Szinte napra pontosan egy éve került be a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház szülészetére egy vajúdó cigányasszony. És körülbelül ennyi az, ami az alább olvasható történetből biztosan tudható, a többinek, ha lehet is valóságalapja (ami, lássuk be, emberileg teljes mértékben érthető abban a miskolci kórházban, ahol percenként szülik a kis pénzhozókat a többségükben büdös, koszos, viselkedni képtelen purdégyárosok), a jelentősen felturbózott "roma jogvédős" változatát ismerhetjük meg - ki más, mint - az Index jóvoltából.
 |
A megható, és nyilván szóról szóra igaz történet szerint szülés közben a szülésznő rászólt a cigányasszonyra, hogy ha még egyszer kiabál, felpofozza, és az arcába nyomja a párnát.
A szülés után a cigányasszony bocsánatot kért, amiért annyira kiabált vajúdás közben, erre az őt ellátó orvos állítólag azt mondta neki, hogy
ha még egyet kiabált volna, behívja a pszichiátert, elveteti tőle a gyereket, és nem lehet gyese, amihez még hozzátette, hogy "ti, cigányok úgyis csak a pénzért szültök".
A megható és színigaz történet főszereplője áprilisban az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz (EBH) fordult, mert szerinte
azzal, hogy szülés közben a "roma származására utaló, az emberi méltóságát sértő megjegyzéseket tettek rá", a kórházban "megsértették az egyenlő bánásmód követelményét, és megvalósították a zaklatás tényállását".
A kórház orvos igazgatója nyilatkozatban reagált a hatóságnak, és a panasz nyomán lefolytatott belső vizsgálatra hivatkozva cáfolta, hogy munkatársai a "nevezett vajúdót" zaklatták volna. Szerinte nem kiabálnak rá a szülészeten a kismamákra, ám a kitolási fázisban valóban mindnek felhívják a figyelmét, hogy a maximális nyomás érdekében a levegővétel után zárja le a hangrést, a fájdalmának ne adjon hangot, és préseljen, nyomjon.
A sérelmezett kijelentések az igazgató szerint nem hangzottak el, a kismama nem tett panaszt a kórházban, és furcsa mód az EBH-hoz is csak két hónappal később fordult. Nyilatkozatához az orvos igazgató a nőt ellátó szakorvos és rezidens, két szülésznő és a szintén jelen lévő takarítónő által aláírt közös nyilatkozatot is csatolta.
A nyilatkozattevők a dokumentumban szintén cáfolták, hogy a kijelentések elhangzottak volna, amit azzal is nyomatékosítottak, hogy a kórházban nincs pszichiátria, és pszichiáter szakorvos sem dolgozik ott, egy pszichiáter véleménye alapján nem lehet egy gyereket az anyjától elvenni, a kórházak nem rögzítik a betegek etnikai hovatartozását, így ők csak az eljárás során értesültek arról, hogy a nő "roma".
A nő az eljárás során elmondta, úgy érzi, "a sérelmes kijelentésekkel elvették tőle a szülés örömét", és "nagyon rosszul esett neki", amikor az orvosa azt mondta, hogy a cigányok csak a pénzért szülnek. (Nem is érti senki ebben az országban, honnan vehette ezt az a rasszista orvos.)
A cigányasszony azt is mondta, hogy azért nem tett azonnal panaszt a kórházban, mert "félt, hogy tényleg elveszik a gyerekét". A rendőrségen és az ügyészségen is próbált feljelentést tenni, de elküldték. Végül a városi cigány önkormányzatnál javasolták, hogy az EBH-hoz forduljon. Állítása szerint ezért telt el két hónap.
És végül sikerrel is járt: hiába állt egyedül szemben öt magyar tanúval, mégis neki adtak igazat.
