Az elhurcolt zsidó polgárokra, a túlélőkre és az áldozatokra emlékeznek 14 órától a megyeszékhelyi zsidótemetőben. Az eseményen ott lesz Breuer Tiborné, a holokauszt egri túlélője. A sok megpróbáltatást átélt asszony lapunknak felidézte azokat a vészterhes napokat, amikor a kerecsendi téglagyár területén való várakozást követően Makláron bevagonírozták őket.

– Szakadó esőben, viharban vittek, s azt kívántuk, bár inkább a villám csapna agyon minket. Később tudtam meg, hogy drága szüleimet még aznap elveszítettem, nővéremmel és húgommal együtt éltük át a borzalmakat Auschwitzban, egy szál ruhában, víz és étel nélkül. Nappal forróság volt, éjjel hideg. Éheztünk, szomjaztunk, nem tudom, hogyan is éltük túl... – mondta, hozzátéve: hogy végül mégis életben maradtak, talán annak köszönhetik, hogy munkaképesek voltak, s egy föld alatti lőszergyárba vitték őket.

– Tudtuk, el kell mennünk, mert előbb-utóbb megölnek. Volt, hogy három napig egy bunkerbe zártak a patkányok közé, mégis túléltük. Amikor aztán jött a front, napokig gyalogoltunk, s egy istállóban leltünk menedékre. Testvéreimmel hazatértünk, felnőttünk, ők azonban elhagyták az országot, s ma már csak én élek hármunk közül.

Rengeteget dolgoztam, a férjem csodás ember volt, a fiamat pedig biztos, hogy örömében teremtette az Isten. Jó ember, s ez a legfontosabb a világban. Bár a fájdalom tompul, s az idő is gyógyít, de elfelejteni mindazt, ami történt, nem lehet. Nincs nap, hogy ne emlékeznék arra, ne érezném a génjeimben, hogy megfosztottak minden emberi jogomtól. Az emlékezés fontos, hiszen a mához is szól. Azt üzeni: a világon sehol és soha többé ne fordulhasson elő még egyszer, hogy ember így legyen embernek farkasa.

Tegnapi Axel Springer-megemlékezés: Szerencsére ma sem felejtettek el megemlékezni a holokausztról - ezúttal Tatáé az érdem