A Fidesz, illetve a kormány vezetői megkezdték a jónép puhítását: először a sokat látott Pintér Sándor kezdett el beszélni arról, hogy a „vásárlóerő visszaesése” következtében szaporodni fog a bűncselekmények száma, majd a jó öreg Kövér Laca következett, aki szerint az előző nyolc esztendő romjainak eltakarítása az „előttünk álló ciklus” feladata lesz. Ha mindketten igazat mondanak, akkor a fideszesek a parlamenti és önkormányzati választásokra tekintettel ugyanúgy elkendőzték eddig a valóságot, mint Gyurcsány Ferenc anno. Bízvást mondhatjuk tehát, hogy ők sem jobbak a Deákné vásznánál.
De további kellemetlen kérdések is felmerülnek. Ha az előző kormány nyolc esztendőn keresztül rombolt (ami igaz), és most négy éven át tartó „romeltakarítás” következik, akkor nem lehetséges, hogy az úgynevezett „harmadik magyar köztársaság” rendszere alapjaiban rossz, és legjobb lenne lebontani az egészet? Végtére is miféle egy hülye rendszer az, amely lehetővé teszi, hogy az ország vezetői nyolc (valójában persze húsz, sőt, hatvanöt) éven keresztül gátlástalanul raboljanak, és mindent úgy tönkretegyenek, hogy négy év kelljen a talpra állásra? Hol van a demokrácia „önszabályozó rendszere”, illetve a „nép bölcsessége”, amelyre úton-útfélen hivatkoznak a politikusok? A Kövér László-féle lakossági fórumon nyilván senki sem tette fel azt a kérdést sem, hogy mi történik akkor, ha a Fidesz a négy éven át tartó „romeltakarítás” után 2014-ben a választásokon megbukik? Ami, ahogy mondani szokás, „benne van a pakliban”, hiszen a Fidesz a tavaszi választások előtt nem pusztán „romeltakarítást”, de újjáépítést, gazdasági-társadalmi felemelkedést ígért, amely ha nem következik be, akkor a választók esetleg megvonják támogatásukat a kormánypárttól. És ha mondjuk visszatérnek a hatalomba az úgynevezett szocialisták, nem fogják-e tovább folytatni az esztelen rombolást? Meddig mehet így ez az őrület?
De még ha fel is tesszük, hogy „az emberek” esetleg honorálni fogják a Fidesz „romeltakarító” ténykedését, és 2014-ben bizalmat szavaznak Orbán Viktoréknak, 2018-nál, vagy 2022-nél tovább aligha húzzák. Kövér László meg a fideszes nyáj nyilván úgy gondolja, addigra már felépül egy az új, erős Magyarország, sőt, ha hihetünk Matolcsy Györgynek, 2030 táján a magyar gazdaság fejlettségi szintje meghaladja majd az „európai uniós átlagot”. De vajon akkor is fölfejlődünk ilyen viharos sebességgel, ha az elkövetkező húsz esztendő során valamikor kiesik a hatalomból a Fidesz, és valamilyen okból kifolyólag nem a Jobbik, hanem megint az MSZP veszi át az ország irányítását? Vagy abban bíznak a Fidesz vezetői, hogy az MSZP-t az ellenzéki lét „sanyarú” esztendei leszoktatják majd a hazudozásról, a hazaárulásról és a rablásról, így már egy „megjavult”, igazi „szociáldemokrata párt” veszi át a kormányrudat a jövőben? De hát úgy néznek ki az MSZP ifjabb nemzedékének képviselői, mint akik nem hazudnak, nem árulnak hazát, és nem lopnak többet? Vagy mindezekre a kérdésekre az lenne a válasz, hogy nincs mit tenni, a „demokrácia már csak ilyen”, „ennél jobb rendet még nem találtak ki”?
