Olvasóink jól tudják, mit tartunk egyedül üdvözítő útnak a cigányság betörése érdekében: a „megszoksz, vagy megszöksz”-elvet. Csak semmi másságelfogadás, csak semmi bűnözni engedés – ha a koma élősködik, iskolát kerül vagy bűnözik, akkor mehet szépen a börtönbe. Vagy, alternatívan, a magyar állampolgárság feladásával Cigányisztánba.
Nos, Pártunk és Kormányunk nem fogja fel, hogy a cigányságba beleölt minden fillér elvész. Amit, nem mellesleg, még a rajvédő Spiegel is megfogalmazott (mai cikkünk ITT). Ahogy azt sem, hogy hiába bizonygatja, hogy ők bizony tudják, a híres-neves EU-s romaprogramjuk mindennek az Alfája és Omegája, az egyedüli kulcs a cigók felemelésére, „sajnos” a szintén súlyosan cigányfertőzött bolgárok kénytelenek voltak közölni velük a minap (cikk ITT; kapcsolódó rész a szept. 27. 0:33-as frissítés 1. pontja), hogy sz@rt sem ér ez az agyba-főbe reklámozott „programjuk”.
Mégis, a benne szereplő ostobaságokra pazarolnak pénzt, ahelyett, hogy azt tennék, amit meg kell tenni, ha nem akarunk teljesen tönkremenni: legalább egy nagyságrendnyi börtönférőhely-bővítés és minden odavaló bebörtönzése, fajtától, származástól függetlenül. Erre simán lehetne pénz, hiszen, ugye, a Tent City létrehozása sem került sokba, meg ugye vannak nem csak hogy önfenntartó, hanem egyenesen nyereséget is termelő börtönök, mint pl. az állampusztai (műsor ITT).
Erre mire pocsékoljuk el azt a pénzt, amelyből rendet csinálhatnánk? A legújabb, nagyvolumenű, egy egész ország agymosására használt, a médiumokban közvetítendő toleranciatréningekre. Arra, hogy elfogadtassák velünk a cigányság még csak véletlenül sem civilizált szokásait, bűnözését, ingyenélését. Még egyszer megkérdezzük: miért kellene ezt a gyilkos, ember alatti, önmagában - mivel parazita, élősködő – teljességgel életképtelen, még írott történelemmel sem rendelkező kultúrát elfogadnunk? Állítólag vannak törvényeink; ezek vajon miért nem érvényesek az Emberiség (egyik) Pestisére?
Ha valaki erre azt mondja, hogy „egye fene, most az egyszer kibírjuk ezt a pár százmilliós-milliárdos médiakampány-kiadást”, felvilágosítjuk: ez csak egy a sok közül. Ahogy eddig is „kicsiben” számtalan, tanároknak, védőnőknek, orvosoknak tartott tolerancia-tréninget szerveztek már (pár hivatkozás INNEN; újabb, immár Orbán alatti eset ITT és ITT), természetesen nem éppen költségmentesen (számoljuk minimum pár százezret-milliót alkalmanként, mindez a mi zsebünkből fizetve), nagyobb „roma médiakép-javítási” kampányok is voltak már. Hadd utaljunk például ERRE az igen friss esetre – és ez csak egy a sok közül!
Igen, évenként milliárdokat dobunk ki arra, hogy beleverjük a magyarok fejébe: a cigány „kultúrát” úgy kell elfogadni, ahogy van, és még csak ne is gondoljuk arra, hogy a korcsokat (az általunk, rendkívül ostoba módon - amikor Nyugat-Európából az üldöztetés-népirtás elől idemenekültek - befogadott) a saját, európai, kulturált törvényeink, szabályaink elfogadására kényszerítsük.
Igen, ez a helyes politika! Amin csak szánakozva röhög a külföld. A bolgár példát már említettük – és, ugye, ott van az olasz, a francia, a dán, a finn stb., a cigánybűnözéssel kíméletlenül leszámoló, a korcsokat az országból könyörtelenül kivágó gyakorlat. Nos, ők se szegény hülye Balog Zoltán tervein nevelkedtek – vele ellentétben ezen államok tudják, hogyan védjék meg magukat és szabaduljanak meg a jó pár nyugati állam által nemes egyszerűséggel csak állambiztonsági kockázatnak aposztrofált ballaszttól.
