Győri Nemzeti Hírlap, 1942. július 12., eredetiben itt

Szomorú, hogy akadnak egyének, akik pénzért hajlandók elősegíteni szökéseiket a magyar határon át. Ezekre súlyos büntetés vár, mint a múltban láttuk és tapasztaljuk a jövőben is, hála a derék magyar határőrségnek, csendőrségnek, amely előbb-utóbb, de leleplezi és bírái elé juttatja a magyar faj ellenségeit.

A győri törvényszéken a dr. Weisz Andor szüneti tanács tárgyalt pénteken egy ilyen nagyszabású újabb zsidószabadítási ügyet, amelynek tizenegy vádlottja volt. Főleg határmenti egyének, horvátjárfalusiak és magyaróváriak, akik 500–800 pengőért vállalkoztak gazdag német zsidóknak Magyarországba való becsempészésére. A vádlottak közül kettő szökésben van, és fiatalkorú is van a vádlottak közt, így nevük nem közölhető.

A németországi zsidók átszöktetése fiatalkorú egyénekkel történt, de itt is, meg Bécsben is volt egy központszerű irányító, ahonnan a „szállítmányok” sorsa irányítódott. Bécsben egy Kleinné nevű egyén irányította a zsidócsempészést, neki kellett 1500 márkákat lefizetni, hogy az illető zsidó Magyarországra jöhessen. Magyar területről Wendericsné járt hozzá több alkalommal „előkészítési” ügyekben, Magyaróvárott pedig Weisz Salamon Sándor zsidó kereskedősegéd és gazdája: Bas Rafaelné (szintén zsidó) működött közre a zsidószöktetési ügyekben. Jankovics János és felesége is kivették részüket a zsidószöktetési ügyekből.

Utóbbiakat dr. Matavovszky István védőbeszéde után hat hónapra, illetve az asszonyt három hétre, Weisz Salamon Sándort három hónapra, Bas Rafaelnét 1000 pengőre, Wendericsnét négy hónapra ítélték, a többiek pedig 50 pengőtől felfelé terjedő büntetésben részesültek, bűnösségük fokához mérten.

Mint érdekességet kell megemlíteni, hogy az átszöktetett zsidók egy-két kivétellel máris kézre kerültek, és megnyugtató helyen várják további sorsukat:

Az ítéletek egyébként nem jogerősek, mindkét részről megfellebbezték azokat.

 

Hozzon be nekem Győrbe három pucolt tikot vagy kacsát! (eredetiben itt)

A „címzett" kedves Steinberger teljes neve Steinberger Izrael, foglalkozása sakter és baromfikereskedő. Egyébként pedig a győrmegyei Bezi községből „exportál” eleven és leölt csirkéket, tyúkokat, kakasokat, libákat, kacsákat Győrbe, a pénzbő gourmandok delektálására, akiknek semmi sem drága, főként nem a mostan „tiltott gyümölcs”, az idei kacsa és liba ízes, gyönge, omlós húsa. Steinberger Izrael bezi-i sakternek, úgy is mint baromfikereskedőnek kiterjedt üzletköre van. Annyi a megrendelés, hogy a kánikulai hőségben valósággal fő a feje, hogy miként elégítse ki a tömeges baromfi-igénylést. Steinberger mostanság mindenkinek „kedves”, ámbár a megjelenése egyáltalán nem vonzó.

A héten is sok megrendelést kapott a duplán Izrael Steinberger. Köztük Sz. Gy-nétől lev. lapon így: Kedves Steinberger! Hozzon be nekem Győrbe három tikot vagy kacsát.”

Úgy látszik, hogy Sz. Gy.-né régi „üzletfél”, mert Steinberger „soron kívül” intézte el a megrendelést, s maga ruccant be Győrbe. A tik- vagy kacsaigénylés azonban Bezitől Győrig pompás hízott három libává változott át, és megpucoltan ott gömbölyödött a kívánatos „trió” egy őskori bőröndben. Sajnos nem jutottak el a megrendelőhöz, mivel a kívül is zsíros bőröndre figyelmes lett a vasúti pályaudvaron szolgálatos egyik rendőrségi detektív, és Steinbergert „leállította”, majd pedig „előállította” a rendőrségen, ahonnan továbbították a tósziget csilizközi járási főszolgabírói hivatalhoz, mint illetékes hatósághoz.

Dr. Zeichmeister Ernő szolgabíró elé került a három libatest, Steinberger Izrael kapcsolatában. A kihágás „tényálladékához” szükséges volt annak megállapítása, hogy a három koppantott liba tavalyi vagy idei költésű volt-e. Mert az idei költésű libát, kacsát leölni, de még sakterolni sem szabad a miniszteri rendelet tilalma folytán.

Persze Steinberger Izraelünk fogadkozott, hogy a sakter kés alá került libák mindegyike még tavaly kelt ki a tojásból.

Dr. Kiss Aladár m. kir. főállatorvos és a m. kir. gazdasági felügyelőség baromfi szakértői hosszasabb anatómiai vizsgálat alá véve a kecses triót, megállapították, – ellentétben Izraelünkkel – hogy a három liba közül csak egy bújt ki tavaly a tojásból, kettő ellenben már zárolt időbe esően, ez évben kezdett csak hápogni.

Kihágást és pedig kétszer követett el tehát Steinberger Izrael, kire most szigorú ítélet vár. Sőt esetleg internáló táborba juttatja a két ifjonti, idei libácska, melynek omlós husikája nem juthatott el a kedves Steinbergertől Sz. Gy.-néhoz és b. családjához.

Ez a „kis kihágási ügy” újabb bizonyítéka annak, hogy a Steinberger Izraelek, de még üzletfeleik is fittyet hánynak a kormányrendeleteknek, a nemzet nagy küzdelmének, az élet-halál harcnak: első az üzlet és a gourmand-gyomor!

(Porond)

 

Statáriálisan ítélnek a kárt okozók felett (eredetiben itt)

Budapest, MTI. Illetékes helyről a következő felvilágosító közlést kaptuk:

Bárki, aki – feltehetőleg Magyarországgal ellenséges hatalmak ügynökei által félrevezetve vagy megvesztegetve – bárminemű dolog szándékos megrongálása, vagy megsemmisítése által, így különösképpen bárminemű termény, vagy más közszükségleti cikknek tűzszerszámmal, vagy vegyi szer alkalmazása által történő felgyújtásával a magyar állam, vagy szövetségese fegyveres erejének, vagy a velük működő fegyveres erőnek szándékosan hátrányt okoz, vagy az ellenségnek szándékoson előnyt szerez s a honvédség érdekét sérti: honvéd büntetőbíráskodás körébe, rögtöni bíráskodás, statárium alá esik és halállal büntetendő. Halálbüntetéssel sújtja a rögtönítélő bíróság a tettesen és részesen felül az ilyen cselekményre létrejött szövetség tagjait, úgy szintén azt, aki mást ilyen cselekmény elkövetésére felbujt. Mindenki, aki a fent említett cselekmény elkövetéséről, arra irányuló előkészületről, vagy szövetkezésről tudomást szerez, köteles azt haladéktalanul feljelenteni a legközelebbi közbiztonsági szervnél (csendőr, rendőr).

(Kuruc.info)