 Neményi Péter |
Kende Péter, aki aprópénzes aljasságra is képes (nevem ismerősen csenghet neki) jól tudván, hogy bár a műsorban a német nemzeti szocialisták és Hitler hátrányára hibásan nyilatkozott Budaházy György, óvakodott attól, hogy vitaellenfelét a becsület kedvéért kijavítsa.
A kérdéses vitapont Hitler a magyarokhoz állása volt, amelynek keretében Budaházy kijelentette, hogy „ igen, Hitler szerint a magyar kérdés, vagonkérdés volt „ - amire Kende Péter aljas módon nem teljesen éber, de héber módon bólogatott.
Feltételezem, hogy Kende olvasta Alfred J. Rieber könyvét „Erőszakos kitelepítések Közép és Kelet-Európában 1939-1950” - amely sajnálatosan magyarul még nem jelent meg. De ha nem olvasta, akkor annak ideje itt lenne, hogy Vajnai elvtárssal egyetemben kijavíthassák Budaházy Györgyöt, hogy az említett kijelentést nem Hitler, hanem Sztálin tette.
Kende zsidóságát fitogtatva erőltette a magyarság „kollektív bűnösségét” - különösen Horthy szerepét meghamisítva, kijelentve, „hogy Horthy csak a Pápa nyomására volt hajlandó a zsidóságnak korlátozott védelmet nyújtani, mert a jövőben háborús bűnökkel vádolhatják..”
Az igazság még köszönő viszonyban sincs Kende Péter kijelentéseivel. Kende XII. Pius Pápa 1944. június 26-án küldött táviratára építkezik, amelyben a Pápa csupán kéri Horthyt, hogy próbáljon közbenjárni a zsidó deportálások ügyében.
Ne feledjük, hogy Horthynak köszönhetően egészen 1944. március 19-ig hazánk volt az európai zsidóság mentsvára. A fenyegetés, amiről Kende beszélt, az amerikai WRB (American War Refugee Board) részéről érkezett, egy olyan időszakban, amikor az ország német megszállás alatt állt, és Horthy már rég nem volt kormányzó.
Érdemes emlékezetünkben tartani, hogy a WRB csak 1944 januárjában alakult Franklin D. Roosevelt kérésére, de Horthy már 1944 októberében lebukott a kiugrási kísérletei közben (1944 márciusától pedig a német megszállás szimbolikussá tette hatalmát, de így is megakadályozta a budapesti zsidók elszállítását a javító-nevelő táborokba - a szerk.), és Otto Skorzeny lemondásra kényszerítette. De Horthy már 1941-42-ben szembe került Hitlerrel a zsidókérdésben és már 1943-ban megpróbált a német fegyverkapcsolatból kilépni. Akkor miről vizionált Kende?
De ha már Kende hazudozni kezdett, akkor miért nem említette meg az igazi okát annak, hogy hazánk miért nem ugorhatott ki a háború korai szakaszában a német együttműködésből?
Gondolom Kende olvasott ember létére, minden bizonnyal Juhász Gyula „Magyar-brit titkos tárgyalások 1943-ban” című könyvét is olvasta, amely mű említést tesz a Zsidó Világtanács azon kérésétől az angol kormány felé, hogy ne engedjék Horthyt kiugrani a háborúból, mivel az ott élő zsidók Horthy védelmét élvezik, és a kiugrás a Magyarországon élő zsidókat veszélybe sodorhatja. Természetesen a képviselő, Namier professzort a háború révén elpusztuló magyarok sorsa nem érdekelte.
Mikor is jegyezték be ezt a titkos dokumentumot (iktatási szám F. O.371/34498./C12035) az angol levéltárban? Igen, 1943 októberében. Tehát, megint megkérdezem:
Miről vizionált a műsorban Kende Péter?
De Vajnai elvtárs sem maradt rest, és beállt a zsidó-kommunista vonal mögé szorosan. Igaz a műsorban rendre összemosta a fasizmust a nácizmussal, mintha az olasz nemzeti szocializmus és a német nemzeti szocializmus egy nemzeti tőröl fakadt volna, értsd a németek olaszok és az olaszok németek lettek volna.
