Hogy politikus szerepre készülne, arról még nem nyilatkozott Pálffy István, amikor a múlt héten egy könyvbemutatón összefutottunk, de egy nagy port felvert írása nyomán megkérdeztük tőle, hogy magyar írónak tartja-e Esterházy Pétert és Kertész Imrét – írja az FN. Alább az interjú vonatkozó része.
- A napokban sokat szerepelt a hírekben az MKDSZ honlapján megjelent írása miatt, amelyben megtámadta Kertész Imrét és Esterházy Pétert.
- Nem támadtam meg őket.
- Azt írta, hogy fájdalmas és gyalázatos mondatokat öklendezett Nobel-díjas írónk, a Die Welt-nek. Egy szocialista kampánykiadványban megjelent faültetésről szóló fotó kapcsán - amelyen Esterházy a polgármesterrel szerepel - pedig azt írta, hogy a „liberális magánérdekek kormánya mellé” odaállt ő is. Noha az író rögtön elhatárolódott ettől a kiadványtól. Azzal kezdődik a bejegyzése, hogy kiírták magukat az irodalmi életből.
- Azt kell megérteni - és nekem ezt az író barátaim el szokták magyarázni -, hogy mi az írói kozmopolitizmus. Van egy általános írói kozmopolitizmus, ami a liberális angolszász világra jellemző, például Ohran Pamukra, Harold Pinterre vagy Salingerre. Ők irodalmi választ adnak arra, hogy a világegyetem írói, és hogy a világ lelkéből táplálkoznak. Kertész mondatainak semmi köze nem volt ehhez, ő csak azt mondta, hogy ne kössük Magyarországhoz. Az irodalmi Magyarországtól, az őt tápláló lelkivilágtól van távol, és az egészen más, mintha egy nemzeti önazonosságot nem vállalna. A kettő között van egy olyan értelmezési különbség, amit nekünk is, és aki mondja, annak is meg kell tanulni.
- Azért magyar írónak tartja Kertész Imrét és Esterházy Pétert?
- Abszolút. Időközben egyébként Esterházy valóban ki is jött a szocialista polgármesterrel való faültetésesfotó-ügyből. De én őt ezzel „nem is kerestem meg”, hogy úgy mondjam. Az ő esetében inkább egy grammatikai vitám van az őszödi beszéddel kapcsolatban. Esterházy szerint a Gyurcsány-beszéd egy erkölcsi alapozású beszéd volt. Esterházy Péter, aki csodálatosan bánik a szavakkal, ragokkal, szókreálmányokkal, és a magyar nyelvvel, nem gondol arra, hogy politikai térbe kerül ez a mondat, és ott elfogadhatatlan.
- A napokban sokat szerepelt a hírekben az MKDSZ honlapján megjelent írása miatt, amelyben megtámadta Kertész Imrét és Esterházy Pétert.
- Nem támadtam meg őket.
- Azt írta, hogy fájdalmas és gyalázatos mondatokat öklendezett Nobel-díjas írónk, a Die Welt-nek. Egy szocialista kampánykiadványban megjelent faültetésről szóló fotó kapcsán - amelyen Esterházy a polgármesterrel szerepel - pedig azt írta, hogy a „liberális magánérdekek kormánya mellé” odaállt ő is. Noha az író rögtön elhatárolódott ettől a kiadványtól. Azzal kezdődik a bejegyzése, hogy kiírták magukat az irodalmi életből.
- Azt kell megérteni - és nekem ezt az író barátaim el szokták magyarázni -, hogy mi az írói kozmopolitizmus. Van egy általános írói kozmopolitizmus, ami a liberális angolszász világra jellemző, például Ohran Pamukra, Harold Pinterre vagy Salingerre. Ők irodalmi választ adnak arra, hogy a világegyetem írói, és hogy a világ lelkéből táplálkoznak. Kertész mondatainak semmi köze nem volt ehhez, ő csak azt mondta, hogy ne kössük Magyarországhoz. Az irodalmi Magyarországtól, az őt tápláló lelkivilágtól van távol, és az egészen más, mintha egy nemzeti önazonosságot nem vállalna. A kettő között van egy olyan értelmezési különbség, amit nekünk is, és aki mondja, annak is meg kell tanulni.
- Azért magyar írónak tartja Kertész Imrét és Esterházy Pétert?
- Abszolút. Időközben egyébként Esterházy valóban ki is jött a szocialista polgármesterrel való faültetésesfotó-ügyből. De én őt ezzel „nem is kerestem meg”, hogy úgy mondjam. Az ő esetében inkább egy grammatikai vitám van az őszödi beszéddel kapcsolatban. Esterházy szerint a Gyurcsány-beszéd egy erkölcsi alapozású beszéd volt. Esterházy Péter, aki csodálatosan bánik a szavakkal, ragokkal, szókreálmányokkal, és a magyar nyelvvel, nem gondol arra, hogy politikai térbe kerül ez a mondat, és ott elfogadhatatlan.
És alább egy részlet az Indexnek adott interjújából. Egyenes beszédet hiába keresünk, de a válasz mégiscsak ott van: nyugodtan folytatódhat a magzatgyilkosság, csak "humánusabban", a buzik pedig azt csinálnak "egyéni jogaikkal" (ismerős kifejezés, nemdebár?), amit akarnak, mi majd reklámozzuk egy kicsit a család fogalmát, hogy ne mondják, semmit sem tettünk.
- A KDNP nagyon következetes álláspontot képvisel az abortusz, az eutanázia vagy a homoszexuálisok házasságának kérdésében. Ön mennyiben tud azonosulni ezekkel a nézetekkel?
- A KDNP világnézeti párt, teljesen természetes, hogy ezekben a világnézeti kérdésekben a természet rendje szerinti álláspontot képviseljük. Ezek olyan álláspontok, amelyekben nem szokott változás beállni. Számunkra az élet első és utolsó pillanatához, illetve a házasságkötéshez szentségek kapcsolódnak. Nem feledkezhetünk meg azonban a realitásokról. Tisztában vagyunk azzal, hogy a törvények módosítása pusztán emberibb és méltóbb lehetőségeket biztosíthat, nem a kialakult helyzet megszüntetését. Ezért ahhoz keressük a politikai támogatást, hogy ha már abortuszt végeznek, ha már méltatlan mindez az emberhez, mégis egyre humánusabb eljárás legyen. S persze teljes mértékben az abortusz propagálása ellen vagyunk.
- Ön személyesen mit gondol a homoszexualitásról és a homoszexuális emberekről?
Isten és a KDNP előtt is minden ember egyenlő. A KDNP egyben a férfi és nő házasságának intézményét és a család intézményesített erejét a törvényhez és az alkotmányhoz való ragaszkodással is védeni kívánja. A házasságot és a hagyományos családot a természet teremtette, tehát ezek a fogalmak az emberiség társadalmi reprodukciójára foglaltak. Ez összeegyeztethető azzal, hogy ezen túlmenően minden egyénnek ugyanolyan emberi jogai vannak.
Kapcsolódó:
