Idézzük Tóta W. Árpád ITT található cikkének legjobb gondolatait (azt teljes egészében a Függelékben találjuk). (A cikkre érkezett kommentárokat érdemes elolvasni; bár sok köztük a liberátor, vannak egész jó, normális hozzászólások is. A legröhejesebb a cigány gabricsek 2008.12.10-én 17:42:41-kor kelt hozzászólása, amiben a legócskább, legprimitívebb, olyannyira ismert cigány üldöztetős, elnyomatós "érvekkel" nekitámad Tótának...)
"Ha van olyan szubkultúra, amelynek szabályai szerint polgártársaink kirablása, megkéselése vagy meglopása elfogadható, akkor azt nem kötelességünk partnernek, multikulturális színfoltnak, megőrzendő értéknek tekinteni. Azt a szubkultúrát fel kell számolni. Ahogy a bűnszervezeteket, a közveszélyes szektákat, a pedofilhálózatokat. Felvilágosítással, oktatással, esélyteremtéssel megelőzve a bajt, és erővel, szigorúan odacsapva, ha már bekövetkezett. A menthetőknek pedig mutatni a kiutat, és sürgetni őket kifelé."
Ezen felül is van jópár remek gondolata; pl. az, ahogy a cigányfajvédő Varró Szilviának nekimegy. (Varró cikkéről idő híján mi nem írtunk külön; a Vastagbőr-blog ITT található cikkét és különösen annak kommentárjait szívből ajánljuk mindenkinek.) Vele kapcsolatban a következőt írja:
"Tehát van egy ilyen választási lehetőség szerinte, hogy az állampolgár eldönti, a kékekkel van-e vagy a pirosakkal. És ha úgy dönt, hogy ő ahhoz a közösséghez csatlakozik, amelyik megengedi a más uborkájának ellopását vagy az útonállást, akkor azt tiszteletben kell tartani. Ez az ő önmegvalósítása. Pro-choice. Hát nem, kedveském. A „társadalmi együttélés szabályait” úgynevezett törvényekben rögzítjük. Ebben benne van például a más uborkájának védelme, az útonállás tilalma, meg az iskolakötelezettség. Azokat, akik a törvényenkívüliséget választják, egyáltalán nem kell az államnak támogatni, vagy akár elviselni, annyiban hagyni. A betyárnak sose járt segély."
Természetesen Tóta cikke hozza a tőle elvárható zsidesz- és legfőképp radikális jobboldal-fikázást. "Megtudjuk" például belőle azt, hogy a mi radikáljobb köreinkben egyetlen egy iskolázott, művelt, írástudó ember sincs. (Haha, jó vicc...ahogy a kommentelők közül valaki írta, "Nekem sajnos úgy tűnik, hogy pl. a magyar értelmiség jelentős része szélsőjobbos (egyetemi tanároktól MTA tagokon át, újságírókig és papokig minden területről) - vagy ez nem bázis?", ill. "Azért én megnézném, hogy a maszop vagy a szélsőjobb felé hajlók között van-e arányaiban több egyetemet végzett. ... érdemes lenne meghallgatnod egy-egy ebéd alatt elhangzottakat bármely multinál mérnök-körben, cigánytémában."). Azt is hazudja, hogy nekünk, ill. a Jobbiknak ne lenne cigányprogramunk. Akkor az általunk 100%-ban támogatott Detonátor-pontok vajon mik?!
Ezen, Tótától megszokott fikázások miatt nem érdemes felhúznunk magunkat: ha ezeket az ostobaságokat egyszerűen csak ignoráljuk, egész normális cikket kapunk, amelynek balliberálisokkal tartott vitákban, érvelésben való felhasználhatósága ("Még a libsi, rasszizmussal, jobboldali elhajlással igazán nem vádolható Tótawé is megmondta, hogy a cigány szocializációt, kultúrát fel kell számolni, szóval kinek is van igaza?") meg egyenesen kiváló.
"Ha van olyan szubkultúra, amelynek szabályai szerint polgártársaink kirablása, megkéselése vagy meglopása elfogadható, akkor azt nem kötelességünk partnernek, multikulturális színfoltnak, megőrzendő értéknek tekinteni. Azt a szubkultúrát fel kell számolni. Ahogy a bűnszervezeteket, a közveszélyes szektákat, a pedofilhálózatokat. Felvilágosítással, oktatással, esélyteremtéssel megelőzve a bajt, és erővel, szigorúan odacsapva, ha már bekövetkezett. A menthetőknek pedig mutatni a kiutat, és sürgetni őket kifelé."
Ezen felül is van jópár remek gondolata; pl. az, ahogy a cigányfajvédő Varró Szilviának nekimegy. (Varró cikkéről idő híján mi nem írtunk külön; a Vastagbőr-blog ITT található cikkét és különösen annak kommentárjait szívből ajánljuk mindenkinek.) Vele kapcsolatban a következőt írja:
"Tehát van egy ilyen választási lehetőség szerinte, hogy az állampolgár eldönti, a kékekkel van-e vagy a pirosakkal. És ha úgy dönt, hogy ő ahhoz a közösséghez csatlakozik, amelyik megengedi a más uborkájának ellopását vagy az útonállást, akkor azt tiszteletben kell tartani. Ez az ő önmegvalósítása. Pro-choice. Hát nem, kedveském. A „társadalmi együttélés szabályait” úgynevezett törvényekben rögzítjük. Ebben benne van például a más uborkájának védelme, az útonállás tilalma, meg az iskolakötelezettség. Azokat, akik a törvényenkívüliséget választják, egyáltalán nem kell az államnak támogatni, vagy akár elviselni, annyiban hagyni. A betyárnak sose járt segély."