Ez az őrület az alább teljességében olvasható, Miklósi „a távolban felsír egy [cigány]gyerek” Gábor „neves” rajvédő által írt, így a kormányon még több segílykét, szarbólkivakarást számon kérő cikkben a következőképp hangzik:
„Folytatódna a telepek felszámolása, illetve rehabilitációja (Kuruc.info: azaz a cigók az általuk lerombolt helyett új lakáshoz juttatása és ezzel egy füst alatt újabb és újabb utcák, kerületek, városok elfertőzése, élhetetlenné tétele), igaz, ezen a téren az elmúlt években alig történt érdemi előrelépés. A stratégia szerzői javítanának a többség és a többségi intézmények, illetve a romák közötti párbeszéden, a romák médiaképén (Kuruc.info: .. nem két fillérből...), a romák és a szegények társadalmi részvételén. … Tanulmányokra, tervezésre továbbra is lesz elég pénz. (Kuruc.info: értsd: Pártunk és Kormányunk a jövőben sem állítja le a Szociológiai Egyház és csatolt köre pénzelését – továbbra is velük íratják a teljességgel haszontalan cigány-tanulmányokat. Igaz, hogy a kutya nem olvassa el őket, mert éppen olyan használhatatlan vackok, mint a kormány cigányprogramja, de hát valamiből azért meg kell élniük „szegín” cociológusoknak, és a csak retorikájában nemzeti kormány ehhez minden segítséget meg is ad...)”
A teljes cikk:
Kívánságlista a romastratégia
Hiába ígért a kormány paradigmaváltást romaügyben, a Nemzeti Társadalmi Felzárkózási és Roma Stratégia most megjelent tervezete nem hoz forradalmi változást. Az intézkedéstervezetben nagyjából a korábbi célok, módszerek és összegek szerepelnek: a javaslat 2020-ig félmillióval csökkentené a mélyszegénységben élők számát, hároméves kortól kötelező tenné az óvodát, a közbeszerzéseknél preferálná a romákat és hátrányos helyzetűeket foglalkoztató vállalkozásokat, és javítana a cigányság médiaképén. Tanulmányokra, tervezésre továbbra is lesz elég pénz, telepfelszámolásra alig.
A Társadalmi Felzárkóztatásért Felelős Államtitkárság szerda este publikálta a szegényeket és romákat célzó kormányzati stratégia tíz évre szóló tervezetét (a rövid változat itt olvasható). A stratégia keretében három éves akcióterveket alkotnak majd a különböző szakterületek konkrét tennivalóinak összehangolására.
Még nem hivatalos
A hivatalosan Nemzeti Társadalmi Felzárkózási és Roma Stratégia című dokumentumot a fedőlapon lévő figyelmeztetés szerint a kabinet még nem tárgyalta, az a néhány hétig tartó társadalmi egyeztetés után kerül a kormány elé.
A tervezetet készítő államtitkárságot vezető Balog Zoltán a romaügy felelőseként a 2010-es parlamenti választás idején az Indexnek azt nyilatkozta, luxus lemondani az ország negyedéről, és a kormánynak nincs más választása, mint hogy valóban hatékony, komplex térségi rehabilitációs programokat indítson, így a stratégiát elsősorban ennek az ígéretnek a szempontjából vizsgáltuk. A másik szempont az volt, hogy a tervezet tartalmaz-e konkrét intézkedéseket, határidőket, és azok ellenőrzésére, betartatására vonatkozó pontokat.
Nem tisztán romaprogram
A tervezet készítői a dokumentum nevéből is leszűrhetően azt a megoldást választották, hogy a cigányság helyzetének javítására irányuló intézkedéseket a hátrányos helyzetű régiókat és társadalmi csoportokat célzó, azaz nem etnikai, hanem területi és szociális szempontok alapján meghatározott programok keretébe ágyazzák. Ez alól csak a diszkrimináció elleni lépések jelentenek kivételt, ahol mód van a "kulturális-etnikai jellegzetességek tiszteletére és támogatására".
