Győri Nemzeti Hírlap, 1944. május 12.

Felhívjuk azokat, akik az alábbi utcákban 1–2 szobás lakást bírnak főbérletben, és eddig a Magyarországi Zsidók Szövetsége győri vezetőségénél a kiköltözés miatt még nem jelentkeztek, ma pénteken délig feltétlenül jelenjenek meg a Hitközség irodájában. Tekintettel arra, hogy a kiköltözésnek hétfőn délig meg kell történnie, mindenkinek saját érdekében áll az azonnali jelentkezés. Nem jelentkezés esetén kényszerkiköltözést rendelnek el. (…)

Azok pedig, akik az alábbi utcákban 3 vagy több szobából álló lakást bírnak, tartoznak szombat délig a Lakáshivatalba írásban a következő adatokat jelenteni: a kiköltözésre kötelezett neve, lakcíme, szobák száma, hány személlyel, milyen korúak, van-e albérlőjük és kik azok (név, kor, vallás, állás, foglalkozás, bérösszeg):

Baross-út, Szt. István-út, Wennesz J.-út, Kossuth L.-utca, Erzsébet-tér, Széchenyi-tér, Apáca-utca, Kazinczy-utca és Simor-tér.

A bunker

A bunker ott lapul már a legtöbb falusi ház kertjében, udvarában, hiszen a falusiak is tudják: eshetnek bombák, csapódhatnak géppuskalövedékek békés falukra is, különösen, ha a vadászrepülők üldözik az ellenséges gépeket.

Megásták hát a bunkert, az árokóvóhelyet a falusiak is. Aki katona volt, az rendesebbet, kinek leventefia van, az is szakszerűt, mások meg, amilyent tudtak.

A napokban egy falusi gazdához belépve, érdeklődtünk a bunker iránt.

Hát van olyan! – mondta büszkén. – Tessék, megmutatom.

Hátramentünk a kazlak mögé a kiskertbe. Valóban, egy bokor tövében ott a földkupac, ott ám a nyílás is.

Belenézünk az árokba, a híres bunkerbe. Hohó, nem jól van ez így! – Bátyám, hiszen ez olyan alacsony, hogy ember négykézláb mehet be, lábon csak a kutya!

– Igazsága van az úrnak! – mondja mosolyogva a gazda. – Az asszony mászik be ide, meg a gyerek, meg a kutya. Nekik készült ez, nekik.

– És maga?

– Én? Én amott a gödörben állok az udvarban – mutat rá egy gödörre. Azt a vastag deszkát húzom magam fölé, de figyelek éjjel is, nappal is, mert ami gyújtóbomba ideesik, arra én úgy ráugrom, mint az oroszlán! Nem engedem felgyújtani ezt a kis mindenségemet, ha addig élek is!

Bepillantottunk a szűk gödörbe, megnéztük a jó kétcolos deszkát, aztán megsimogatva szemünkkel a szép kis cseréptetős házat meg istállót, a szívünkben támadt melegséggel némán megszorítottuk a gazda kezét.

Ezt a kis magyar házat, a pejkó istállóját nem fogja porrá égetni semmiféle légicsavargó, mert itt egy kemény magyar ember áll őrt éjjel-nappal!

p–j–.

1944. május 13.

A hivatalos lap szerdai száma közli, a sajtóügyek kormánybiztosának intézkedését arról, hogy a 10.80 számú ez évi kormányrendelet értelmében bejelentendő könyvek milyen gyűjtőhelyeiken szolgáltatandók be. Mint ismeretes, a rendelethez csatolt felsorolás részletesen ismerteti azoknak a zsidó szerzőknek a műveit, amelyeket a könyvkiadóknak, kereskedőknek és kölcsönkönyvtáraknak be kell szolgáltatniok.

Vidéken körzeti bizományosokat jelöl meg a rendelet törvényhatóságonként külön-külön, számszerint 37-et.

A beszolgáltatott könyvekért a nyersanyagbeszerző társaság az 1943. évi közellátási miniszteri rendelet egyik intézkedése értelmében 100 kg-ként hat pengőt térít meg. A gyűjtőhelyre való szállítás költségei a beszolgáltatásra kötelezettet terhelik. (MTI.)