Természetesen Tóta cikke hozza a tőle elvárható zsidesz- és legfőképp radikális jobboldal-fikázást. "Megtudjuk" például belőle azt, hogy a mi radikáljobb köreinkben egyetlen egy iskolázott, művelt, írástudó ember sincs. (Haha, jó vicc...ahogy a kommentelők közül valaki írta, "Nekem sajnos úgy tűnik, hogy pl. a magyar értelmiség jelentős része szélsőjobbos (egyetemi tanároktól MTA tagokon át, újságírókig és papokig minden területről) - vagy ez nem bázis?", ill. "Azért én megnézném, hogy a maszop vagy a szélsőjobb felé hajlók között van-e arányaiban több egyetemet végzett. ... érdemes lenne meghallgatnod egy-egy ebéd alatt elhangzottakat bármely multinál mérnök-körben, cigánytémában."). Azt is hazudja, hogy nekünk, ill. a Jobbiknak ne lenne cigányprogramunk. Akkor az általunk 100%-ban támogatott Detonátor-pontok vajon mik?!
Ezen, Tótától megszokott fikázások miatt nem érdemes felhúznunk magunkat: ha ezeket az ostobaságokat egyszerűen csak ignoráljuk, egész normális cikket kapunk, amelynek balliberálisokkal tartott vitákban, érvelésben való felhasználhatósága ("Még a libsi, rasszizmussal, jobboldali elhajlással igazán nem vádolható Tótawé is megmondta, hogy a cigány szocializációt, kultúrát fel kell számolni, szóval kinek is van igaza?") meg egyenesen kiváló.
Frissítés (dec. 12. 14.06): 1.) Időközben a cikkre újabb kommentárok érkeztek. Közülük a legfelháborítóbbak "Pfúj" (nomen est omen?) alkotásai: nyomatja a cigánypropagandát, a nácizást. A legfelháborítóbb a következő, tipikus fajvédő duma, hogyaszongya "A cigánykérdés megoldása nem tartozik a vidéki parasztra. És nem tartozik a cigányra se. Ők nem értenek hozzá, ezért a véleményük tökéletesen irreleváns. Akit arra képeztek ki, hogy krumplit kapáljon vagy kémiát tanítson vagy egyáltalán semmire nem képeztek ki, az ne üsse az orrát társadalompolitikai kérdésekbe. Az a politikusok és a társadalomtudósok reszortja." Még egy ilyen aljas szöveget! Pont azok oldják meg a cigánykérdést, akik eddig mást sem csináltak, mint náciztak, rászístáztak és a cigányságot védték? És még csodálkoznak a fajvédők, a balliberális újságírók, politikusok, hogy ennyire utálják őket? Persze, tényleg ne ugasson bele a "vidéki paraszt" abba, hogy az őt terrorizáló, gyilkoló, ellehetetlenítő mokkákkal mi legyen. A parasztnak kuss a neve, itt csak és kizárólag a politikusok és a Ferge Zsuzsa, Herczog Mária-féle fajvédő cociológusok szava számít.
Mindannyiunk kedvenc Czirok LIFE Pétere (legújabb "kedvességét", azaz Kiskunlacháza polgármesterének legyilkosozását, lásd ITT) is feltűnt, ha már a zsIndex cigányos topicjaiba nem mert beírni, mert tudta, hogy azonnal, érvekkel, tényekkel "leoltották" volna. Ahogy szokta, nyomatta megint a sületlenségeit meg az elmaradhatatlan Csalog Zsolt-idézeteket. Azét a Csalogét, akiről épp a minap derült ki, hogy egy közönséges szado-mazo pornószerző volt, és akiről még a Népszabadság (!) is azt írta, hogy, idézem, "durva, szadomazochista jelenetekkel zsúfolt tömény pornográfia" az, amit ír. Ez aztán a "szavahihető", "komolyan vehető" forrás, ja...
2.) Olvasó: "Tisztelt Kurucok!
Meglehetősen felháborított TWÁ újabb találmánya, amely szerint a radikáljobbnak nincs értelmiségi rétege. Nos, az alábbiakban indirekt módon kimutatom, hogy olyan "értelmiségi" rétegünk, amely hasonlatos TWÁ-hoz, biztosan nincs.
1. TWÁ gyakorlatilag megerősíti azt a régóta hangoztatott nézetünket, hogy a cigányokkal baj van. Egyetért nagyjából a problémák felszámolási módjában is. Felmerül ezért a kérdés: Miért vetemedik ilyen álláspont megfogalmazására egy balliberális? Lehetséges esetek:
a.) TWÁ megtért, és józan gondolkodásúvá vált. Ezen az ágon nem kell továbbnyomozni, mert látni fogjuk a jövőben, hogy ez történt-e.
b.) A főnökei megrendeltés, és némi pénz ellenében megfogalmazta azt, amit tollba mondtak neki. Ezen az ágon újabb kérdés merül fel: Mi mozgatta a főnökeit, hogy ilyen írást rendeljenek meg?
b.1) Főnökei megtértek, és józan gondolkodásúvá váltak. Ezen az ágon nem kell továbbnyomozni, mert látni fogjuk a jövőben, hogy ez történt-e.
