"Mindenkiből lehet világbajnok, ha a tanítványaim ezt nem feledik, bármit elérhetnek" – mondja Bogdán Zoltán, becenevén Tyson, aki a somogyi Pogányszentpéteren ingyenes bokszklubot indított a térségben élő "hátrányos helyzetű gyerekeknek" (értsd: többnyire cigányoknak - a szerk.).
 |
Zoltán maga is aktív bokszoló. Sokat kapott a boksztól és szeretné, ha mások is megismernék ezt a sportot, ami nem csak a testet, hanem a jellemet is formálja - mondja ő, hogy mennyire van így a fajtája esetében, ellenőrizhető a cikk alatti kapcsolódó anyagainkban.
– Egy éve indítottam el a Ringharcosok Klubját, mert azt látom, hogy a gyerekek virtuális világban élnek, „belebújnak” az internetbe, ellustultak, eltunyultak – bocsájtja előre. – A boksz kiválóan alkalmas arra, hogy ezen változtasson. Persze ez sokak számára furcsán hangozhat, mert a laikusok többsége azt gondolja, hogy az ökölvívás agresszív sport. Ez óriási tévedés, mert nem a sport agresszív, hanem az ember. Az ökölvívás észjáték, gondolkodásra ösztönöz, és nemessé formálja a lelket. Aki sportol, az nyugodtabb, inkább képes az önuralomra, és tudja, mi az a csapatmunka.
Zoltán felidézi: ő 1991-ben kezdett bokszolni a nagykanizsai Korpics Miklós vezetőedző szárnyai alatt, 12 éven át volt a tanítványa. Mint mondta: nem csak szakmailag, de emberileg is sokat tanult Miki bácsitól. Amikor pedig maga is felnőtté vált, úgy érezte, tartozik annyival a sorsnak, hogy ezt a kincset továbbadja.
– Lényegében saját erőből és baráti támogatással hoztam létre a klubot, a szükséges eszközökre gyakran a konyhapénzből, a családomtól veszek el – magyarázza. – Nagy segítség, hogy az önkormányzatnak a helyiségért nem kell fizetnünk. Muszáj csinálni, mert amikor indulás előtt megpróbáltam felmérni a térségben a gyerekek helyzetét, azt láttam, hogy sok közöttük a hátrányos helyzetű nebuló, akik csak úgy tengnek-lengnek. Nekik szeretnék olyan irányt adni az életükben, amivel vihetik valamire. Az ökölvívás céltudatosságot, akaratot is ad. Ahogy mondani szokták, a bokszban mindenkinél ott van a marsallbot, bárki lehet akár világbajnok is, ha komolyan veszi a sportot. És a legjobb bokszolók nem a fényes, csilivili klubokból indultak. Megjegyzem, kicsit csalódtam, azt hittem, nagyobb lesz az érdeklődés, de az az igazság, hogy a gyerekek többsége inkább az interneten, a számítógépen vív meg egy olyan csatát, ami itt, a ringben zajlik, mert az kevésbé fájdalommentes, és erőfeszítés sem kell hozzá.
 |
Határtalan Kardos Györgyi, a falu polgármesterének boldogsága: az önkormányzat örömmel fogadta, hogy Zoltán "szeretne közösséget kovácsolni a szegényebb sorsú gyerekek részvételével".
– Nem csak bérleti díjat nem kértünk a bokszklub által használt helyiségért, de a rezsit is teljes egészében az önkormányzat fizeti – közli.
– Arra is ígéretet tettünk, ha egyesületté alakul a szerveződés, akkor egyéb önkormányzati támogatást is nyújtunk a csapatnak, illetve pályázatírói segítséget szintén biztosítunk. Így tudunk hozzájárulni ahhoz, hogy ezt a kis helyiséget megfelelően felújítsák, és modern sporteszközökkel szereljék fel. Amíg a szükséges fejlesztésekre sor kerülhet, addig a csapat használhatja a falu sporttelepén most épülő többfunkciós komplexumot, melyben öltözőket, vizesblokkokat, kondi- és tornatermet alakítunk ki. S hogy miért fontos számunkra az, amit Zoltán csinál? Pogányszentpéter 500 lelkes település, fogyó népességgel és csökkenő születésszámmal. Ezért mind hangsúlyosabbá válik, hogy lesznek-e olyan programok, amelyekkel itt tudjuk tartani a fiatalokat. Másrészt 94 gyermekünk halmozottan hátrányos helyzetű, a tanulmányi eredményeik nem túl jók, sok a magatartási probléma, és azt reméljük, hogy a sport számukra kitörési pont lehet. Zoltánban látjuk azt a pozitív energiát, ami talán jó irányba tudja elmozdítani a gyerekeket, s így talán kevesebben lépnek rossz útra...
Közben a gyerekek, köztük Horváth Martin elképesztő elánnal, mindenről megfeledkezve (Zoltánnak kell őket figyelmeztetni: húzzanak kesztyűt, mert anélkül szétmegy a kezük) püfölik a bokszzsákokat (és válnak még agresszívabbá - a szerk.).
– Egy hónapja bokszolok itt, korábban egy nagyobb klubnál voltam, de úgy éreztem, hogy ott nem foglalkoztak velem – mondja Martin, aki a nagykanizsai Bolyai Általános Iskola hatodikosa. – Itt Zoli bácsi jobban figyel rám, és már az elmúlt egy hónapban is sokat fejlődtem. Hogy miben? Például ritkábban mondok csúnya szavakat és jobban tudok uralkodni az indulataimon...
(Zaol nyomán)
Kapcsolódó:
