Jó ideje úgy tűnik, hogy a bal- és jobboldal megkülönböztetésének nincsen sok értelme. Végtére is a magukat szociáldemokratának és szocialistának nevező politikai irányzatok ugyanúgy neoliberális gazdaságpolitikát követnek, és a pénzoligarchiát szolgálják, mint a „konzervatívok” vagy a „kereszténydemokraták”. De az utóbbi két évtizedben az úgynevezett jobboldal szögre akasztotta korábban fennen hangoztatott erkölcsi elveit is, úgyhogy lényegében ma már nincsen különbség a két nagy politikai irányzat társadalom- és kultúrpolitikai intézkedései között sem.

Csakhogy van egy olyan választóvonal, melynek jelentősége egyre növekszik. Nyugat-Európában ugyanis a legfőbb különbség bal- és jobboldal között immár a bevándorlókhoz, illetve a muzulmán valláshoz fűződő eltérő viszonyban keresendő. Dániában a tavalyi választásokon a muzulmán vallású bevándorlók 89%-a szavazott az úgynevezett baloldalra, míg a francia elnökválasztások első fordulójában, egyes felmérések szerint, az országban élő muzulmánok 95 %-a voksolt a baloldal, illetve a szélsőbaloldal jelöltjeire. Nikolas Sarkozy elnök pártja, az Unió a Népi Mozgalomért (UMP), azzal vádolta a rivális szocialistákat, hogy végig a kampány során a muszlim szavazók kegyeit keresték. Mi több, Eric Ciotti, az UMP parlamenti képviselője a sajtóban megjelent nyilatkozatában azt állította, hogy a francia iszlám szervezetek „700 mecsetet magában foglaló hálózatuk” segítségével mozgósították a muszlim szavazókat Francois Hollande szocialista jelölt támogatása érdekében.
Az iszlám mozgalmak vezetői azonban visszautasították a vádakat. Abdallah Zekri, a Muszlim Hitűek Francia Tanácsának elnöke az AFP hírügynökségnek nyilatkozva kijelentette: a vallási elöljárók csupán arra buzdították a híveiket, hogy vegyenek részt a választáson, azt azonban nem mondták meg nekik, kire kellene szavazniuk.

Lehetséges, de a muzulmánok tudták maguktól is, kire is voksoljanak. Óriási többségük a szocialista jelöltre, Francois Hollande-ra, illetve a radikális baloldal színeiben induló Jean-Luc Mélenchont-ra szavaztak. (Mélenchont 11%-os eredményt ért el.) Egyes feltételezések szerint a baloldal mindenütt Nyugat-Európában azért is támogatja a bevándorlást, illetve a multikultit, mert abban reménykedik, hogy a sok millió, többségében muzulmán etnikumú állampolgár - a megtévesztett, a jövőre nem gondoló, konzumidióta vagy a hagyományos szocialista, kommunista, trockista, anarchista ideológiával megfertőzött bennszülöttekkel együtt - biztosítja a baloldal számára a kényelmes többséget. Könnyen lehetséges például, hogy a több millió muzulmán akaratán múlik majd, ki lesz Franciaország jövendő elnöke. (Ha rajtuk múlik, akkor természetesen Francois Hollande.)
Teljesen egyértelmű viszont az is, hogy ha a nyugat-európai baloldal szoros szövetségre lép a létszámában rohamosan gyarapodó muzulmán közösségekkel, akkor egyre inkább kénytelen lesz a nemzetközi politikai színtéren is kiegyensúlyozottabb politikát folytatni. Magyarán: a nyugat-európai baloldali pártok csak akkor lesznek képesek megőrizni a muzulmánok támogatását saját országaikban, ha a nemzetközi színtéren közelednek a palesztinokhoz, valamint az iszlám- és arab országokhoz, és egyúttal eltávolodnak a cionista irányítás alatt álló USA és Izrael agresszív külpolitikai irányvonalától.
Kérdés ezek után: vajon kinek drukkoljunk mi, radikális jobboldali magyarok, az iszlámbarát baloldal és az egyre inkább Izrael-barát jobboldal párharcában?
Perge Ottó - Kuruc.info