b.2) Kaphattak egy fülest, hogy a cigánybűnözés témakörnek nagy társadalmi támogatottsága van, és amely politikai tényező ennek kezelésében lemarad az később óriási veszteségeket fog szenvedni. Emiatt írni kell róla, éspedig abban a stílusban, amely semlegesítheti a radikáljobb helyzeti előnyét. Ha ez a változat igaz, akkor meg kell keresnünk a "fülest". Nos, meg is találtam:
A részletek a Magyar Antirasszista Alapítvány Látlelet 2008 címú munkájában olvashatók, amelyet mindenkinek szívből ajánlok végigolvasni, mert rólunk szól a Magukfajták szemüvegén keresztül. Most a tárgyat érintő részeket szeretném kiemelni. A bevezető néhány oldalon keresztül ismerteti, hogy a radikáljobb nézetek erősen hódítanak a közbeszédben, és lassan kitörni látszik a szélsőségesség fogalomköréből. Ez nekünk jó hír, azonban a tanulmány mint problémát közelíti, és "kezelésére" javaslatokat is tesz a 8. oldaltól kezdve. Idézem:
"A roma gyerekek körében gyakori iskolakerülés ellen hatékony módszer a családi pótlék és egyes szociális támogatások folyósításának (korábban is alkalmazott) iskolába járatáshoz kötése."
"A Magyar Gárda vidéki toborzókampányának sikere azzal magyarázható, hogy a szervezet sikerrel aknázza ki a falvakban élők közbiztonsági félelmeit. A rendőrségi állomány és a polgárőrség megerősítése a vidéki falvakban (amire a schengeni integrációval megnőtt rendőri állomány lehetőséget ad) jelentősen csökkenthetné ezen félelmeket, és így beszűkíthetné az erre alapozó szélsőséges politika lehetőségeit is."
Nahát, kedves balliberális értelmiségiek!
Csak nem rá tetszettek jönni, hogy mit kellene tenni? Vagy csak megijedtek, hogy ha nem teszik meg, megteszi más?
Az egész tanulmány tükrözi egyébként azt a szemléletet, hogy a "radikájobb politikai tőkét kovácsol" a bajokból. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Hallgatni kellett volna mérsékelt hangunkra 5 évvel ezelőtt! De ez a hajó elment. Önöknek elég idejük volt bebizonyítani alkalmasságukat. Ez azonban elmaradt. Önöket már az sem menti meg, ha TWÁ, Bárándy, vagy Hajós és a többi bűnsegéd már elkezdett kommunikációt folytatni a "kényes" témákban. Le vannak maradva! Ez az önök értelmiségi rétege. Milyen elvek mozgatják önöket? Ha veszélyben az egzisztencia, akkor máris elkezdenek igazakat írogatni, esetleg intézkedni? Mi nem vagyunk és nem is leszünk ilyen "értelmiségiek". Ebben igaza van TWÁ-nak. Mi nem arra használjuk Isten adta eszességünket, hogy a tudatlan ember okatalanságát kihasználva törtessünk. Nem vagyunk olyen fajta.
Minket egészen más erők mozgatnak:
- a haza szentsége, amelyhez hozzátartozik a harcos önvédelem;
- a család szentsége, amelyért küzdünk hétköznapi nevelésünkkel is az Önök szemét propagandája ellen;
- az ősök szentsége, akik szelleme utat mutat felfelé az Önök által erőszakkal üzemeltetett pénzilág mocsarában is;
- a Magyarok Istenének szentsége. Mi nem godoljuk magunkról gőgösen, hogy nincs nálunk feljebbvaló szellemiség. Tiszteljük, és alárendeljük magunkat a Teremtőnek, aki maga az Igazság, amely a szívünkbe van írva.
A végére hagytam egy nagyon fontosat, mintegy összefoglalásul. A szabadon godolkodás szentsége, amelyet önök ki akartak sajátítani, de elferdültek, és fogságba kerültek. Nekünk azonban senki nem mondja meg mit és mikor mondhatunk, vagy írhatunk le. Nem pénzért, és nem érdekből járjuk útunkat, hanem az igazságért. Nem fogunk letérni erről az útról, mert nincs más út, amelyen érdemes lenne járni.
Üdvözlettel:
Egy magyar paraszt."
Függelék: a teljes cikk:
hosszú csend után
Tóta W. Árpád
Speech after long silence; it is right…
Yeats
Van-e fasisztaveszély? Igen, van.
Önmagában ma a szélsőjobb gyenge, az egyetlen kérdés, hogy bekerülhet-e a parlamentbe. Ha ez megtörténne, akkor is valószínűtlen, hogy koalícióra lépne vele a Fidesz. (A többi parlamenti pártnál pedig kizárt.) A szélsőjobb egyetlen mandátumesélyes pártja ugyanis a Jobbik, amely tökéletesen szalonképtelen, ahhoz meg mindenképpen kicsi, hogy megkerülhetetlen legyen. A párt egyszemélyes vezetése – Vona Gábor – ugyan még épp nevezhető eufemisztikusan radikálisnak, de rajta kívül mindenki egy kattintásra van az igazi, védhetetlen, vérszomjas, és a terrorizmust nyíltan támogató fasisztáktól. Velük szándékegységben, szép rendőri műszóval. Plusz az EP-listavezető Morvai Krisztina, aki egy külön állatfaj. Miss Szándékváltás – ő meg így nevezi azt, amikor valaki jogos felháborodásában benácul. Hát ezeket felvállalni, az azért csak büdös lenne Orbán Viktornak.
