Arra gondolni sem merek, hogy az esztergomi érseknek elege lett abból, hogy a zsidók soha nem keresik az őket mindenütt és minden korban sújtó közutálat okát saját magukban. A Szent István Bazilikában az éjféli misén elmondott szentbeszédében ugyanis az esztergomi érsek a következő döbbenetes kijelentést tette: „Ha eddig gyűlölködtünk is, ha úgy éreztük is, hogy meg kell torolnunk a rajtunk esett sérelmeket, ha ostoba keserűséggel egész közösségeket mertünk is hibáztatni a magunk bajáért, még mindig van remény a számunkra. Isten szeret minket, és meghív a megbékélésre.”

Ez tehát akár úgy is értelmezhető, hogy Erdő Péter felszólította a zsidókat, hogy nézzenek saját magukba, hagyjanak fel az örökös nácizással, és értsék meg végre, hogy az antiszemitizmus a tűrhetetlen magatartásuk egyenes következménye. Sőt az érsek szavai azt is jelenhetik, hogy a zsidóknak ideje felhagyni a „náci háborús bűnösök” üldözésével, és jól tennék, ha végre megbocsátanának a „náciknak” is a „holokausztért”.

Én tényleg szeretném hinni, hogy véletlen elszólásról van szó, sajnos azonban Erdő Péter nem sokkal később megismételte bűnös kijelentéseit. Ugyanis akár hiszik, akár nem, december 25-én az esztergomi bazilikában elmondott homíliájában is burkoltan antiszemita, náci és holokauszttagadó nézeteket hangoztatott. Az érsek az alábbi, iszonyú emlékeket idéző kijelentéseket tette: „Jézus keresztjére Pilátus egy egész nép iránti megvetésből íratta a bűnét: „a zsidók királya”. Szörnyű lenne, ha nem úgy tekintenénk a népeket, ahogyan Isten néz minket: megmagyarázhatatlan, viszonozhatatlan, sorsközösséget vállaló szeretettel. Ha manapság néha olyasmit kezdünk el hallani, hogy ez vagy az a szomszéd nép, mint közösség felelős a mi bajainkért, sőt ha elhangozhat a tömegtájékoztatásban is olyasmi, hogy ez vagy az a nép hitványabb, bűnösebb, akkor hasadjon meg a szívünk, kiáltva tiltakozzon bennünk az emberség, mert képmásában, az emberben is lehet káromolni és gyalázni a Teremtőt.”

Erdő Péter tehát arra szólította fel a népeket – köztük a zsidókat is, vagy talán elsősorban őket -, hogy tekintsék magukkal egyenrangúnak a többi nemzetet, sőt szeretettel forduljanak feléjük. Mi több, ismételten hangsúlyozta, hogy senki ne hibáztasson másokat a saját gondjai miatt – ami nyilván azt is jelenti, hogy például egy túlzott népszerűségnek nem örvendő nép fiainak sem kellene örökösen a külvilágot hibáztatni azért, mert nem szeretik őket. Ja, és mielőtt elfelejteném: Erdő Péter a jelek szerint cigányellenes rasszista is, mivel az idézett szavaival a cigányságnak is megüzente: elmaradottságukért, szegénységükért, bűnöző hajlamaikért nem mi, magyarok vagyunk a hibásak. A bajaik okát saját magukban kell keresni.

Megérjük vajon, hogy egy vallási vezető tényleg kimondja ezeket az igazságokat, hogy ne nekünk kelljen a filoszemita lózungokat kiforgatva rámutatni a magyarellenes kettős mércére?...