Ebben az Index szerint több tényező is szerepet játszott:
- az eljárás során mindvégig következetesen, pontosan ugyanúgy mondta el a verzióját;
- a tárgyaláson a kint várakozók közül egyértelműen felismerte a szülésekor jelen lévő szakembereket, és határozottan azonosítani tudta, hogy melyikük mit mondott neki, illetve melyikük volt kedves vele;
- a kórház orvos igazgatója megmutatta a nő panaszbeadványát az őt "lecigányozó" orvosnak, aki később hangsúlyos szerepet töltött be a mindent rendben találó belső vizsgálat irányításában, így azt nem lehetett pártatlannak tekinteni;
- a kórház belső vizsgálatának dokumentációja egy, a panaszban érintett egészségügyisek által közösen megfogalmazott nyilatkozat volt;
- a nő elállt az anyagi követeléstől, és a bocsánatkérésen túl csak a hasonló esetek megakadályozására tett lépéseket várt el a kórháztól.
Az EBH a napokban közzétett határozatának indoklásában kitér rá, hogy "a panaszost a külső szemlélő romaként azonosítja", ezért irreleváns, hogy a kórház nem rögzíti a betegek etnikai adatait, mert ezt a kórház dolgozói anélkül is tudhatták. A "cigányozás" ugyanakkor egyértelműen alkalmas volt arra, hogy a kérelmező körül "ellenséges, megfélemlítő, mindenekelőtt azonban megalázó, illetve megszégyenítő környezetet" alakítson ki. A kijelentés megalázó jellegét erősítette a tegező forma használata is.
Az EBH megállapította, hogy megsértették a cigányasszony emberi méltóságát és az egyenlő bánásmód követelményét. A kórházra félmillió forint bírságot szabtak ki, a határozatot az intézménynek fel kell tennie a honlapjára. A hatóság rámutatott, hogy a szankciók kiszabásakor tekintettel volt "a jogsértés súlyára, az orvos-beteg viszony aszimmetrikus jellegére, azon belül a betegellátásba bekerülő szülő nők kiszolgáltatott helyzetére, valamint arra, hogy ezekben a viszonyokban éppen ezért az emberi méltóság tiszteletben tartására fokozott figyelemmel kell lenni".
A határozatból az is kiderül, hogy a panaszos korábban ugyanott szült nők meghallgatását indítványozta, akik hasonló bánásmódról tanúskodtak volna. Ezt az EBH nem tette lehetővé, mert mivel nem voltak ott, a konkrét ügyben történtekről nem lehetett tudomásuk.
Az EBH eddig következetesen elutasította az olyan kérelmeket, amikor több tanú vallomása állt egy panaszoséval szemben, mondta a lapnak dr. Gregor Katalin, a Hatósági és Jogi Főosztály vezetője.
 |
Most azonban mégis az a meggyőződés alakult ki bennük, hogy "a panaszost tényleg zaklatták a roma származása miatt".
"A határozatban mindent nagyon részletesen indokoltunk, a jegyzőkönyvekben pedig minden apró körülményt rögzítettünk, végül ezért helyezkedtünk arra az álláspontra, hogy a panaszosnak adunk igazat."
Gregor szerint azt is méltányolták, hogy szemben más helyzetekkel, ahol felmerülhet a diszkrimináció, egy épp vajúdó nőtől nem várható el, hogy bizonyítékokat gyűjtsön a sérelmeire, és például hangfelvételt készítsen.
A kórház a félmilliós bírságot már befizette, és mivel nem nyújtott be keresetet a határozat ellen, nem fog kiderülni, hogy az EBH döntésével a bíróság is egyetértett volna-e.
Frissítés: ahogy a fentiekben olvasható, az Egyenlő Bánásmód Hatóság 2016. december 15-én kelt (most nyilvánosságra hozott) határozatában pusztán a panaszos (bizonyítékokkal, tanúkkal alá nem támasztott) állítása alapján elmarasztalta a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórházat és félmillió forintos bírság megfizetésére kötelezte (a bírság felső határa az Ebktv. 17/A. § (5) bekezdése értelmében egyébként – demokrata kabalaszám: – 6 millió forint). Az eljárást – erős hangfogókkal – még Miklósi Gábor, az Index munkatársa is furcsállotta, a cikk végén megjegyezve, hogy „a kórház a félmilliós bírságot már befizette, és mivel nem nyújtott be keresetet a határozat ellen, nem fog kiderülni, hogy az EBH döntésével a bíróság is egyetértett-e volna”.