Ahhoz, hogy a romák helyzetén mégis célzottan és mérhetően lehessen javítani, a stratégia új, etnikai profilú, anonim statisztikai mintavételi eljárások kidolgozását javasolja. Mivel ez a jelenlegi jogszabályok mellett csak önkéntes alapon oldható meg, ha a kormány támogatja a stratégiát, előfordulhat, hogy enyhítenek az adatvédelmi előírásokon.
A 122 oldalból az első 70 a leszakadt társadalmi csoportok helyzetének elemzésével foglalkozik, és az eddigi ismeretekhez képest érdemi újdonságot nem tartalmaz. A célok kitűzésekor a fő hangsúly azon volt, hogy azok illeszkedjenek az EU 2020-ig szóló szegénység elleni programjához.
Félmillióval kevesebb szegényt
Ezt a gyermekszegénység, az etnikai (roma-nem roma népesség helyzete közti) különbségek csökkentése, a területi hátrányok és a szegregáció mérséklése követi. A fő cél az, hogy 2020-ra a jelenlegi hárommilliónál félmillióval kevesebben éljenek szegénységben, és az intézkedések ne csak az alsó-középosztály leszakadó rétegeinek a helyzetén javítsanak, akiket könnyebb elérni, hanem a legsúlyosabb nélkülözésben, mélyszegénységben élők, azon belül is főleg a gyerekek profitáljanak belőlük.
Ez a kormány eddigi, elsősorban az alacsony jövedelműeket sújtó adó- és társadalompolitikai intézkedéseivel homlokegyenest szembe menő, nagyon jelentős összegű, rászorultsági alapú szociális transzferekkel oldható csak meg. A stratégián és a hozzá kapcsolt intézkedéstervezeten kívül ennek a kormány intézkedései közt az égvilágon semmi jele.
A stratégia hosszan sorolja, mi mindenen kell javítani általában, konkrét célt viszont csak keveset nevesít. Az oktatás területén ilyen, hogy a hátrányos helyzetű, és kiemelten a roma gyerekek három éves korukban kezdjenek óvodába járni, és hogy összehangolnák az integrált pedagógiai rendszert, az ösztöndíjak rendszerét és az iskolai fejlesztéseket.
Általában és konkrétan
A közbeszerzéseknél preferálnák a romákat és hátrányos helyzetűeket foglalkoztató vállalkozásokat. A stratégia a kormány kiemelt projektjei közt szereplő közfoglalkoztatást átmeneti, inkubációs szakasznak nevezi, a foglalkoztatási támogatások hárompilléres rendszere részeként, mely a közfoglalkoztatás mellett a (helyi és állami forrásokra támaszkodó) szociális gazdaságban, illetve végső célként a nyílt munkaerőpiacon történő elhelyezkedést célozza.
Konkrét tervezett intézkedésnek tekinthető a szakképzés rendszerének gyökeres átalakítása, hogy az jobban illeszkedjen a piaci igényekhez. Az egészségügy területén a stratégia egyetlen új intézkedést sem javasol, csak általánosságban beszél a hozzáférés javításáról.
A rugalmasabb szabályozás érdekében megújítanák a Munka törvénykönyvét, hogy jobban elterjedhessenek a munka és a család összeegyeztethetőségét javító "atipikus és rugalmas foglalkoztatási formák".
Folytatódna a telepek felszámolása, illetve rehabilitációja, igaz, ezen a téren az elmúlt években alig történt érdemi előrelépés. A stratégia szerzői javítanának a többség és a többségi intézmények, illetve a romák közötti párbeszéden, a romák médiaképén, a romák és a szegények társadalmi részvételén.
