Igazán nem szeretnék a Fidesz fogadatlan prókátorának szerepében tetszelegni, de mi különösebb jelentősége van annak, ha Török Gábor politológus, vagy bárki más „kiborul a Fidesz gátlástalanságán”? A Fidesz ugyanis ezúttal – az Alkotmánybíróság jogainak szűkítésére irányuló kezdeményezésével – következetes volt önmagához: végtére is miféle forradalom az, ha egy pillanatra sem lépik át a „régi rendszer” jogi kereteit?
A radikális jobboldal eddig joggal eddig joggal gúnyolódott a Fidesz meghirdetett „kétharmados forradalmán”, melynek a jeleivel nemigen lehetett találkozni sem a politikai életben, sem a hétköznapokban. A forradalom ugyanis azt jelenti, hogy lerombolják a régi rendszert – annak idejétmúlt, hamis, a régi uralkodó elit érdekeit védő jogi szabályozásaival együtt – és helyette egy újabb, igazságosabb rendszert teremtenek.
Azon lehet vitatkozni, hogy pontosan miféle célokat követ, és milyen érdekeket is szolgál valójában a Fidesz, én a magam részéről legutóbbi írásomban (A hang Jákobé, de kié a kéz?) igyekeztem boncolgatni a „Fidesz-rejtély” kérdését, és óvatos optimizmusomnak adtam hangot. Tudom, sokan vannak a radikális jobboldalon, akik hamisnak tartják a Fidesz minden lépését, és meg vannak győződve arról, hogy az egész narancsos társaság a nemzetközi cionista bankároligarchia irányítása alatt áll. Erről a roppant fontos kérdésről értelmes vita bontakozhatna ki. De vajon a Gyurcsány-rezsim illegitim jellegét hangoztató, sőt, az elmúlt húsz év úgynevezett demokráciáját hazug, idegen érdekek szolgálatában álló rendszernek tartó radikálisok miért kezdenek fanyalogni éppen most, amikor talán végre megkezdődik ennek a teljesen tarthatatlanná váló rezsimnek a lebontása? Hát miért kellene védeni azt az Alkotmánybíróságot, amely több alkalommal is elgáncsolta a kommunista bűnösök felelősségre vonásának tervét, és számos, a magyar nép érdekeit súlyosan sértő döntést hozott?
Hagyjuk ezt a jogállami dumát, mert a „jogállam” nevében elképesztő bűncselekményeket követtek el Magyarországon az elmúlt húsz évben. A Jobbik ne akadékoskodjon, és ne beszéljen „eleganciáról”, miután a „jogállamra” hivatkozva teljes nyomorba és szegénységbe taszították a magyar népet, és függetlenségétől is megfosztották. Tudom, persze, a Fidesz némiképpen „gyanús”, hiszen maga is ennek a velejéig korrupt rendszernek a szülöttje és haszonélvezője. De nem fordult-e elő a történelemben, hogy a régi elit bizonyos részei egy forradalmi mozgalom élére álltak? Fidesz megtette az első forradalmi lépést, amelyet a Jobbiknak kitörő örömmel kellene üdvözölnie! És adná az Isten, hogy a Fidesz ne álljon meg félúton – mint ahogy szokása –, és további bátor, forradalmi döntések szülessenek, a „harmadik magyar köztársaság” pedig – korrupt politikusaival, bűnöző „gazdasági elitjével”, hazug, idegen érdekek szolgálatában álló „jogállamiságával” és hamis „demokráciájával” egyetemben – kerüljön végre oda, ahová való: a történelem szemétdombjára.
Perge Ottó
A radikális jobboldal eddig joggal eddig joggal gúnyolódott a Fidesz meghirdetett „kétharmados forradalmán”, melynek a jeleivel nemigen lehetett találkozni sem a politikai életben, sem a hétköznapokban. A forradalom ugyanis azt jelenti, hogy lerombolják a régi rendszert – annak idejétmúlt, hamis, a régi uralkodó elit érdekeit védő jogi szabályozásaival együtt – és helyette egy újabb, igazságosabb rendszert teremtenek.
Azon lehet vitatkozni, hogy pontosan miféle célokat követ, és milyen érdekeket is szolgál valójában a Fidesz, én a magam részéről legutóbbi írásomban (A hang Jákobé, de kié a kéz?) igyekeztem boncolgatni a „Fidesz-rejtély” kérdését, és óvatos optimizmusomnak adtam hangot. Tudom, sokan vannak a radikális jobboldalon, akik hamisnak tartják a Fidesz minden lépését, és meg vannak győződve arról, hogy az egész narancsos társaság a nemzetközi cionista bankároligarchia irányítása alatt áll. Erről a roppant fontos kérdésről értelmes vita bontakozhatna ki. De vajon a Gyurcsány-rezsim illegitim jellegét hangoztató, sőt, az elmúlt húsz év úgynevezett demokráciáját hazug, idegen érdekek szolgálatában álló rendszernek tartó radikálisok miért kezdenek fanyalogni éppen most, amikor talán végre megkezdődik ennek a teljesen tarthatatlanná váló rezsimnek a lebontása? Hát miért kellene védeni azt az Alkotmánybíróságot, amely több alkalommal is elgáncsolta a kommunista bűnösök felelősségre vonásának tervét, és számos, a magyar nép érdekeit súlyosan sértő döntést hozott?
Hagyjuk ezt a jogállami dumát, mert a „jogállam” nevében elképesztő bűncselekményeket követtek el Magyarországon az elmúlt húsz évben. A Jobbik ne akadékoskodjon, és ne beszéljen „eleganciáról”, miután a „jogállamra” hivatkozva teljes nyomorba és szegénységbe taszították a magyar népet, és függetlenségétől is megfosztották. Tudom, persze, a Fidesz némiképpen „gyanús”, hiszen maga is ennek a velejéig korrupt rendszernek a szülöttje és haszonélvezője. De nem fordult-e elő a történelemben, hogy a régi elit bizonyos részei egy forradalmi mozgalom élére álltak? Fidesz megtette az első forradalmi lépést, amelyet a Jobbiknak kitörő örömmel kellene üdvözölnie! És adná az Isten, hogy a Fidesz ne álljon meg félúton – mint ahogy szokása –, és további bátor, forradalmi döntések szülessenek, a „harmadik magyar köztársaság” pedig – korrupt politikusaival, bűnöző „gazdasági elitjével”, hazug, idegen érdekek szolgálatában álló „jogállamiságával” és hamis „demokráciájával” egyetemben – kerüljön végre oda, ahová való: a történelem szemétdombjára.
Perge Ottó