Kövér László barátunk még a következő világtörténelmi jelentőségű megállapítással is megörvendeztette a nagykanizsai lakossági főrum hallgatóit: „Nyolc évnyi, egymást érő kampányok véget nem érő sorozata október 3-val lezárul, kampányok helyett végre foglalkozhatunk az életünkkel.” Hogyan? Az elmúlt két kormányzati ciklus idején hazánk azért süllyedt ilyen mélyre, mert a „véget nem érő kampányok” miatt sem a kormánypárt, sem az ellenzék nem foglalkozott az „életünkkel”? Olyan nagyon sok szavazás lett volna? (Az egyiket ezek közül a Fidesz kezdeményezte, egyébként nagyon helyesen.) Kövér László ezzel az örökbecsű mondatával nem kevesebbet állít, mint hogy nem csupán az MSZP, de a Fidesz is a saját pártérdekeinek rendelte alá az ország érdekét, mivel hogy nem törődtek az emberek igazi gondjaival, mert minden erejüket és figyelmüket az ellenfelükkel vívott politikai csatározások kötötték le. Döbbenetes megállapítás, annál is inkább, mivel ha igaz, akkor tényleg föl kell tennünk a kérdést: jó rendszer ez a liberális demokrácia, ha a választási kampányok során a szemben álló politikai erők nem az emberek mindennapi gondjainak megoldásával foglalkoznak? Mi értelmük van akkor a politikai kampányoknak, ha miattuk nem lehet az emberek „életének” gondjaival foglalkozni? Ha pedig igaz az a politológusok és politikusok szájából gyakran elhangzó „bölcsesség”, miszerint a „választási kampány választástól választásig tart”, akkor nem teljesen érthető, ha egyre mélyebbre és mélyebbre süllyedünk? De miért csodálkozik ezen Kövér László, elvégre ő is demokratának vallja magát, vagy nem?
Mindamellett az elkövetkező években is lesznek választások, hiszen egyáltalán nem zárható ki például, hogy valamelyik ellenzéki párt népszavazást kezdeményez (például az új alkotmánnyal kapcsolatban), ezen kívül 2014-ben a Fidesznek megint csak nem lesz ideje az „életünkkel” foglalkozni, mert, bármennyire is sajnálatos, de ebben az esztendőben háromszor is az urnákhoz kell járulnia a népnek: lesz ugyanis európai parlamenti, parlamenti és önkormányzati választás is.
A végső nagy kérdés tehát a következő: demokrata-e Kövér László vagy sem? A helyes választ beküldők között Kövér László lakossági fórumairól készült videofelvételeket sorsolok ki.
Perge Ottó
De további kellemetlen kérdések is felmerülnek. Ha az előző kormány nyolc esztendőn keresztül rombolt (ami igaz), és most négy éven át tartó „romeltakarítás” következik, akkor nem lehetséges, hogy az úgynevezett „harmadik magyar köztársaság” rendszere alapjaiban rossz, és legjobb lenne lebontani az egészet? Végtére is miféle egy hülye rendszer az, amely lehetővé teszi, hogy az ország vezetői nyolc (valójában persze húsz, sőt, hatvanöt) éven keresztül gátlástalanul raboljanak, és mindent úgy tönkretegyenek, hogy négy év kelljen a talpra állásra? Hol van a demokrácia „önszabályozó rendszere”, illetve a „nép bölcsessége”, amelyre úton-útfélen hivatkoznak a politikusok? A Kövér László-féle lakossági fórumon nyilván senki sem tette fel azt a kérdést sem, hogy mi történik akkor, ha a Fidesz a négy éven át tartó „romeltakarítás” után 2014-ben a választásokon megbukik? Ami, ahogy mondani szokás, „benne van a pakliban”, hiszen a Fidesz a tavaszi választások előtt nem pusztán „romeltakarítást”, de újjáépítést, gazdasági-társadalmi felemelkedést ígért, amely ha nem következik be, akkor a választók esetleg megvonják támogatásukat a kormánypárttól. És ha mondjuk visszatérnek a hatalomba az úgynevezett szocialisták, nem fogják-e tovább folytatni az esztelen rombolást? Meddig mehet így ez az őrület?
