of economic pressure and bribery, from doing so (a military response would, of course, be disastrous). I believe that Bush and Brown - who maintain their nuclear arsenals in defiance of the non-proliferation treaty - are in no position to lecture anyone else. But if, as Bush claims, the proliferation of such weapons "would be a dangerous threat to world peace", why does neither man mention the fact that Israel, according to a secret briefing by the US Defence Intelligence Agency, possesses between 60 and 80 of them?
Article continues
Officially, the Israeli government maintains a position of "nuclear ambiguity": neither confirming nor denying its possession of nuclear weapons. But everyone who has studied the issue knows that this is a formula with a simple purpose: to give the United States an excuse to keep breaking its own laws, which forbid it to grant aid to a country with unauthorised weapons of mass destruction. The fiction of ambiguity is fiercely guarded. In 1986, when the nuclear technician Mordechai Vanunu handed photographs of Israel's bomb factory to the Sunday Times, he was lured from Britain to Rome, drugged and kidnapped by Mossad agents, tried in secret, and sentenced to 18 years in prison. He served 12 of them in solitary confinement and was banged up again - for six months - soon after he was released.
However, in December last year, the Israeli prime minister, Ehud Olmert, accidentally let slip that Israel, like "America, France and Russia", had nuclear weapons. Opposition politicians were furious. They attacked Olmert for "a lack of caution bordering on irresponsibility". But US aid continues to flow without impediment.
As the fascinating papers released last year by the National Security Archive show, the US government was aware in 1968 that Israel was developing a nuclear device (what it didn't know is that the first one had already been built by then). The contrast to the efforts now being made to prevent Iran from acquiring the bomb could scarcely be starker.
At first, US diplomats urged Washington to make its sale of 50 F4 Phantom jets conditional on Israel's abandonment of its nuclear programme. As a note sent from the Bureau of Near Eastern Affairs to the secretary of state in October 1968 reveals, the order would make the US "the principal supplier of Israel's military needs" for the first time. In return, it should require "commitments that would make it more difficult for Israel to take the critical decision to go nuclear". Such pressure, the memo suggested, was urgently required: France had just delivered the first of a consignment of medium range missiles, and Israel intended to equip them with nuclear warheads.
Twenty days later, on November 4 1968, when the assistant defence secretary met Yitzhak Rabin (then the Israeli ambassador to Washington), Rabin "did not dispute in any way our information on Israel's nuclear or missile capability". He simply refused to discuss it. Four days after that, Rabin announced that the proposal was "completely unacceptable to us". On November 27, Lyndon Johnson's administration accepted Israel's assurance that "it will not be the first power in the Middle East to introduce nuclear weapons".
As the memos show, US officials knew that this assurance had been broken even before it was made. A record of a phone conversation between Henry Kissinger and another official in July 1969 reveals that Richard Nixon was "very leery of cutting off the Phantoms", despite Israel's blatant disregard of the agreement. The deal went ahead, and from then on the US administration sought to bamboozle its own officials in order to defend Israel's lie. In August 1969, US officials were sent to "inspect" Israel's Dimona nuclear plant. But a memo from the state department reveals that "the US government is not prepared to support a 'real' inspection effort in which the team members can feel authorised to ask directly pertinent questions and/or insist on being allowed to look at records, logs, materials and the like. The team has in many subtle ways been cautioned to avoid controversy, 'be gentlemen' and not take issue with the obvious will of the hosts".
Nixon refused to pass the minutes of the conversation he'd had with the Israeli prime minister, Golda Meir, to the US ambassador to Israel, Wally Barbour. Meir and Nixon appear to have agreed that the Israeli programme could go ahead, as long as it was kept secret.
The US government has continued to protect it. Every six months, the intelligence agencies provide Congress with a report on technology acquired by foreign states that's "useful for the development or production of weapons of mass destruction". These reports discuss the programmes in India, Pakistan, North Korea, Iran and other nations, but not in Israel. Whenever other states have tried to press Israel to join the nuclear non-proliferation treaty, the US and European governments have blocked them. Israel has also exempted itself from the biological and chemical weapons conventions.
By refusing to sign these treaties, Israel ensures it needs never be inspected. While the International Atomic Energy Agency's inspectors crawl round Iran's factories, put seals on its uranium tanks and blow the whistle when it fails to cooperate, they have no legal authority to inspect facilities in Israel. So when the Israeli government complains, as it did last week, that the head of the IAEA is "sticking his head in the sand over Iran's nuclear programme", you can only gape at its chutzpah. Israel is constantly racking up the pressure for action against Iran, aware that no powerful state will press for action against Israel.
