Nos, csütörtökön, az Utoya szigetén történt lövöldözős tömeggyilkosság előtti napon az ott megrendezett nyári táborba látogatott Jonas Gahr Store, norvég külügyér, aki hallgatóságának megerősítette: Norvégia el fogja ismerni a Palesztin államot a közelgő ENSZ-gyűlésen, amelynek nem mellesleg épp ez az egyik megvitatandó pontja, miután a palesztin politikusok nem kis diplomáciai erőfeszítések után elérték, hogy napirendre tűzze problémájukat az a nemzetközi szervezet, amelynek majd’ minden előírását naponta hágja át Izrael.

A Politisk beszámolója szerint a norvég külügyér kijelentette: „a megszállásnak véget kell vetni, a falat le kell bontani és ennek most kell megtörténnie”. Beszédét éljenezve fogadták a Munkáspárt utánpótlását biztosító fiatalok.

Nos, akkor nézzük: a merénylőről mostanra minden kétséget kizáróan kiderült, hogy Izrael-párti és fanatikusan iszlámellenes. Ami még nem bizonyítható, de valószínűsíthető, hogy egy szabadkőműves páholy tagja. Azt is tudjuk, hogy az izraeli diplomácia offenzívába lendült, maga Netanjahú látogatta végig a különböző európai országokat, hogy meggyőzze őket, ne támogassák szavazatukkal az önálló palesztinállam ENSZ-beli elismerését. Norvégia azon kevés országok egyike, amelyik ellenállt ennek a diplomáciai offenzívának, legalábbis a lövöldözést megelőző napon történt események szerint.
Columbo hadnagy legyen a talpán, aki ezek után nem zárná előzetesbe az Izrael nevű szereplőjét ennek a nem is annyira kacifántos ügynek.

Nem állítható, hogy a Moszad kereste fel a merénylőt azzal, hogy „izé, figyelj már, lenne egy kis meló”, mert az Izrael által folytatott önsajnáltató, keresztények lelkére és agyára ható méregpropaganda is elégséges ahhoz, hogy ennyire behülyüljön a zsidó állam egyszerű európai barátja.

Amit a hazai balliberális média művelt, az pedig az újságírói szakma mélypontjának számítana, ha nem tudnánk, hogy nálunk halott tudósok levelének leközlése szakmai etalonnak számít, olyasminek, amivel a MÚOSZ elnöki székéig lehet repülni. Mindenesetre a Hírszerző, az Index, a Népszabadság és társai mindent lekövettek, hogy a radikalizmus fogalmának honi képzetéhez gyorsan hozzátársítsák az oslói robbantásokat, miután kiderült, hogy – hoppá! f@sza van a menyasszonynak, mondják erre – Izrael barátjáról van szó, a tettesnek nem volt horogkereszt tetoválva a homlokára, nem viselte a Betyársereg pólóját, előzőleg nem vett részt a Véderő kiképzőtáborában, nem borozott soha Vona Gáborral és a bombakészítést nem Budaházy Györgytől tanulta, nos, akkor hirtelen eltűnt az oknyomozói hév.
Az oslói merénylőt viszont semmi sem különbözteti meg izraeli elvtársaitól, az amúgy már ott is közutálatnak örvendő ortodox zsidó sejtektől és valóban rasszista politikusoktól, vagy az Irakba és Afganisztánba messiási céltudatossággal katonákat gyilkolni küldő George Bushtól, aki – mily meglepő – maga is hasonló nézeteket vall, mint az oslói merénylő, már ami a fundamentalista, protestáns és cionista, magát kereszténynek valló irányzatot illeti. Ezt nevezik neokonzervatív ideológiának, a Népszabadság és társai viszont gyorsan elterelték a szót a radikálisra, hiszen céljaiknak ez felelt volna meg a legjobban, viszont az elvtársak ismét és sokadjára nem számoltak az internet erejével.

Bár nem elfogadható, de érthető az ő szemszögükből nézve, hogy miért akarják elhallgattatni a Kuruc.infót: nem is annyira az, amit írunk, az sem ahogyan, hanem alaposan belezavarunk a számukra idilli kényelmet, intellektuális erőt nem igénylő médiaposványukba azzal, hogy már nem akárki lehet nálunk médiasztár, az exkluzív híreket sem a kiválasztottak szolgáltathatják. A szakmai féltékenység, irigység pedig ölni is tud. Ilyen irigység munkálkodhatott a magát kereszténynek valló, ám erkölcsiségében a palesztinokhoz fel sem érő oslói merénylőben is és lám, mi lett a vége...

Úgyhogy, tisztelt balliberális, narancsszínű és akármilyen sajtó és értelmiség: vigyázzanak a lelkükre!

Alexander Strauss – Kuruc.info