Nem mintha nem lenne hozzájuk köze: a mai széljobb sokat köszönhet a 2002-ben életre hívott polgári köröknek. Akkor esett ki végleg a parlamentből a MIÉP, az összeomló párt szimpatizánsai közül sokan egzotikus nevű körökben kötöttek ki. Vona Gábor például magával Orbánnal került egy karikába, ez volt a Szövetség a Nemzetért Polgári Kör. Aztán elváltak útjaik, Orbán megpróbálta az elszabadult – és egyre kínosabban viselkedő – köröket visszaterelni maga alá. Nem sikerült maradéktalanul. Az akkor aktivizált sokezer born-again polgár annyira elhitte magáról, hogy ő most tényleg politizál, hogy már nem fogadta el a janicsárstátuszt. Neki véleménye volt.
Miért van mégis fasisztaveszély, ha egyszer a széljobb gyenge?
Azért, mert a „veszély” szó olyasmire utal, ami a jövőben előreláthatóan bekövetkezhet. Nem csak akkor kell észnél lenni, ha holnap Anschluss várható, sőt akkor már mindegy. Hanem érdemes évekre előre gondolkodni, és ha mondjuk árvízveszéllyel számolunk, akkor építeni gátat.
Momentán annyit lehet előre látni, hogy ha minden úgy marad, ahogy most van, akkor egyre többen fogják azt gondolni, hogy bunkók és buták ezek a fasiszták, és lehet, hogy nincs értelmes válaszuk a problémákra, de legalább nem hallgatják el őket. Nem mondják azt, hogy nincs cigánykérdés.
A fasisztáknak vannak egyéb agendáik is, többek közt zsidózással, Amerika- és/vagy oroszellenességgel, ezoterikus közgazdasági fantazmagóriákkal és síkhülye vallásossággal kereskednek. De a sláger, a flagship termék, az a cigánybűnözés.
A többire ugyanis van valamiféle mainstream válasz. A vallásos fundamentalizmus nehezen fér meg a tudománnyal és a józan ésszel, a közgazdaságtan tanulható, megismerhető, Amerika és Oroszország pedig szabad szemmel láthatóan is túl nagy ahhoz, hogy hadat üzenjünk nekik. A zsidóság a legtöbb embert nem zavarja; még ha meg is van a véleményük róluk, akkor sem rettegnek, ha szembejön egy kilincsorrú. Nem fog kirabolni. Kevesen ébrednek arra, hogy egy producer meg egy kreatívigazgató rángatózik az uborkákat védő villanypásztoron.
Ahol aztékoznak
A cigányokkal kicsit más a helyzet, ugye. Városban és vidéken, Keleten és Nyugaton egyaránt. Velük mindenkinek van kellemetlen tapasztalata; a legtöbb persze nem első kézből, de az sem ritka. Viszonylag kevesen gondolják, hogy ez szorosan összefüggne a bőrszínnel, az öröklött adottságokkal. Genetikai meghatározottságnak talán túlzás lenne mondani. De azok már nincsenek kevesen, akik úgy vélik, hogy egy körülírható szubkultúra rendelkezhet olyan sajátosságokkal, amelyek a többségi társadalom számára aggályosak. Netán elviselhetetlenek.
Ilyenek Nyugat-Európa városaiban a bevándorlókból (vagy azok gyermekeiből) álló színesbőrű gangek. Ettől minket a sors egyelőre megkímélt, de ott bizony felmerül a kérdés, hogy vajon nem azért aktívabbak-e a magukfajta fiatalok többek közt a csoportos nemi erőszak és az utcai rablás terén, mert a magukkal hozott kultúra egyrészt jószágnak tekinti a nőt, másrészt a fizikai erőszakot az érvényesülés egyetlen eszközének. Tudniillik ezt tanítja nekik Afrika.
Ha a kedves olvasó egy azték közösség szomszédságában élne, bizonyára lenyűgözné az ő sokszínű, gazdag művészetük, vallásuk, rituális táncaik. Ugyanakkor kissé szorongana is annak tudatában, hogy ez a megejtően ősi kultúra embereket szokott áldozni isteneinek, és e célból időnként embervadászatot szerveznek a környéken. Erről a mániájukról sürgősen le kellene szoktatni őket, gondolná a kedves olvasó, sőt hozzágondolná, hogy ha nem szoknak le róla, akkor viszont vigyék el őket valahova máshova, minél előbb. Ezt a véleményét fenntartaná akár az összes parlamenti párt és ombudsman ellenében; sőt fontolóra venné, hogy azt a pártot támogassa, amely az aztékság sajátosságai közül a negatívakat sem hallgatja el. Még akkor is, ha az a párt igazságtalanul általánosít, és nem veszi figyelembe a beilleszkedett, vegetáriánus aztékokat.
Cigányok, hercegek, grófok
Hogy a cigányság egy része valóban a többségitől eltérő kultúrát képvisel, azt simán bevallja – többek közt – az antifasizmus okleveles élharcosa, Varró Szilvia. Így ír a Népszabadságban:
Ne kapjon szociális segélyt, aki nem tartja be "a társadalmi együttélés szabályait", és "életvitele alapján" nem felel meg "a közösségi elvárásoknak". Ez nem a kurucinfo szerkesztőinek, hanem szocialista politikusoknak az ötlete. (...) Ki szabja meg a betartandó szabályokat? Mely közösség elvárásainak kell megfelelni? Mi van, ha valaki a helyi cigányságot érzi saját közösségének, és azon normáknak felel meg? Lesz-e jogorvoslat az ily módon totális hatalmat élvező helyi potentátok döntése ellen?
