Szimbolikus, hogy pont Orbán Viktor beszéde után landolt a postaládámban egy levél, amely arról számolt be, hogy újabb magyar munkahelyre érkeznek indiai vendégmunkások. A levél írója arra kért, őrizzem meg anonimitását, mert fél attól, hogy retorzió éri, ha kiderül, ő szivárogtatott információkat. Természetesen ezt megértem, de kérésének eleget teszek, miszerint a történet portálunkon a helye.

A történet egy mezőgazdasági vállalkozásnál játszódik. A több mint 150 magyar munkavállalót foglalkoztató társaság tevékenysége sokrétű: gyümölcstermesztés, állattartás, gyümölcslégyártás, és egy helyi étterem is része a portfóliónak. A vállalat munkatársai idén nyáron értesültek arról, hogy a közelgő almaszüretre 30-50 fő külföldi – indiai – idénymunkás érkezik. Az erről szóló tájékoztatás egy belső céges applikáción keresztül jutott el a dolgozókhoz, ahol az indoklás szerint a döntést munkaerőhiány és a szezonális létszámigény indokolja.

Bár a közlemény nyitottságra és segítőkész együttműködésre buzdította a magyar dolgozókat, a levélíró beszámolója szerint a bejelentés komoly feszültséget keltett a dolgozók körében. Mint írja, „sokan meglepődtek, csalódottak, és félteni kezdték munkahelyüket”, különösen úgy, hogy – elmondása szerint – a cégvezetés korábban többször is kijelentette: kizárólag magyar munkaerő alkalmazásában gondolkodik. A levél szerzője szerint a félelmek nem alaptalanok: „Sajnos az országos példák azt mutatják, hogy a külföldi vendégmunkások gyakran nem csak ideiglenesen maradnak, hanem hosszú távon is itt maradnak, és idővel kiszorítják a hazai dolgozókat.”

A dolgozók közül többen a vendégmunkások elszállásolásával kapcsolatban is aggályokat fogalmaztak meg: nem szeretnék, ha a környezetükben, utcájukban vagy városukban tömegesen idegen kultúrából érkező emberek jelennének meg.

A történet tehát nem egyedi, de jól mutatja a folyamatokat, amelyek Magyarország munkaerőpiacán egyre több helyen bukkannak fel.

Ebben az esetben egyébként arról van szó, hogy toborzási nehézségekkel küszködnek, erre persze könnyű lenne rávágni, „na, ugye, a magyarok nem akarnak dolgozni”, de óva intenék mindenki ettől. Egyrészt hosszú évek óta tartó folyamat a magyarok kivándorlása, ennek oka pedig a súlyosan bűnös, a globális kapitalizmust szolgáló fideszes gazdaságpolitika. Ennek kicsúcsosodása az akkumulátor-nagyhatalmi lázálom és annak becsődölése, amelyről Orbán Viktor Tusványoson egy szót sem ejtett. Egy olyan ország, ahol gyengék a fizetések, silányak a munkakörülmények és nincs érdemi szakszervezeti képviselet, törvényszerű, hogy egyre inkább szétesik és kiürül.

Másrészt számtalanszor cáfoltam már én is mások is, hogy a globális multik konkrétan magyarokat rúgnak ki, vagy meg sem hirdetik magyarok számára a munkahelyeket, annyira ipari mértékekben működik már a vendégmunkás-import. Márpedig az illegális és a legális migráns között csak rövidtávon van különbség, hosszabb távon nincs, és éppen ezért a vendégmunkás is nagyon könnyen válhat migránssá. Ahogy Nyugat-Európában is az 1960-as és ’70-es években.

Merthogy a tömeges migráció nem 2015-ben indult el ott sem. Még akkor sem, ha a Liberális Internacionálé soraiból ez nem is látszott, de még később sem, ugyanis a Fidesz 2015-ig egyáltalán nem beszélt a problémáról, míg fel nem ismerte, hogy politikailag ez hozhat a „konyhára”. De még nem is ezzel lenne önmagában a gond, hanem azzal, hogy ez is amolyan orbáni, „ne azt nézzétek, amit mondok, hanem azt, amit teszek” szellemében történik a mai napig.

Mert történelmi távon vajmi keveset fog számítani és keveseket fog vigasztalni, hogy a városainkat tönkretevő no-go zónákban lakó migránsok felmenői nem illegális migránsként, hanem „csak” vendégmunkásként érkeztek...