A Miklósi kolléga által óvatosan feltett kérdésre azonban létezik megközelítőleg pontos válasz. Az EBH 2009-ben már folytatott egy – a jelenlegi üggyel feltűnő hasonlóságot mutató – esetben vizsgálatot, amikor egy vidéki település polgármestere egy lakossági fórumon (egy magyarokat becsmérlő felszólalásra reagálva) ismertette az EBH által a miskolci orvosok szájába adott közismert tényekkel megegyező magánvéleményét. A hatóság a „c-betűs szót” nem kellő áhítattal kimondó polgármesterrel szemben hivatalból indított eljárást, és a miskolci orvosokhoz hasonlóan el is marasztalta zaklatás miatt (a politikailag nem korrekt vélemény hangoztatása ugyanis az EBH olvasatában zaklatásnak minősül). A polgármester viszont nem hagyta annyiban a dolgot, a Fővárosi Bírósághoz (FB) fordult, majd – miután az FB az EBH-nak adott igazat – a Legfelsőbb Bírósághoz, amely viszont a javára döntött (Kfv.II.37.551/2010/5.számú ítélet), és hatályon kívül helyezte mind az FB, mind az EBH határozatát.
A legfőbb bírói testület indoklásában kifejti, hogy
„a felperes, mint polgármester (és úgy is, mint a képviselő-testület tagja, és települési képviselőnek minősülő személy) kizárólag az önkormányzati, illetőleg államigazgatási feladatai körében eljárva kerülhet olyan kapcsolatba meghatározott személyekkel, akik tekintetében köteles az egyenlő bánásmód követelményének betartására. A felperesnek, mint az önkormányzati feladatokat ellátó képviselő-testület szervének nincs olyan feladata, sem hatósági jogköre, amely a panaszosokat érintené, ezek a személyek és a felperes között ezért nem jött létre jogilag szabályozott társadalmi viszony, azaz jogviszony. Figyelemmel arra, hogy a felperes a nyilatkozatát nem feladat- és hatáskörében eljárva tette meg, a felperesnek a nőkre vonatkozó nyilatkozata az Ebtv. hatálya alá nem tartozott. [...] A perbeli esetben a felperes nyilatkozataiért az általa képviselt önkormányzat felelőssége sem állapítható meg, mert a képviselő testületi tagok feladatkörébe nem tartozó nyilatkozataiért a képviselt önkormányzat nem felelhet.”
Vagyis: a polgármester a magánvéleményét fejtette ki, ami nem tartozik az Ebktv. hatálya alá. Ennek tükrében megállapítható, hogy – amennyiben a kórház bírósághoz fordul – úgy mind az FKMB, mind a Kúria valószínűleg elkaszálta volna az EBH határozatát, ha másért nem is, a tényállás megfelelő tisztázásának hiánya miatt. Amint arra cikk is utalt, az EBH határozatát „bemondásra” alapította (a sértett állítására, amelyet semmilyen bizonyíték nem támasztott alá, viszont 5 egybehangzó vallomás szólt ellene), ez már önmagában elegendő ahhoz, hogy a bíróság összeráncolja a homlokát. Feltéve – de nem megengedve – hogy az egészségügyi dolgozók a sértett által állított módon viselkedtek, ezen cselekményüknek legfeljebb orvosetikai vonzata lehet (a betegével az orvos nem beszélhet így, akkor sem, ha cigány), jogilag viszont értékelhetetlen (véleménynek számít, ami nem tartozik az Ebktv. hatálya alá). Az EBH-nak akkor lenne igaza, ha a kórház személyzete a panaszos származása miatt:
- megtagadta volna az orvosi ellátást (ez esetben büntetőjogi vonzata is lenne az ügynek)
- más a panaszossal összevethető helyzetben lévő betegekhez képest rosszabb minőségű ellátást nyújtott volna számára („mivel cigány vagy, ezért csak a szabvány tányér rántott leves és száraz kenyér fele illet meg”).
