„Az igazságba vetett hitnek nem szabad megrendülni, mert különben minden összeomlik!”
Győri Nemzeti Hírlap, 1944. október 21.
 Budinszky László |
A zöld ingben megjelent Budinszky László dr. igazságügy-miniszter a köszöntésre válaszolva, szeretettel üdvözölte a megjelent tisztviselőket, majd hangsúlyozta, hogy a tatárjárás óta nem fenyegette olyan veszély az országot, mint ma:
– Itt arról van szó, hogy magyarok tudunk-e maradni!
– Főfeladatomnak tekintem, hogy az igazságot az élettel összhangba hozzam. Hitet teszek a magyar igazságszolgáltatás fenntartása érdekében. A magyar igazságszolgáltatás erkölcsi alapjai nemesek és ragyogóak, és én ezeket a jövőben is változatlanul fenntartani. kívánom. Az igazságba vetett hitnek nem szabad megrendülni, mert különben minden összeomlik. Ezért kell a bírói függetlenségnek is érintetlenül fennmaradnia.
A nemzetiszocializmus elsősorban a közösségi szellem hatályos érvényesülését jelenti az egyéni érdekkel és a zsidóság által elterjesztett anyagias felfogással szemben.
– A zsidókérdéssel egyébként nem kívánok sokat foglalkozni. Annyit mondhatok, hogy itt a hungarista felfogás érvényesült. Igazságosak leszünk a zsidókkal szemben is. Nem teszünk különbséget zsidó és zsidó közt!
Az egybegyűlt tisztviselői kar többszöri tetszésnyilvánításával fogadott beszéde végén az igazságügy-miniszter hangsúlyozta, hogy mindenkit, aki beleilleszkedik az új munkarendbe, munkatársának tekint, aki azonban nem tud beleilleszkedni ebbe az új nemzetiszocialista szellembe, azzal szemben radikálisan fog eljárni.
– Rövidesen megjelenik körükben pártvezetőnk: Szálast Ferenc, akit megismerhetnek azok is, akik eddig tőle mesterségesen el voltak zárva. Őszintén kijelentem – fejezte be szavait Budinszky igazságügy-miniszter –, hogy nála becsületesebb, jobbszívű magyar embert nem ismertem. Az bizonyos, hogy erőskezű, de a nemzet mai válságos helyzetében bátorságra, erős akaratra és kitartásra van szükség.
– Kitartás! Éljen Szálasi!
A miniszter szavai után a tisztviselők a bensőséges és lelkes hangulatban tértek vissza munkájukhoz.
(MTI)
A trafikok előtt
Ellesett beszélgetések
Arra a hírre, hogy pénteken „füstölnivaló” lesz, a győri nikotinisták felsorakoztak a trafikok előtt, és türelmesen várakoztak, amíg sorbaállás szerint bekövetkezhetnek, s egy-két órára kielégülhetnek. Látva őket, önként is az ópiumistákra gondoltunk, akik szenvedélyüktől képtelenek szabadulni. A dohányzás, ha nem is olyan veszedelmes, mint az ópiumszívás, a nikotinista mindent képes elszívni, ha nincs dohánya, szivarja vagy cigarettája, mint ahogy ezt megállapítottuk a trafikok elé felvonult dohányéhesek elkeseredett beszélgetéséből.
Egy öreg úrra, aki valamikor csibukból aranysárga, szép, szálas finomtörök dohány füstjét karikázta a levegőbe, s most kurta pipából pöfékelt „valamit”, a körülállók rámordultak: „Mi az az édeskés büdös?” Az öreg úr kielégült mosollyal válaszolt: „Kukorica bajusza”.
Egy fiatalember kiszólt a sorbaállók közül: „Az büdös. Én szárított rózsalevelet szívok azon rózsacsokrokból, amelyeket a menyasszonyomnak küldözgettem”.
Csendes derű támadt a párosélet igáját hordozók között erre a bemondásra, és az egyik maliciózusan megjegyezte: „Hol vagyunk mi a rózsalevéltől? Mi már a gyógyfüveknél tartunk”.
Hetykén közbe szól egy középkorú: „No hát a szárított alma- és körtelevél, meg a héja se kutya, úgy keverten”.
Próbálják meg a magyar teákat, az ám a jó, állapította meg egy múlt héten borotválkozott pocakos bácsi.
Legjobb a herbatea, mondja egy napszámosféle ember. Olyan az íze, mint a valódi bagóé...
(Porond.)
