A „Közel-Kelet demokratizálása” elnevezésű „projektnek” azonban két szépséghibája is van. Az egyik az, hogy a „demokratikus” Nyugat remekül elvan a térség diktatúráival – így Szaúd-Arábiával, az Öböl-menti monarchiákkal, Jordániával és Jemennel. Korábban Izrael, az USA és az európai államok kiváló kapcsolatot ápoltak a demokráciának távolról sem nevezhető Mubarak-rezsimmel vagy éppen Reza Pahlavi sah Iránjával. A felsorolt diktatúrákat a „nyugati demokráciák” hatalmas összegekkel segítették hozzá a fennmaradáshoz, súlyos emberi jogsértéseket elkövető hadseregeiket pedig ellátták a legmodernebb fegyverrendszerekkel. Aligha feledhető továbbá, hogy 1953-ban a világban a „demokráciát terjeszteni” óhajtó USA és Nagy-Britannia beavatkozása nyomán sikerült megdönteni a valóban demokratikus úton választott iráni kormányt, és ültetni a helyébe egy kegyetlen diktátort.

A cionista birodalom erőteljes támogatását élvező diktatúrák eltakarítása érdekében fellépő iszlám politikai erőket Nyugaton azzal vádolták meg, hogy „szélsőségesek”, és „nem alkalmazkodnak a demokratikus normákhoz”.

A „demokratikus projekt” másik szépséghibája viszont abból fakad, hogy amikor a nyugati hódítással szembehelyezkedő iszlamista irányzatok nemzetközileg elismert demokratikus választások útján hatalomra jutottak, akkor a Nyugat mindent megtett a megbuktatásuk érdekében. A nyugati hatalmak három esetben is támogattak demokratikus választásokon győzedelmeskedő iszlám mozgalmak ellen szerveződő puccsot. Algériában 1992-ben a választásokon diadalmaskodó iszlám mozgalom kormányzását az USA és szövetségesei segítségével kirobbantott katonai hatalomátvétel akadályozta meg. A véres puccs nyomán egy évtizedig tartó polgárháború vette kezdetét, melynek becslések szerint legalább 200 ezer áldozata volt. 2006-ban az iszlamista Hamász megnyerte a Palesztin Hatóság területén megrendezett választásokat. Azonban sem Izrael, sem más nyugati államok nem ismerték el a Hamász vezette kormányt, 2007 júniusában pedig az Izrael és az USA erőteljes támogatását élvező Fatah mozgalom puccsot hajtott végre a demokratikus úton megválasztott kabinet eltávolítása céljából. Ciszjordániában sikerült is megbuktatni a Hamász-kormányt, a Gázai övezetben azonban a hatalomátvételi kísérlet kudarcot vallott. A két rivális palesztin szervezet között a mai napig feszült a viszony – Izrael legnagyobb örömére. Ráadásul Izrael – a nemzetközi jog súlyos megsértésével - blokád alatt tartja a Hamász irányítása alatt álló Gázai övezetet az iszlamista mozgalom választási győzelme óta.

Az USA pénzén és fegyvereivel megerősített egyiptomi hadsereg 2013 július elején megdöntötte a demokratikus választásokon hatalomra került elnököt és a Muzulmán Testvériség vezetése alatt álló kormányt. A véres puccsot diszkréten támogató Izrael, az USA és az európai államok harmadszor is bizonyságát adták annak a ténynek, hogy a demokrácia számukra csak üres szólam. A demokrácia a Nyugatnak akkor kell, amikor a saját befolyásának kiterjesztéséhez segíti hozzá. Azonban mihelyst a cionista világhatalommal szemben álló hazafias erők a nyertesei a „demokratikus folyamatnak”, Izrael és a nyugati államok azonnal elfelejtkeznek a demokráciáról, és készek akár vérontás árán is elmozdítani – vagy inkább csatlósaikkal megbuktatni – a nekik nem tetsző kormányokat.

Pedig több példa is igazolja, hogy az iszlám és a demokrácia összeegyeztethető (Törökország, Irán, Indonézia, Malajzia). Izraelnek és a nyugati hatalmaknak a demokráciával kapcsolatos hazug és képmutató magatartása súlyos következményekkel fog járni az iszlám világban. (És minden bizonnyal másutt is.) Az „iszlám szélsőségesek” ellen háborúzó cionisták számíthatnak arra, hogy a demokráciát mostanáig elfogadó iszlám mozgalmakban egyre többen fognak a radikalizmus irányába tájékozódni.

Perge Ottó - Kuruc.info

Tegnapi hír: Obamáék úgy "vonulnak ki" Afganisztánból, hogy maradnak, mert "az afgánok ezt akarják", s nem hagyhatják cserben őket