Az úgynevezett balliberális értelmiségiek szerint ugyanis Demszky Gábor jól végezte munkáját – követett el ugyan hibákat, meg hát „nehéz időkben” kormányozta a főváros hajóját, de teljesítménye összességében mégis pozitív, és jó munkáját honorálták a választók, amikor négy alkalommal is újraválasztották polgármesternek. A két hazugság a következő: Demszky jól végezte munkáját, és a szavazók kiváló teljesítményét jutalmazták, amikor ismételten a főváros vezető posztjára emelték.

Mit állítanak ezzel szemben a fideszes bértollnokok? Nos, az igazat mondják, amikor tényszerűen közlik, hogy Demszky Gábor tönkretette Budapestet, és irányítása alatt fővárosunk Közép-Európa egyik legélhetetlenebb metropoliszává züllött. Igen ám, csakhogy ezen a ponton óhatatlanul felmerül a kérdés: ha Demszky tényleg ennyire lezüllesztette a fővárost, miképpen lehetséges akkor mégis, hogy Budapest polgárai négy alkalommal is újból főpolgármesterükké választották őt? (Összesen ötször választották meg, de az 1990-es voksolás alkalmával természetesen még kevesen sejthették, mit fog művelni a város első embereként.) És itt megáll a fideszes tudomány. Mert hát az egyik tabunak számító alapdogma szerint – melyet szentírásként tisztel a „balliberális” és a fideszes tábor – az „emberek nem hülyék”, „hosszabb távon felismerik az érdekeiket”, és ugyan „demagógiával és hangzatos jelszavakkal félre lehet vezetni őket egyszer-egyszer, a végtelenségig azonban nem”. Ezért nagyszerű rendszer a demokrácia – állítják. Igaz, vannak hibái, de „ennél jobbat még nem találtak ki”. Igen ám, de ha az emberek tényleg „nem hülyék”, és „végül is felismerik az érdekeiket”, akkor vajon miért választották meg a budapestiek öt alkalommal is Demszkyt főpolgármesterré?

Nos, ebből a csávából aligha tud a „jobbközép értelmiség” kikecmeregni. A HírTV Civil Kaszinó című műsorában a jelenlévő fideszes megmondóemberek egyike például azzal érvelt, hogy Demszky azért szerepelt sikerrel minden egyes választáson, mert nem akadt hozzá mérhető, komolyan vehető kihívója. Roppant furcsa ilyesmit hallani éppen egy fideszes szájából, elvégre két alkalommal is Latorcai Jánost indították Demszky Gábor ellenében, aki most is a Fidesz-KDNP padsoraiban ül. Ha Latorcai annyira nem volt méltó ellenfele Demszkynek, akkor miért indították kétszer is a főpolgármesterrel szemben, és miért tartják alkalmasnak 1994 óta parlamenti képviselőnek, illetve most már az Országgyűlés alelnökének is? És ha igaz az állítás, mely szerint a „polgári erők” soha nem voltak képesek „megtalálni Demszky megfelelő kihívóját”, akkor mit gondoljunk Schmitt Pálról, aki 2002-ben a Fidesz jelöltje volt a főpolgármesteri posztra? Vajon ha Schmitt Pál nem volt méltó ellenfele a várost romba döntő, és kétségtelenül szélhámos és hozzá nem értő Demszkynek, akkor miképpen találhatták alkalmasnak az államfői tisztségre? No és mi a helyzet Tarlós István „alkalmasságával”, aki, ha csak egy hajszálnyival is, de 2006-ban mégiscsak alulmaradt Demszky Gáborral szemben?