Tehát van egy ilyen választási lehetőség szerinte, hogy az állampolgár eldönti, a kékekkel van-e vagy a pirosakkal. És ha úgy dönt, hogy ő ahhoz a közösséghez csatlakozik, amelyik megengedi a más uborkájának ellopását vagy az útonállást, akkor azt tiszteletben kell tartani. Ez az ő önmegvalósítása. Pro-choice. Hát nem, kedveském. A „társadalmi együttélés szabályait” úgynevezett törvényekben rögzítjük. Ebben benne van például a más uborkájának védelme, az útonállás tilalma, meg az iskolakötelezettség. Azokat, akik a törvényenkívüliséget választják, egyáltalán nem kell az államnak támogatni, vagy akár elviselni, annyiban hagyni. A betyárnak sose járt segély.
Ha van olyan szubkultúra, amelynek szabályai szerint polgártársaink kirablása, megkéselése vagy meglopása elfogadható, akkor azt nem kötelességünk partnernek, multikulturális színfoltnak, megőrzendő értéknek tekinteni. Azt a szubkultúrát fel kell számolni. Ahogy a bűnszervezeteket, a közveszélyes szektákat, a pedofilhálózatokat. Felvilágosítással, oktatással, esélyteremtéssel megelőzve a bajt, és erővel, szigorúan odacsapva, ha már bekövetkezett. A menthetőknek pedig mutatni a kiutat, és sürgetni őket kifelé.
Kulturális meghatározottságról beszélni valamivel kisebb túlzás, mint genetikairól.
De még az is hülyeség. Magatartásminták vannak, determináció nincsen. Ha az afrikai bevándorlónak a fejébe verik, akár elrettentő példával, hogy errefelé nem hadonászunk bozótvágó késsel, akkor egy idő után leszokik róla, és a gyereke lehet akár Barack Obama. Ha nem verik a fejébe, ha a machetés rablást kulturális performansznak tekintik, akkor nyilván úgy marad.
Ehhez képest a mainstream – gyakran tévesen liberálisnak nevezett – álláspont az, hogy cigánybűnözés nincs, ha vannak kulturális különbségek, azok legfeljebb népviseletben és hegedülésben nyilvánulnak meg, a törvényességhez való viszonyban soha. Minden ember színesbőrű, yeah. Ha esetleg mégis megfigyelhetők nemkívánatos viselkedésminták bizonyos kisebbségeknél, az csupán a kirekesztettségükből ered, és ellene csak úgy tehetünk, ha még jobban szeretjük őket.
Fogadás jobbról
Erre aztán persze bekövetkezik a szándékváltás. A hivatalos, parlamenti politika eddig tagadta, hogy egyáltalán létezne ilyesmi, ezért a szélsőjobb monopolizálta az egész cigánykérdést.
A szélsőjobbnak azonban nincsenek, nem is lesznek kutatóintézetei, szakértői, apparátusa, esze. A bázis jórészt írni-olvasni is csak telefonos segítséggel tud, tehát épeszű javaslataik se lesznek. Nem is azzal hódítanak, hanem a nyers, formátlan gyűlölettel, nevetséges masírozással, teljesen gondolattalan hörgéssel. Nem volna nehéz legyorsulni őket, okosabbat mondani, kompetensebbnek mutatkozni. Csakhogy az ortodox PC nyelve már nem elég a megszólaláshoz. Az éppolyan értelmetlennek hat, mint a nyilas uszítás. Csakis az ortodox PC egyeduralma mellett fejlődhet potenssé és veszélyessé az a politika, amely gyűlöleten és erőszakon kívül mást nem kínál.
Tessék szépen megnyugodni, nincs itt semmiféle Hitler. A követendő példák nemhogy szalonképesek, de övék a szalon. Tony Blair nem az a lovaglócsizmás fasiszta, mégis kibökte végül, hogy a multikulti ebben a formában tévedés. Nicolas Sarkozy sem hozott arabtörvényeket, csak annyit ígért, hogy bűnözni nekik sem szabad. Hogy a francia állampolgároknak nemcsak jogaik, hanem kötelességeik is vannak, bőrszíntől függetlenül. Sem Nagy-Britanniában, sem Franciaországban nem pár ezer hibbant fasiszta diktálja a műsort. Nem övék a téma. Nincs fasisztaveszély.
Magyarországon is csak addig, amíg senki más nem nyitja ki a szemét és a fülét. Addig, amíg az érzékelhető valóságra egyedül a fasiszták reagálnak. És ha a hosszú csend után Kövér László az első fecske, akkor ne tessék fintorogni. Lett volna idő a békésebb ébredésre.
2.) Olvasó: "Tisztelt Kurucok!
Meglehetősen felháborított TWÁ újabb találmánya, amely szerint a radikáljobbnak nincs értelmiségi rétege. Nos, az alábbiakban indirekt módon kimutatom, hogy olyan "értelmiségi" rétegünk, amely hasonlatos TWÁ-hoz, biztosan nincs.