Ilyesmit azonban a panaszos sem állított, sem az ellátás színvonalát, sem gondosságát nem kifogásolta – noha ez a „gondolatbűnöző” kórházi dolgozók sorsán nem sokat változtat.
Az EBH egyébként nem mindig támad ilyen felbőszült amazonként a vélt vagy valós „gondolatbűnözőkre”, különösképpen akkor, ha a panaszos egy általuk nem preferált csoportba tartozik (fehér, férfi és még ráadásul nyilas is). Az amazonos hasonlat egyébként célzatos: az elnök, az alelnök, mindhárom főosztályvezető és a 19 megyei referens közül 14 nő, a hatóságnál mindössze egyetlen férfival találkoztam számos ottjártam alkalmával: a portással. Az intézmény Krisztina plázában található székhelye ennek megfelelően egy elvarázsolt világ, amolyan párhuzamos valóság. Ha a próféta követői tévednének az épületbe, könnyen azt hihetnék, hogy a paradicsomba csöppentek, ahogy a Szexmisszió című 1984-es lengyel sci-fi (aki még nem látta, itt pótolhatja) lefagyasztott hősei is az említett igazhitűekhez hasonló érzésekkel ébrednek egy kizárólag nők lakta falanszterben, amíg rá nem döbbennek, hogy a Nőtanács által kormányzott világban csak a férfi lehet az ősellenség, a megtestesült gonosz, akit tűzzel-vassal irtani kell.
Az idézett sci-fi klasszikusban szereplő „Nőtanácsot” demokratikus valóságunkban – a mosolygós, segítőkész „EBH-tündérek” éles kontrasztjaként – a határozatokat jegyző dr. Honecz Ágnes elnök és a cikkben is említett dr. Gregor Katalin jogi főosztályvezető képviseli. Utóbbival csaknem három éve csépeljük egymást különböző jogi fórumokon (FKMB, Kúria), mivel szerinte a BRFK gyülekezési jog gyakorlásával kapcsolatos eljárása – az ombudsman számos jelentésben kifejtett álláspontjával és több jogerős bírói határozattal szemben – nem tartozik az EBH hatáskörébe (ellentétben pl. egy vidéki polgármester vagy egy szülésorvos magánvéleményével). Amikor – némi bírói segédlettel – sikerült meggyőzni az ellenkezőjéről, Gregor dr. egyik nyilatkozatában konkrétan kifejtette, hogy „az EBH semmilyen körülmények között nem nyújt jogvédelmet olyan személyek, csoportok részére, akiknek eszméi, nézetei, megnyilvánulásai nyilvánvalóan sértik mások emberi méltóságát”. Úgy véli – és ezt volt szíves írásba is adni – hogy ha velem szemben is teljesítené törvényes kötelezettségeit és kivizsgálná a BRFK gyülekezési joggal kapcsolatos gyakorlatának diszkriminációs vonatkozásait (pl. LMBTQXYZ-menet miért lehet, Becsület Napja miért nem), akkor „teret engedne annak, hogy politikai vélemény, más vélemény vagy világnézeti meggyőződés tulajdonságokra hivatkozással olyan személyek vagy csoportok is jogvédelemért folyamodjanak, legalizálják cselekményeiket, amelyeket a demokratikus állam nem tolerálhat, amelyeknek az Európai Unióban nincs helye.”
Az EBH-t hosszas huza-vona után végül a Kúria kötelezte az eljárás lefolytatására (Kfv.III.37.798/2015/5. számú határozat), ami a fenti idézet tükrében nem meglepő végeredménnyel zárult: semmi kivetni valót nem találtak a BRFK emberi jog korlátozó intézkedéseiben.
Domokos Endre János