De lehetséges még egy másik szalmaszálba is kapaszkodni, ha a „politikailag korrekt” beszéd talaján maradva akarjuk megfejteni Demszky sikeres politikai szereplésének a titkát. Mondhatjuk azt – ismételgetik is a fideszes propagandisták –, hogy Demszky minden alkalommal kiváló választási kampányt folytatott, vagyis kizárólag a politikai marketing terén múlta felül ellenfeleit. Csakhogy ha így van, akkor is felmerül két kérdés. Az egyik az, hogy 1994, vagy legalábbis 1998 óta miért nem voltak képesek megfelelő kampányt folytatni a Fidesz vezette polgári erők Budapesten, amikor a parlamenti választások során azért időnként sikeresen tudták kábítani a választókat? Hát sem Latorcai, sem Schmitt Pál, sem Tarlós Pista barátunk „csapata” nem értett a „kommunikációhoz”? A másik kérdés pedig, hogy vajon tartható-e a „felelősen, saját érdekeik alapján döntő, nem hülye” választókról szóló szent alapdogma annak fényében, hogy Demszky öt alkalommal is elnyerte a fővárosiak többségének bizalmát, miközben Budapest egyre inkább egy trágyadombhoz kezdett hasonlítani? Ötször egymás után is meg tudja választatni magát egy nagyváros vezetőjének olyan ember, aki teljesen szétzilálja és tönkreteszi a gondjaira bízott települést?

Lehetne még azzal is érvelni, hogy a „vörös Budapest” meg „Judapest” minden baj oka, magyarán: jelentős tömegek vannak ebben a városban, akiknek éppenséggel megfelelt a Demszky-korszakot jellemző rendetlenség, korrupció és zűrzavar? Hiszen a zavarosban lehet lopni, értékes ingatlanokat fölvásárolni, lehet segélyekért kuncsorogni, no de azért az mégsem állítható, hogy a budapestiek többsége ingyenélő, élősködő vagy bűnöző lenne. Márpedig – fővárosunk és a magyar nemzet örök szégyenére – Demszky Gábor öt alkalommal is elnyerte a budapestiek többségének bizalmát. (Jó, az 1990-es győzelme még érthető, akkor még csak kevesen tudták, kicsoda is ez az ember valójában, de az utóbbi négy választás kimenetelére nincs mentség.)

Ha megkérdeznénk a Demszkyre voksoló budapestieket, hogy hová tették az eszüket, amikor ennek a felelőtlen, gátlástalan, ráadásul idegen érdekek szolgálatában álló alaknak a neve mellé húzták be az ikszet egykoron, egy részük valószínűleg nem is emlékezne arra, hogy valaha is Demszkyre szavazott, az értelmesebbek pedig egyszerűen letagadnák bűnös tettüket. De talán akadnának olyanok is, akik az igazságnak megfelelően töredelmesen beismernék, hogy azért szavaztak Demszkyre, mert „olyan kedves, aranyos fiú” volt, mások pedig, főleg a „vörös Budapest” övezeteiből, öntudatosan kijelentenék, hogy azért támogatták Demszkyt, nehogy a Fidesz jelöltje győzzön. Na ezen a ponton kellene berekeszteni egy „politikailag korrekt” elemzést. Mert innen már csak egy lépés, és felmerül néhány szentségtörő kérdés.

Így például az, hogy jó rendszer-e a liberális demokrácia (legalábbis annak jelenlegi formája), ha széles választói tömegek teljesen felelőtlenül, egészen nevetséges szempontok, szinte kizárólag a médiából szerzett felületes benyomások alapján hozzák meg döntésüket, és akár több alkalommal is pajzsra emelnek hozzá nem értő, szélhámos szerencselovagokat? Jó rendszer-e a liberális demokrácia, ha nagy tömegek saját legalapvetőbb érdekeikkel sincsenek tisztában, nem képesek megítélni, ki a barát és ki az ellenség, sőt, sokan azt sem tudják, hogy egyáltalán javul vagy romlik-e a sorsuk? Jó rendszer-e a liberális demokrácia, ha a keretei között élő nép egyre sanyarúbb körülmények között él, és képtelen kiszabadulni ellenségeinek karmai közül?

Perge Ottó - Kuruc.info