1. TWÁ gyakorlatilag megerősíti azt a régóta hangoztatott nézetünket, hogy a cigányokkal baj van. Egyetért nagyjából a problémák felszámolási módjában is. Felmerül ezért a kérdés: Miért vetemedik ilyen álláspont megfogalmazására egy balliberális? Lehetséges esetek:
a.) TWÁ megtért, és józan gondolkodásúvá vált. Ezen az ágon nem kell továbbnyomozni, mert látni fogjuk a jövőben, hogy ez történt-e.
b.) A főnökei megrendeltés, és némi pénz ellenében megfogalmazta azt, amit tollba mondtak neki. Ezen az ágon újabb kérdés merül fel: Mi mozgatta a főnökeit, hogy ilyen írást rendeljenek meg?
b.1) Főnökei megtértek, és józan gondolkodásúvá váltak. Ezen az ágon nem kell továbbnyomozni, mert látni fogjuk a jövőben, hogy ez történt-e.
b.2) Kaphattak egy fülest, hogy a cigánybűnözés témakörnek nagy társadalmi támogatottsága van, és amely politikai tényező ennek kezelésében lemarad az később óriási veszteségeket fog szenvedni. Emiatt írni kell róla, éspedig abban a stílusban, amely semlegesítheti a radikáljobb helyzeti előnyét. Ha ez a változat igaz, akkor meg kell keresnünk a "fülest". Nos, meg is találtam:
A részletek a Magyar Antirasszista Alapítvány Látlelet 2008 címú munkájában olvashatók, amelyet mindenkinek szívből ajánlok végigolvasni, mert rólunk szól a Magukfajták szemüvegén keresztül. Most a tárgyat érintő részeket szeretném kiemelni. A bevezető néhány oldalon keresztül ismerteti, hogy a radikáljobb nézetek erősen hódítanak a közbeszédben, és lassan kitörni látszik a szélsőségesség fogalomköréből. Ez nekünk jó hír, azonban a tanulmány mint problémát közelíti, és "kezelésére" javaslatokat is tesz a 8. oldaltól kezdve. Idézem:
"A roma gyerekek körében gyakori iskolakerülés ellen hatékony módszer a családi pótlék és egyes szociális támogatások folyósításának (korábban is alkalmazott) iskolába járatáshoz kötése."
"A Magyar Gárda vidéki toborzókampányának sikere azzal magyarázható, hogy a szervezet sikerrel aknázza ki a falvakban élők közbiztonsági félelmeit. A rendőrségi állomány és a polgárőrség megerősítése a vidéki falvakban (amire a schengeni integrációval megnőtt rendőri állomány lehetőséget ad) jelentősen csökkenthetné ezen félelmeket, és így beszűkíthetné az erre alapozó szélsőséges politika lehetőségeit is."
Nahát, kedves balliberális értelmiségiek!
Csak nem rá tetszettek jönni, hogy mit kellene tenni? Vagy csak megijedtek, hogy ha nem teszik meg, megteszi más?
Az egész tanulmány tükrözi egyébként azt a szemléletet, hogy a "radikájobb politikai tőkét kovácsol" a bajokból. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Hallgatni kellett volna mérsékelt hangunkra 5 évvel ezelőtt! De ez a hajó elment. Önöknek elég idejük volt bebizonyítani alkalmasságukat. Ez azonban elmaradt. Önöket már az sem menti meg, ha TWÁ, Bárándy, vagy Hajós és a többi bűnsegéd már elkezdett kommunikációt folytatni a "kényes" témákban. Le vannak maradva! Ez az önök értelmiségi rétege. Milyen elvek mozgatják önöket? Ha veszélyben az egzisztencia, akkor máris elkezdenek igazakat írogatni, esetleg intézkedni? Mi nem vagyunk és nem is leszünk ilyen "értelmiségiek". Ebben igaza van TWÁ-nak. Mi nem arra használjuk Isten adta eszességünket, hogy a tudatlan ember okatalanságát kihasználva törtessünk. Nem vagyunk olyen fajta.
Minket egészen más erők mozgatnak:
- a haza szentsége, amelyhez hozzátartozik a harcos önvédelem;
- a család szentsége, amelyért küzdünk hétköznapi nevelésünkkel is az Önök szemét propagandája ellen;
- az ősök szentsége, akik szelleme utat mutat felfelé az Önök által erőszakkal üzemeltetett pénzilág mocsarában is;
- a Magyarok Istenének szentsége. Mi nem godoljuk magunkról gőgösen, hogy nincs nálunk feljebbvaló szellemiség. Tiszteljük, és alárendeljük magunkat a Teremtőnek, aki maga az Igazság, amely a szívünkbe van írva.
A végére hagytam egy nagyon fontosat, mintegy összefoglalásul. A szabadon godolkodás szentsége, amelyet önök ki akartak sajátítani, de elferdültek, és fogságba kerültek. Nekünk azonban senki nem mondja meg mit és mikor mondhatunk, vagy írhatunk le. Nem pénzért, és nem érdekből járjuk útunkat, hanem az igazságért. Nem fogunk letérni erről az útról, mert nincs más út, amelyen érdemes lenne járni.
Üdvözlettel:
Egy magyar paraszt."
Függelék: a teljes cikk:
hosszú csend után
Tóta W. Árpád
Speech after long silence; it is right…
Yeats
Van-e fasisztaveszély? Igen, van.
