„Nyelvünk – mint szinte mindegyik – hű lenyomata a találkozásoknak. Az egyik legmagyarabb szöveg, a Himnusz is erről tanúskodik: a bő, a kar és a bűn török eredetű, a sors latin, az isten iráni, a víg pedig ismeretlen eredetű szó.” Valójában sok szavunknak nem tudjuk teljes biztossággal az eredetét, az az isten szó esetében is vitatott, de a latin sors szótól szerintünk is csak annyira érdemes félteni az európai kultúrát, mint az erdélyi szászoktól kellett.

A szervezet propagandanyilatkozatában hangsúlyozza, szeretnék, ha mindenki úgy tekintene magára, ahogyan ők: „egy erős nemzetként, amely nem ijed meg a találkozásoktól. Amely hisz magában annyira, hogy a bénító félelem helyett a cselekvő segítség útját választja.”

A különböző nyelvű kultúrák és népcsoportok történelmi érintkezésekből és együttéléséből tehát a "humanista" széplelkek számára Európa módszeres elárasztása következik. Mennyivel gazdagabb és erősebb lett nemzetünk a török látogatás okozta elnéptelenedéstől, és az azt követő betelepítésektől! Erdély XVIII. században történő elrománosítása is mennyit segített! Ha minden a terv szerint halad, a Himnusz következő változata, amelyre még büszkébbek lehetnek a dédelgetők, már az Allah és a dzsihád szavakkal is büszkélkedhet, de félő, hogy addigra ezt a degenerált liberális bandát már elsöpri egy harmadik szó: a saría.

(Kuruc.info - MNO nyomán)

Kapcsolódó: A liberális erényvillogtatás rítusa az önzés kultúrájában: az árulás mint erkölcsi bizonyságtétel