Amennyire rejtélyes és zavaros körülmények között hunyt el Eduardo Rózsa-Flores, annyira rejtélyes és zavaros volt az élete is. Világnézeti kalandozásai során a szélsőbaloldaltól eljutott a radikális jobboldalig, menetközben szünetet tartva hol a konzervatív katolicizmusnál, hol az iszlámnál.
Nem érdektelen egyik ilyen világnézeti „szünete” sem, pláne az, amelyik Orbán Viktorékhoz kapcsolódik. Már 2002-ben iszonyatos erővel kampányolt a Zsidesz mellett, dacára annak, hogy puhánynak és gazembereknek tartotta őket. Ez nem akadályozta abban, hogy pár évig a Fidesz patkányságaira nyíltan is rámutató nemzeti radikálisokat piszkolja. Aztán később, mint már oly sokszor, innen is elpártolt, a radikálisabb nemzeti körök felé. Erről szóló írásának már a Kuruc.infón is örömmel helyt adtunk.
Azonban akad egy-pár érdekes momentum fidesznyik korszakából. A szintén ferde hajlamú Brády Zoltán, a Kapu című lap főszerkesztője (aki újságíróinak megalázóan alacsony honoráriumot fizet, miközben fiatal hímringyókat alkalmaz jóval többért sofőrnek) azt hazudja mindenfelé: azért undorodott meg Eduardo a hazai helyzettől, és ment Dél-Amerikába, mert senki sem akart neki(k) fizetni az őszödi beszéd kiszivárogtatásának titkáért. Ez nem csak azért valótlan és életszerűtlen, mert nem kevés helyen szívesen fizettek volna érte, hanem azért is, mert volt személyes indoka is, hogy elhagyja az országot: egyebek mellett szülőföldjéhez, Bolíviához való kötődése.
Még 2006 tájékán, mikor Eduardo már Szurdokpüspökiben élt, a neve felmerült a salgótarjáni helyi tévé leendő igazgatójaként. Tarjánban zsideszes többség uralkodott akkoriban, akiktől konkrét ígérete volt arra nézve, hogy ő majd elnyeri ezt az állást. Belépett a pásztói alapszervezetbe, alelnöke is lett, saját udvarán buliztatta a helyi Zsidelitaszt, megkezdte Orbánék nyilvános dicséretét és a nemzetiradik gyepálását. A Zsidesz mindezt a maga módján hálálta meg: mint oly sok más pozícióba, egy szadeszost szavazott be az igazgatói székbe. Flores ezután szakított a Fidesszel (akik végülis megérdemelten vágták át, hiszen annak ellenére bratyizott velük, hogy maga is görénynek tartotta a narancsosokat), és közeli ismerősei szerint egyre letargikusabbá vált. Ehhez az is hozzájárult, hogy szegényes anyagi forrásai is egyre inkább elapadni látszottak. Így nem volt nehéz őt, aki amúgy is harcimádó volt, elszédíteni egy jól fizető kalandra.
Nem lehet tudni, hol és mikor ismerkedtek meg Magyarosi Árpáddal, azonban az biztos: Magyarosi (becenevén Fiúka) életét is döntően befolyásolta a Fidesz. A 2002-es kampány idején az erdélyi fiú más megvezetett magyarokhoz hasonlóan szívvel-lélekkel kampányolt a Zsidesz V. kerületi alapszervezetének. Nos, mit gondolnak, kinek?
Rogán Antal volt KISZ-titkárnak, Gyurcsány és Bajnai (volt?) harcostársának, Juszt, Demszky és az izraeli gyarmatosító zsidók cimbijének, aki szemtanúk szerint több alkalommal is kilátásba helyezte, hogy egy sör mellett elbeszélget majd Árpáddal, állást szerez neki estébé. Miután Rogán fél életét hazudozással töltötte, ezt az ígéretét nem teljesítette, mint ahogy Magyarosi kampánymunkáját sem fizette ki (ahogy kampánymunkásai 90%-át sem).
Feltehető a kérdés: mennyiben járult hozzá a Zsidesz akkor, és az azóta követett, látszólagos ellenfeleinek kedvező, ám a nemzeti érzelműeket gáncsoló politikája ahhoz, hogy Magyarosi Árpád, aki ismerősei szerint lánglelkű hazafi volt, elhagyja az országot, s kétes erkölcsű és kimenetelű kalandokba bocsátkozzon? Ez a kérdés akkor is jogos, ha tudjuk, Árpád felnőtt ember volt, felelős saját döntéseiért.
Héjjas Iván – Kuruc.info