Önmagában ma a szélsőjobb gyenge, az egyetlen kérdés, hogy bekerülhet-e a parlamentbe. Ha ez megtörténne, akkor is valószínűtlen, hogy koalícióra lépne vele a Fidesz. (A többi parlamenti pártnál pedig kizárt.) A szélsőjobb egyetlen mandátumesélyes pártja ugyanis a Jobbik, amely tökéletesen szalonképtelen, ahhoz meg mindenképpen kicsi, hogy megkerülhetetlen legyen. A párt egyszemélyes vezetése – Vona Gábor – ugyan még épp nevezhető eufemisztikusan radikálisnak, de rajta kívül mindenki egy kattintásra van az igazi, védhetetlen, vérszomjas, és a terrorizmust nyíltan támogató fasisztáktól. Velük szándékegységben, szép rendőri műszóval. Plusz az EP-listavezető Morvai Krisztina, aki egy külön állatfaj. Miss Szándékváltás – ő meg így nevezi azt, amikor valaki jogos felháborodásában benácul. Hát ezeket felvállalni, az azért csak büdös lenne Orbán Viktornak.
Nem mintha nem lenne hozzájuk köze: a mai széljobb sokat köszönhet a 2002-ben életre hívott polgári köröknek. Akkor esett ki végleg a parlamentből a MIÉP, az összeomló párt szimpatizánsai közül sokan egzotikus nevű körökben kötöttek ki. Vona Gábor például magával Orbánnal került egy karikába, ez volt a Szövetség a Nemzetért Polgári Kör. Aztán elváltak útjaik, Orbán megpróbálta az elszabadult – és egyre kínosabban viselkedő – köröket visszaterelni maga alá. Nem sikerült maradéktalanul. Az akkor aktivizált sokezer born-again polgár annyira elhitte magáról, hogy ő most tényleg politizál, hogy már nem fogadta el a janicsárstátuszt. Neki véleménye volt.
Miért van mégis fasisztaveszély, ha egyszer a széljobb gyenge?
Azért, mert a „veszély” szó olyasmire utal, ami a jövőben előreláthatóan bekövetkezhet. Nem csak akkor kell észnél lenni, ha holnap Anschluss várható, sőt akkor már mindegy. Hanem érdemes évekre előre gondolkodni, és ha mondjuk árvízveszéllyel számolunk, akkor építeni gátat.
Momentán annyit lehet előre látni, hogy ha minden úgy marad, ahogy most van, akkor egyre többen fogják azt gondolni, hogy bunkók és buták ezek a fasiszták, és lehet, hogy nincs értelmes válaszuk a problémákra, de legalább nem hallgatják el őket. Nem mondják azt, hogy nincs cigánykérdés.
A fasisztáknak vannak egyéb agendáik is, többek közt zsidózással, Amerika- és/vagy oroszellenességgel, ezoterikus közgazdasági fantazmagóriákkal és síkhülye vallásossággal kereskednek. De a sláger, a flagship termék, az a cigánybűnözés.
A többire ugyanis van valamiféle mainstream válasz. A vallásos fundamentalizmus nehezen fér meg a tudománnyal és a józan ésszel, a közgazdaságtan tanulható, megismerhető, Amerika és Oroszország pedig szabad szemmel láthatóan is túl nagy ahhoz, hogy hadat üzenjünk nekik. A zsidóság a legtöbb embert nem zavarja; még ha meg is van a véleményük róluk, akkor sem rettegnek, ha szembejön egy kilincsorrú. Nem fog kirabolni. Kevesen ébrednek arra, hogy egy producer meg egy kreatívigazgató rángatózik az uborkákat védő villanypásztoron.
Ahol aztékoznak
A cigányokkal kicsit más a helyzet, ugye. Városban és vidéken, Keleten és Nyugaton egyaránt. Velük mindenkinek van kellemetlen tapasztalata; a legtöbb persze nem első kézből, de az sem ritka. Viszonylag kevesen gondolják, hogy ez szorosan összefüggne a bőrszínnel, az öröklött adottságokkal. Genetikai meghatározottságnak talán túlzás lenne mondani. De azok már nincsenek kevesen, akik úgy vélik, hogy egy körülírható szubkultúra rendelkezhet olyan sajátosságokkal, amelyek a többségi társadalom számára aggályosak. Netán elviselhetetlenek.
Ilyenek Nyugat-Európa városaiban a bevándorlókból (vagy azok gyermekeiből) álló színesbőrű gangek. Ettől minket a sors egyelőre megkímélt, de ott bizony felmerül a kérdés, hogy vajon nem azért aktívabbak-e a magukfajta fiatalok többek közt a csoportos nemi erőszak és az utcai rablás terén, mert a magukkal hozott kultúra egyrészt jószágnak tekinti a nőt, másrészt a fizikai erőszakot az érvényesülés egyetlen eszközének. Tudniillik ezt tanítja nekik Afrika.
Ha a kedves olvasó egy azték közösség szomszédságában élne, bizonyára lenyűgözné az ő sokszínű, gazdag művészetük, vallásuk, rituális táncaik. Ugyanakkor kissé szorongana is annak tudatában, hogy ez a megejtően ősi kultúra embereket szokott áldozni isteneinek, és e célból időnként embervadászatot szerveznek a környéken. Erről a mániájukról sürgősen le kellene szoktatni őket, gondolná a kedves olvasó, sőt hozzágondolná, hogy ha nem szoknak le róla, akkor viszont vigyék el őket valahova máshova, minél előbb. Ezt a véleményét fenntartaná akár az összes parlamenti párt és ombudsman ellenében; sőt fontolóra venné, hogy azt a pártot támogassa, amely az aztékság sajátosságai közül a negatívakat sem hallgatja el. Még akkor is, ha az a párt igazságtalanul általánosít, és nem veszi figyelembe a beilleszkedett, vegetáriánus aztékokat.