A műsorban Kende Péter vitte a mérges, de jól taktikázó héber szerepét, és Vajnaival ellentétben elítélte a szovjetkommunizmust, de amikor Schuster Lóránt rátapintott a tényre, hogy a zsidóság és a kommunizmus szétválaszthatatlan, rövid időre kitört a pánik a Kende-Vajnai kettős körül.
Holott történelmi tény, hogy a XX. század kommunizmusa zsidó bölcsőben volt ringatva. Tény, hogy Sztálin a zsidó Kaganovics klánon keresztül házasság révén került hatalomra. Tény, hogy Lenin egy Israel Blank nevű nagyapa révén maga is zsidó nőt (Krupszkaja) vett feleségül, és a zsidó vonalnak nem mond ellent az sem, hogy egy másik zsidó nő, Dora Kaplan próbálta lepuffantani a szokásos zsidó belviszályok okaként.
Miközben Kende elítélte a tessék-lássék kedvéért Sztálint, kimerítette a „hálátlan zsidó” szerepét, hiszen, Sztálinnak köszönhette a zsidóság a szovjet zsidó autonóm terület, Birobidzsan létét, amely egyébként a megfelelő vendégnép vére hiányában végül elsorvadt.
Kende kényszerű szovjet-kritikája elfogadható a történelem megfelelő ismereteinek birtokában egy szörnyű erejű zsidó vádként is! Kende csak egy holokausztot ismer, a számadataiban erősen meghamisított zsidó veszteségeket, miközben számára semmit sem ér más népek, akár saját gazdanépének veszteségei. (Bár figyelemre méltó, hogy Kende kvázi "holokauszttagadóvá" lépett elő a műsorban, tekintettel arra, hogy 400 ezerre szállította le a Mazsihisz és a magyarországi tolvaj politikai elit által szajkózott, az állítólagos holokauszt állítólagos magyarországi áldozataira vonatkozó 600 ezres, hamis adatot - a szerk.)
Számára és Vajnai számára a szovjetmegszállás felszabadítás volt. A malenkij robot, a Gulag, Recsk, a rizsföldek csupán a kommunizmus és nem annak zsidó vezetőinek a bűne volt.
A feljelentgető Vajnai, aki Che arcképével díszített honlapról osztotta mérgét, a mai magyar kizsákmányolását a magyar népnek szovjetkommunista deja vu stílusában igyekezett a műsorban a multik nyakába varrni, miközben mélységesen hallgatott arról, hogy kikből áll az a mai vezetés, akik a multikultik kezére játszották országunkat.
Végtére aranytálcán kínálták hazánk javait az áruló „átmentős” kommunisták, amelyeknek kiváló példája az Apró-klánba házasodó „Kommunista Ifjúsági Szervezet” volt vezetője, a bukása szélén álló Gyurcsány Ferenc.
A műsor szereplőinek hovatartozása ugyanakkor tökéletes tükörképe volt a magyar társadalom egészének. Míg az ellenzékben egy szervezetlen, lelkes, de erőtlen magyar érzés áll a keresztényi testület egy szegmensének támogatásával, a másik oldalon a zsidó internacionalizmus képviselteti magát hű kutyájának a kommunista szolgájával, amely ma már ugyan ejtette a „kommunista” szót kelléktárából, de éjjelente még mindig vöröset álmodik.
Ma hazánkban a magyarság napi arcul ütése a divat. Teszik ezt Kendék, Vajnaik és hasonszőrűek. Miközben például Vajnai bírálja a kapitalizmust, szívesen ül nyugati autóba, és szívesen képviselteti magát kapitalista fórumokon, legyen az Luxemburgban, vagy máshol.
Hasonlóképpen Kende, a cigányok messiása, nem költözne be még próbából sem az olaszliszkai cigánysorba, nehogy magyarnak nézzék a végén, és utómetélést hajtsanak végre rajta hálás kliensei.
Az eszmefuttatást azzal zárnám, hogy azt kívánom a Kende-Vajnai párosnak, hogy értékrendjüket is ugyanakkora „felszabadítás” érje, mint érte a magyar népet 1944 után.
Neményi Péter
Kapcsolódó:
Kötelező Éjjeli menedék videó: Budaházy-Kende vita
Nem Hitlertől, hanem Sztálintól való: "a magyarkérdés vagonkérdés" - írja olvasónk a Budaházy - Kende vita kapcsán
