Az a Mészöly Kálmán, aki játékos korában (jó rég, a hatvanas években), posztján a világ legjobbjai közé tartozott, és mindent tudott a labdarúgásról, és akit immár harmadszorra kértek fel a szövetségi kapitányi posztra. 1981-ben még csodát művelt: egy lesajnált csapatot vezetett ki a spanyolországi világbajnokságra, és ott az elmúlt 47 év legjobb magyar világbajnoki eredményét érte el (igaz, akkor még olyan labdarúgók szaladgáltak címeres mezben, mint Nyilasi, Törőcsik, Fazekas, Bálint, Bodonyi, hogy csak a legnagyobbakat említsem) valamint ő tette le az alapjait, annak a gárdának, amely 1984-1985-re a világ élvonalába küzdötte fel magát, de már Mezeyvel a kispadon. A kilencvenes évekre viszont már minden hitelét elvesztette a szurkolók szemében. Addigra kiderült, hogy a legendás Szőke Szikla, nem csak játékosként, hanem sportvezetőként sem vetette meg a bundát, útját pedig folyamatos botrányok kísérték: káromkodós hangfelvétel az 1981-es magyar-norvég vb-selejtezőről, eltiltás 1988-ban, összetűzés a sportriporter Knézy Jenővel, szurkoló lefejelése...

Lényeg, hogy pár héttel az Eb-selejtezők megkezdése előtt Mészöly lett a szövetségi kapitány - harmadszor. Nem volt könnyű helyzetben, ugyanis az elmúlt 25 év legjobb magyar labdarúgói, a Détári, Kiprich, Kovács Kálmán hármas már harminc fele jártak, és pályafutásuk is leszállóágba került. Détári Olaszországból Svájcba szerződött, Kovács hosszú és sikeres légióskodás után újra itthon rúgta a labdát, és Kiprich ideje is lassan kitelt Rotterdamban, pedig micsoda karriert futott ott be:

Az utánuk következő generáció pedig nem volt annyira tehetséges, és nemzetközi téren is tapasztalatlannak számítottak. Ennek ellenére a kezdés viszont jobban sikerült a vártnál: itthon az első selejtezőn döntetlent értünk el a törökökkel, és barátságos mérkőzésen szintén döntetlen a németek ellen. Az évet viszont két újabb vereséggel fejeztük be, Stockholmban, Détári utolsó válogatott fellépésén, kétgólos vereség a svédektől, majd az Azték Stadionban kaptunk nagy ruhát a mexikóiaktól. Így addig példátlan módon, 1994-ben egy darab válogatott találkozót sem sikerült megnyernünk, pedig 12 alkalmunk lett volna rá.
Az 1995-ös évet viszont győzelemmel kezdtük! Közel másfél év, és 12 mérkőzés után nyertünk újra. Igaz, hogy az ellenfél a lett válogatott volt, de azért mindenki örült. A lendület kitartott egész tavasszal, előbb otthon ikszeltünk a svájciakkal, majd szintén otthon legyőztük a vb-bronzérmes svédeket.

Nyáron viszont kártyavárként omlott össze az addig felépített építmény: vereség Izlandon, majd Siófokon Izrael is jobbnak bizonyult nálunk (ez az igazi szégyen). A két utolsó Eb-selejtezőn is kikaptunk, előbb Isztambulban, Kiprich József hetvenedik, egyben utolsó válogatott mérkőzésén 0-2-re a törököktől, majd Zürichben (ahol néhány hete a Ferencváros nyert 3-0-ra Bajnokok Ligája csoportmeccsén) kaptunk egy hármast a svájciaktól. Viszont Mészölynek legalább a szép búcsú megadatott, novemberben a Fáy utcában, mindössze 3000 néző előtt, az addig mumusnak számító izlandiakat győztük le a lehető legkisebb különbséggel.

Az Eb-selejtező csoportunkban a negyedik helyen végeztünk, 8 meccsen mindössze 7 gólt rúgva, ennek ellenére semmi jel nem mutatott arra, hogy a következő mérkőzésen már nem Mészöly ül a kispadon, és Benkő az elnöki székben. De ez már egy másik történet...

Kiprich 1984 és 1995 között hetvenszer húzta magára a válogatott mezt, és 28 gólt szerzett. Részt vett az 1986-os mexikói világbajnokságon. Emlékezetes mérkőzései közé tartozik az 1984-es bécsi osztrák-magyar, ahol 2 gólt szerzett. 1991-ben szintén 2 gólt szerzett Santanderben, ahol 4-2-re vertük a spanyolokat. Ugyanebben az évben Mészöly második kapitányi korszakának utolsó mérkőzésén Moszkvában 2-2-őt játszottunk a szovjetekkel, és mindkét magyar gólt "Kipu" szerezte. Első és egyetlen mesterhármasát 1992-ben rámolta be a katariak hálójába, Dohában. A törökök elleni vereséggel tőle méltatlan búcsút vett a válogatott-tól...

A végén egy pár szót ejtenék a nézőszámokról is. Az első Eb-selejtezőre, és a németek elleni barátságos meccsre még kijött a Népstadionba 20000 ember, utána viszont a vereségek és a lehetetlen játék megtették a hatását: a lettek ellen hatezren, a svájciak ellen tizenháromezren, a svédek ellen nyolcezren (pedig a vendégeknél világsztárok szerepeltek) voltak a lelátókon. Izrael ellen még megtelt a siófoki aréna, de ez inkább a jó időnek, és a Balatonnak szólt.

- Derby 2013

- Könyvajánló: Futballsztár Erdélyből

- Volt egyszer egy Ferencváros: Nagykorú lett a "BL-Fradi"

- Magyarország-Észtország 5-1 - A történelem ismétli önmagát?

- A számok nem hazudnak - a labdarúgó-válogatott "kisantant" elleni "teljesítményének" közel 20 éves mérlege