Nagyjából ennyi a konkrétumok listája, amihez körülbelül ötvenszer ennyi általános érvényű javaslat tartozik. Az összeset lehetetlen felsorolni, néhányat illusztrációként felidézünk:
- "Segíteni kell a szülőket abban, hogy az anyagiak hiánya (megfelelő ruházat, útiköltség stb.) ne legyen akadálya az óvodába járásnak."
- "Erősíteni kell a helyi piac védelmét, és a helyi termelést a korábban létező szubvenciók helyreállításával és új szubvenciók bevezetésével. Ezen szubvenciók meghatározott részét a hátrányos helyzetű közösségek, települések helyi termelésében, a szaktudást nem igénylő tevékenységek ösztönzését szolgáló komplex programokra kell fordítani."
- "Célzott kiegyenlítő programokkal kell segíteni a roma nők csoportját, mivel foglalkoztatottságuk rendkívül alacsony, és foglalkoztathatóságukat specifikus tényezők határolják be."
- "A szegregátumokban élők (nagy számban romák) specifikus problémáit komplexen kell megközelíteni. Ez magában foglalja a célzott megelőző programokat, az egyéni felelősség tudatosítását, az egészséges lakhatáshoz és környezethez való hozzáférést, illetve annak megőrzését, a foglalkoztatás javítását, valamint a szolgáltatásokhoz való hozzáférést."
Mennyi az annyi?
A stratégiához mellékelt intézkedéstervezethez kapcsolódó keretösszegekről egyelőre nehéz eldönteni, hogy azok vágyálomnak, vagy reális, költségvetési kalkulációkon alapuló előirányzatnak tekintendők-e. Az inaktívak foglalkoztatásának javítását célzó szolgáltatásokra 2015-ig költendő 60 milliárd forint például soknak tűnik, ahogy a részlegesen csökkent munkaképességűeknek nyújtott foglalkoztatási rehabilitációs szolgáltatásokra fordítandó 27 milliárd is. Nagyobb baj, hogy a tételek többségénél nem világos, hogy az mennyiben szolgálja a stratégia célcsoportjainak szükségleteit.
Ilyen például a közoktatásban a mindennapi testmozgásra fordítandó húszmilliárd forint, vagy az egészséget szolgáló magatartásminták és közösségi értékek elterjedésének ösztönzésére szánt 16 milliárd. Ezzel pont az a baj, amire a fent hivatkozott interjúban tavaly maga Balog Zoltán panaszkodott a korábbi ciklusok gyakorlatával kapcsolatban: a papíron a romákra költött pénznek csak egy kis részéről állítható biztosan, hogy valóban eljutott a romákhoz. A kérdés ebben az esetben tehát az, hogy nem szegény- vagy romaspecifikus pontokat miért szerepeltetnek a szerzők a stratégiához kapcsolódó intézkedések között.
Prioritások
A programok tervezésére mindenesetre lesz elég pénz: a "szociális szolgáltatások modernizációja, központi stratégiai tervezési kapacitások megerősítése, szociálpolitikai döntések megalapozása" sor mellett 2013-ig 1,6, a "roma felzárkózás módszertani támogatása" mellett egymilliárd forintos előirányzat szerepel. A "társadalmi felzárkózás szakpolitikai eszközeinek integrált fejlesztése és a területi együttműködések esélyegyenlőség elvű fejlesztésének modellezése a közszolgáltatások terén" céljára félmilliárd forintot fordítana a tervezet.
Ugyancsak 2013-ban szociális városrehabilitációra 3,9, integrált szociális városrehabilitációra 1,6 milliárd forintot költenének a stratégia szerzői. Komplex telepprogramra, ami csak a romák és a mélyszegénységben élők szempontjából értelmezhető, 2013-ban 4,7 milliárdot, a telepi lakhatási feltételek javítására 410 milliót szán a stratégia, ami nagyságrendi előrelépésnek jóindulattal sem nevezhető.