Cigányok, hercegek, grófok
Hogy a cigányság egy része valóban a többségitől eltérő kultúrát képvisel, azt simán bevallja – többek közt – az antifasizmus okleveles élharcosa, Varró Szilvia. Így ír a Népszabadságban:
Ne kapjon szociális segélyt, aki nem tartja be "a társadalmi együttélés szabályait", és "életvitele alapján" nem felel meg "a közösségi elvárásoknak". Ez nem a kurucinfo szerkesztőinek, hanem szocialista politikusoknak az ötlete. (...) Ki szabja meg a betartandó szabályokat? Mely közösség elvárásainak kell megfelelni? Mi van, ha valaki a helyi cigányságot érzi saját közösségének, és azon normáknak felel meg? Lesz-e jogorvoslat az ily módon totális hatalmat élvező helyi potentátok döntése ellen?
Tehát van egy ilyen választási lehetőség szerinte, hogy az állampolgár eldönti, a kékekkel van-e vagy a pirosakkal. És ha úgy dönt, hogy ő ahhoz a közösséghez csatlakozik, amelyik megengedi a más uborkájának ellopását vagy az útonállást, akkor azt tiszteletben kell tartani. Ez az ő önmegvalósítása. Pro-choice. Hát nem, kedveském. A „társadalmi együttélés szabályait” úgynevezett törvényekben rögzítjük. Ebben benne van például a más uborkájának védelme, az útonállás tilalma, meg az iskolakötelezettség. Azokat, akik a törvényenkívüliséget választják, egyáltalán nem kell az államnak támogatni, vagy akár elviselni, annyiban hagyni. A betyárnak sose járt segély.
Ha van olyan szubkultúra, amelynek szabályai szerint polgártársaink kirablása, megkéselése vagy meglopása elfogadható, akkor azt nem kötelességünk partnernek, multikulturális színfoltnak, megőrzendő értéknek tekinteni. Azt a szubkultúrát fel kell számolni. Ahogy a bűnszervezeteket, a közveszélyes szektákat, a pedofilhálózatokat. Felvilágosítással, oktatással, esélyteremtéssel megelőzve a bajt, és erővel, szigorúan odacsapva, ha már bekövetkezett. A menthetőknek pedig mutatni a kiutat, és sürgetni őket kifelé.
Kulturális meghatározottságról beszélni valamivel kisebb túlzás, mint genetikairól.
De még az is hülyeség. Magatartásminták vannak, determináció nincsen. Ha az afrikai bevándorlónak a fejébe verik, akár elrettentő példával, hogy errefelé nem hadonászunk bozótvágó késsel, akkor egy idő után leszokik róla, és a gyereke lehet akár Barack Obama. Ha nem verik a fejébe, ha a machetés rablást kulturális performansznak tekintik, akkor nyilván úgy marad.
Ehhez képest a mainstream – gyakran tévesen liberálisnak nevezett – álláspont az, hogy cigánybűnözés nincs, ha vannak kulturális különbségek, azok legfeljebb népviseletben és hegedülésben nyilvánulnak meg, a törvényességhez való viszonyban soha. Minden ember színesbőrű, yeah. Ha esetleg mégis megfigyelhetők nemkívánatos viselkedésminták bizonyos kisebbségeknél, az csupán a kirekesztettségükből ered, és ellene csak úgy tehetünk, ha még jobban szeretjük őket.
Fogadás jobbról
Erre aztán persze bekövetkezik a szándékváltás. A hivatalos, parlamenti politika eddig tagadta, hogy egyáltalán létezne ilyesmi, ezért a szélsőjobb monopolizálta az egész cigánykérdést.
A szélsőjobbnak azonban nincsenek, nem is lesznek kutatóintézetei, szakértői, apparátusa, esze. A bázis jórészt írni-olvasni is csak telefonos segítséggel tud, tehát épeszű javaslataik se lesznek. Nem is azzal hódítanak, hanem a nyers, formátlan gyűlölettel, nevetséges masírozással, teljesen gondolattalan hörgéssel. Nem volna nehéz legyorsulni őket, okosabbat mondani, kompetensebbnek mutatkozni. Csakhogy az ortodox PC nyelve már nem elég a megszólaláshoz. Az éppolyan értelmetlennek hat, mint a nyilas uszítás. Csakis az ortodox PC egyeduralma mellett fejlődhet potenssé és veszélyessé az a politika, amely gyűlöleten és erőszakon kívül mást nem kínál.
Tessék szépen megnyugodni, nincs itt semmiféle Hitler. A követendő példák nemhogy szalonképesek, de övék a szalon. Tony Blair nem az a lovaglócsizmás fasiszta, mégis kibökte végül, hogy a multikulti ebben a formában tévedés. Nicolas Sarkozy sem hozott arabtörvényeket, csak annyit ígért, hogy bűnözni nekik sem szabad. Hogy a francia állampolgároknak nemcsak jogaik, hanem kötelességeik is vannak, bőrszíntől függetlenül. Sem Nagy-Britanniában, sem Franciaországban nem pár ezer hibbant fasiszta diktálja a műsort. Nem övék a téma. Nincs fasisztaveszély.
Magyarországon is csak addig, amíg senki más nem nyitja ki a szemét és a fülét. Addig, amíg az érzékelhető valóságra egyedül a fasiszták reagálnak. És ha a hosszú csend után Kövér László az első fecske, akkor ne tessék fintorogni. Lett volna idő a békésebb ébredésre.