De még ha fel is tesszük, hogy „az emberek” esetleg honorálni fogják a Fidesz „romeltakarító” ténykedését, és 2014-ben bizalmat szavaznak Orbán Viktoréknak, 2018-nál, vagy 2022-nél tovább aligha húzzák. Kövér László meg a fideszes nyáj nyilván úgy gondolja, addigra már felépül egy az új, erős Magyarország, sőt, ha hihetünk Matolcsy Györgynek, 2030 táján a magyar gazdaság fejlettségi szintje meghaladja majd az „európai uniós átlagot”. De vajon akkor is fölfejlődünk ilyen viharos sebességgel, ha az elkövetkező húsz esztendő során valamikor kiesik a hatalomból a Fidesz, és valamilyen okból kifolyólag nem a Jobbik, hanem megint az MSZP veszi át az ország irányítását? Vagy abban bíznak a Fidesz vezetői, hogy az MSZP-t az ellenzéki lét „sanyarú” esztendei leszoktatják majd a hazudozásról, a hazaárulásról és a rablásról, így már egy „megjavult”, igazi „szociáldemokrata párt” veszi át a kormányrudat a jövőben? De hát úgy néznek ki az MSZP ifjabb nemzedékének képviselői, mint akik nem hazudnak, nem árulnak hazát, és nem lopnak többet? Vagy mindezekre a kérdésekre az lenne a válasz, hogy nincs mit tenni, a „demokrácia már csak ilyen”, „ennél jobb rendet még nem találtak ki”?
Kövér László barátunk még a következő világtörténelmi jelentőségű megállapítással is megörvendeztette a nagykanizsai lakossági főrum hallgatóit: „Nyolc évnyi, egymást érő kampányok véget nem érő sorozata október 3-val lezárul, kampányok helyett végre foglalkozhatunk az életünkkel.” Hogyan? Az elmúlt két kormányzati ciklus idején hazánk azért süllyedt ilyen mélyre, mert a „véget nem érő kampányok” miatt sem a kormánypárt, sem az ellenzék nem foglalkozott az „életünkkel”? Olyan nagyon sok szavazás lett volna? (Az egyiket ezek közül a Fidesz kezdeményezte, egyébként nagyon helyesen.) Kövér László ezzel az örökbecsű mondatával nem kevesebbet állít, mint hogy nem csupán az MSZP, de a Fidesz is a saját pártérdekeinek rendelte alá az ország érdekét, mivel hogy nem törődtek az emberek igazi gondjaival, mert minden erejüket és figyelmüket az ellenfelükkel vívott politikai csatározások kötötték le. Döbbenetes megállapítás, annál is inkább, mivel ha igaz, akkor tényleg föl kell tennünk a kérdést: jó rendszer ez a liberális demokrácia, ha a választási kampányok során a szemben álló politikai erők nem az emberek mindennapi gondjainak megoldásával foglalkoznak? Mi értelmük van akkor a politikai kampányoknak, ha miattuk nem lehet az emberek „életének” gondjaival foglalkozni? Ha pedig igaz az a politológusok és politikusok szájából gyakran elhangzó „bölcsesség”, miszerint a „választási kampány választástól választásig tart”, akkor nem teljesen érthető, ha egyre mélyebbre és mélyebbre süllyedünk? De miért csodálkozik ezen Kövér László, elvégre ő is demokratának vallja magát, vagy nem?
Mindamellett az elkövetkező években is lesznek választások, hiszen egyáltalán nem zárható ki például, hogy valamelyik ellenzéki párt népszavazást kezdeményez (például az új alkotmánnyal kapcsolatban), ezen kívül 2014-ben a Fidesznek megint csak nem lesz ideje az „életünkkel” foglalkozni, mert, bármennyire is sajnálatos, de ebben az esztendőben háromszor is az urnákhoz kell járulnia a népnek: lesz ugyanis európai parlamenti, parlamenti és önkormányzati választás is.
A végső nagy kérdés tehát a következő: demokrata-e Kövér László vagy sem? A helyes választ beküldők között Kövér László lakossági fórumairól készült videofelvételeket sorsolok ki.
Perge Ottó
