Húsvét a legfontosabb vallási ünnep a keresztény liturgikus évben. Arra emlékezik, hogy Jézus keresztre feszítése után a harmadik napon feltámadt.
A húsvétot a világon több változatban ünneplik.
Belgium flamand nyelvű felében például azt tartják, hogy a római harangok hozzák a húsvéti tojásokat a húsvéti nyúllal együtt. És azt, hogy minden flamand templom harangjai Nagyszombaton repülnek Rómába, és ezért hallgatnak e napon a harangok. Stille Zaterdag-nak (Csendes Szombat) is nevezik Nagyszombatot, mivel ekkor a harangok a messze Rómában időznek.
Vallóniában, Belgium francia részén a „húsvéti harangok (les cloches de Pâques) szintén húsvéti tojásokat hoz. Csakhogy itt – és Franciaországban – a templomok Nagycsütörtökön hallgatnak el, a háromnapos lelkigyakorlat első napján, a gyász jeleként. A harangok azután visszatértükben hullatják le a tojásokat.
Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek – aki, mint maga mondta és így hinni lehet neki, rendszeresen bérmálkozik – a húsvét minden, csak nem feltámadás.
Inkább politikai keresztrefeszítés.
Holott a mások letaposásán keresztül elért sikert mindeddig a maga kötelező jussának tekintő ember ezt igazán nem várta.
Emlékezzünk csak rá.
Mit is mondott, amikor megkérdezték, hogy mi lesz a népszavazás, március 9-e másnapján? „Március 10-e”, felelte könnyedén.
Miután pedig csúfosan és nagyon súlyosan vesztett, dimenziót tévesztve Götterdämmerungot, az istenek alkonyát vizionálta, a népet és az ellenzéket okolva mindenért.
És kormányzása óta talán először valóban összetört. Már nem volt elég a máskor szokásos 5-6 másodperc, hogy „naiv csecsemőbe” rendezze át arcvonásait, miután páváskodva az őt átölelő tévékamerákhoz lejt. Sőt, talán már azt is elfelejtené, hogy „amerikai” módra a Himnusz játszása alatt szívére szorítsa kezét.
Ezzel szemben a „hibbant Néró” (szerzői jog: Morvai Krisztina) a március idusán elmondott ünnepi beszédében már Szálasi Ferenc, az 1946-ban a népbíróság által háborús bűnökért felakasztott miniszterelnök elődje nyomán „nemzetvezetőnek” nyilvánította magát. Előtte pedig – két orbánozás és három mély sóhajtás közben – a Gondviselésről beszélt, majd a magyar Országgyűlést a Westerministerrel keverve össze, borzalmas kiejtéssel és le nem fordítva magát, angolul olvasta fel azt, hogy a spekulánsoknak mennyire nem jól esik, ha a Gyurcsány által elszegényített országban a betegek egy része egyszerűen alig vagy nem bírja kifizetni a kórházi ápolás és az orvosi vizitdíjat és ezért azt elutasítja.
Ha a balliberális sajtó Gyurcsány nemzetvezető esetében is a szokott, szentségtörő módjában lenne, nyilván „megeresztene” egy-két írást arról, hogy húsvétkor Krisztus „fel”, Gyurcsány pedig „le”.
Ami – a profanitáson kívül – igaz lenne, csakhogy Gyurcsány már soha nem fog feltámadni. Neki elvégeztetett.
(Lovas István - Magyar Nemzet Képeslap)
A húsvétot a világon több változatban ünneplik.
Belgium flamand nyelvű felében például azt tartják, hogy a római harangok hozzák a húsvéti tojásokat a húsvéti nyúllal együtt. És azt, hogy minden flamand templom harangjai Nagyszombaton repülnek Rómába, és ezért hallgatnak e napon a harangok. Stille Zaterdag-nak (Csendes Szombat) is nevezik Nagyszombatot, mivel ekkor a harangok a messze Rómában időznek.
Vallóniában, Belgium francia részén a „húsvéti harangok (les cloches de Pâques) szintén húsvéti tojásokat hoz. Csakhogy itt – és Franciaországban – a templomok Nagycsütörtökön hallgatnak el, a háromnapos lelkigyakorlat első napján, a gyász jeleként. A harangok azután visszatértükben hullatják le a tojásokat.
Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek – aki, mint maga mondta és így hinni lehet neki, rendszeresen bérmálkozik – a húsvét minden, csak nem feltámadás.
Inkább politikai keresztrefeszítés.
Holott a mások letaposásán keresztül elért sikert mindeddig a maga kötelező jussának tekintő ember ezt igazán nem várta.
Emlékezzünk csak rá.
Mit is mondott, amikor megkérdezték, hogy mi lesz a népszavazás, március 9-e másnapján? „Március 10-e”, felelte könnyedén.
Miután pedig csúfosan és nagyon súlyosan vesztett, dimenziót tévesztve Götterdämmerungot, az istenek alkonyát vizionálta, a népet és az ellenzéket okolva mindenért.
És kormányzása óta talán először valóban összetört. Már nem volt elég a máskor szokásos 5-6 másodperc, hogy „naiv csecsemőbe” rendezze át arcvonásait, miután páváskodva az őt átölelő tévékamerákhoz lejt. Sőt, talán már azt is elfelejtené, hogy „amerikai” módra a Himnusz játszása alatt szívére szorítsa kezét.
Ezzel szemben a „hibbant Néró” (szerzői jog: Morvai Krisztina) a március idusán elmondott ünnepi beszédében már Szálasi Ferenc, az 1946-ban a népbíróság által háborús bűnökért felakasztott miniszterelnök elődje nyomán „nemzetvezetőnek” nyilvánította magát. Előtte pedig – két orbánozás és három mély sóhajtás közben – a Gondviselésről beszélt, majd a magyar Országgyűlést a Westerministerrel keverve össze, borzalmas kiejtéssel és le nem fordítva magát, angolul olvasta fel azt, hogy a spekulánsoknak mennyire nem jól esik, ha a Gyurcsány által elszegényített országban a betegek egy része egyszerűen alig vagy nem bírja kifizetni a kórházi ápolás és az orvosi vizitdíjat és ezért azt elutasítja.
Ha a balliberális sajtó Gyurcsány nemzetvezető esetében is a szokott, szentségtörő módjában lenne, nyilván „megeresztene” egy-két írást arról, hogy húsvétkor Krisztus „fel”, Gyurcsány pedig „le”.
Ami – a profanitáson kívül – igaz lenne, csakhogy Gyurcsány már soha nem fog feltámadni. Neki elvégeztetett.
(Lovas István - Magyar Nemzet Képeslap)