Yes, Iran under Mahmoud Ahmadinejad is a dangerous and unpredictable state involved in acts of terror abroad. The president is a Holocaust denier opposed to the existence of Israel. During the Iran-Iraq war, Iran responded to Saddam Hussein's toxic bombardments with chemical weapons of its own. But Israel under Olmert is also a dangerous and unpredictable state involved in acts of terror abroad. Two months ago it bombed a site in Syria (whose function is fiercely disputed). Last year, it launched a war of aggression against Lebanon. It remains in occupation of Palestinian lands. In February 2001, according to the BBC, it used chemical weapons in Gaza: 180 people were admitted to hospital with severe convulsions. Nuclear weapons in Israel's hands are surely just as dangerous as nuclear weapons in Iran's.
So when will our governments speak up? When will they acknowledge that there is already a nuclear power in the Middle East, and that it presents an existential threat to its neighbours? When will they admit that Iran is not starting a nuclear arms race, but joining one? When will they demand that the rules they impose on Iran should also apply to Israel?
Források:
1. George Bush, 17th October 2007. Press Conference by the President. http://www.whitehouse.gov/news/releases/2007/10/20071017.html
2. US DIA, July 1999. The Decades Ahead, 1999-202. Extracted at: http://www.fas.org/nuke/guide/israel/nuke/index.html
3. Luke Harding and Duncan Campbell, 13th December 2006. The Guardian.
4. Greg Myre, 12th December 2006. In a Slip, Israel’s Leader Seems to Confirm Its Nuclear Arsenal. New York Times.
5. Yossi Beilin, quoted by Luke Harding and Duncan Campbell, ibid.
6. The archive can be viewed here: http://www.gwu.edu:80/~nsarchiv/NSAEBB/NSAEBB189/index.htm
7. Parker T. Hart, NEA, 15th October 1968. Memo to the Secretary of State. http://www.gwu.edu/~nsarchiv/NSAEBB/NSAEBB189/IN-02.pdf
8. Department of Defense, 4th November 1968. Memorandum of Conversation. http://www.gwu.edu/~nsarchiv/NSAEBB/NSAEBB189/IN-03a.pdf
9. Department of Defense, 8th November 1968. Memorandum of Conversation. http://www.gwu.edu/~nsarchiv/NSAEBB/NSAEBB189/IN-03b.pdf
10. Paul C Warnke, Assistant Secretary of Defense, 27th November 1968. Letter to Yitzhak Rabin. http://www.gwu.edu/~nsarchiv/NSAEBB/NSAEBB189/IN-03d.pdf
11. Henry Kissinger and Elliot Richardson, 16th July 1969. Phone conversation. http://www.gwu.edu/~nsarchiv/NSAEBB/NSAEBB189/IN-12.pdf
12. Department of State, 13th August 1969. Memorandum of Conversation. http://www.gwu.edu/~nsarchiv/NSAEBB/NSAEBB189/IN-16b.pdf
13. Harold H. Saunders, the White House, 8th December 1969. Record of the President’s Talk with Golda Meir. http://www.gwu.edu/~nsarchiv/NSAEBB/NSAEBB189/IN-26.pdf
14. Joseph Cirincione, 11th March 2005. Iran and Israel’s Nuclear Weapons.
http://www.theglobalist.com/StoryId.aspx?StoryId=3217
15. No author given, 20th September 2006. Arab states urge IAEA to slam Israel for atomic arsenal. Haaretz.
http://www.haaretz.com/hasen/spages/765538.html
16. It has signed but not ratified the CWC. It has not signed the BWC.
17. Mohamed ElBaradei, 27th July 2004. Interview with Al-Ahram News. http://www.iaea.org/NewsCenter/Transcripts/2004/alahram27072004.html
18. Shaul Mofaz, deputy prime minister, quoted by Tim Butcher,12th November 2007. Israel calls for sacking of IAEA’s ElBaradei. Daily Telegraph.
19. http://www.fas.org/nuke/guide/iran/cw/index.html
20. Correspondent, 17th March 2003. Israel’s Secret Weapon. BBC Two. http://news.bbc.co.uk/nol/shared/spl/hi/programmes/correspondent/transcripts/17_03_2003.tx