Nos, Pártunk és Kormányunk nem fogja fel, hogy a cigányságba beleölt minden fillér elvész. Amit, nem mellesleg, még a rajvédő Spiegel is megfogalmazott (mai cikkünk ITT). Ahogy azt sem, hogy hiába bizonygatja, hogy ők bizony tudják, a híres-neves EU-s romaprogramjuk mindennek az Alfája és Omegája, az egyedüli kulcs a cigók felemelésére, „sajnos” a szintén súlyosan cigányfertőzött bolgárok kénytelenek voltak közölni velük a minap (cikk ITT; kapcsolódó rész a szept. 27. 0:33-as frissítés 1. pontja), hogy sz@rt sem ér ez az agyba-főbe reklámozott „programjuk”.
Mégis, a benne szereplő ostobaságokra pazarolnak pénzt, ahelyett, hogy azt tennék, amit meg kell tenni, ha nem akarunk teljesen tönkremenni: legalább egy nagyságrendnyi börtönférőhely-bővítés és minden odavaló bebörtönzése, fajtától, származástól függetlenül. Erre simán lehetne pénz, hiszen, ugye, a Tent City létrehozása sem került sokba, meg ugye vannak nem csak hogy önfenntartó, hanem egyenesen nyereséget is termelő börtönök, mint pl. az állampusztai (műsor ITT).
Erre mire pocsékoljuk el azt a pénzt, amelyből rendet csinálhatnánk? A legújabb, nagyvolumenű, egy egész ország agymosására használt, a médiumokban közvetítendő toleranciatréningekre. Arra, hogy elfogadtassák velünk a cigányság még csak véletlenül sem civilizált szokásait, bűnözését, ingyenélését. Még egyszer megkérdezzük: miért kellene ezt a gyilkos, ember alatti, önmagában - mivel parazita, élősködő – teljességgel életképtelen, még írott történelemmel sem rendelkező kultúrát elfogadnunk? Állítólag vannak törvényeink; ezek vajon miért nem érvényesek az Emberiség (egyik) Pestisére?
Ha valaki erre azt mondja, hogy „egye fene, most az egyszer kibírjuk ezt a pár százmilliós-milliárdos médiakampány-kiadást”, felvilágosítjuk: ez csak egy a sok közül. Ahogy eddig is „kicsiben” számtalan, tanároknak, védőnőknek, orvosoknak tartott tolerancia-tréninget szerveztek már (pár hivatkozás INNEN; újabb, immár Orbán alatti eset ITT és ITT), természetesen nem éppen költségmentesen (számoljuk minimum pár százezret-milliót alkalmanként, mindez a mi zsebünkből fizetve), nagyobb „roma médiakép-javítási” kampányok is voltak már. Hadd utaljunk például ERRE az igen friss esetre – és ez csak egy a sok közül!
Igen, évenként milliárdokat dobunk ki arra, hogy beleverjük a magyarok fejébe: a cigány „kultúrát” úgy kell elfogadni, ahogy van, és még csak ne is gondoljuk arra, hogy a korcsokat (az általunk, rendkívül ostoba módon - amikor Nyugat-Európából az üldöztetés-népirtás elől idemenekültek - befogadott) a saját, európai, kulturált törvényeink, szabályaink elfogadására kényszerítsük.
Igen, ez a helyes politika! Amin csak szánakozva röhög a külföld. A bolgár példát már említettük – és, ugye, ott van az olasz, a francia, a dán, a finn stb., a cigánybűnözéssel kíméletlenül leszámoló, a korcsokat az országból könyörtelenül kivágó gyakorlat. Nos, ők se szegény hülye Balog Zoltán tervein nevelkedtek – vele ellentétben ezen államok tudják, hogyan védjék meg magukat és szabaduljanak meg a jó pár nyugati állam által nemes egyszerűséggel csak állambiztonsági kockázatnak aposztrofált ballaszttól.
Ez az őrület az alább teljességében olvasható, Miklósi „a távolban felsír egy [cigány]gyerek” Gábor „neves” rajvédő által írt, így a kormányon még több segílykét, szarbólkivakarást számon kérő cikkben a következőképp hangzik:
„Folytatódna a telepek felszámolása, illetve rehabilitációja (Kuruc.info: azaz a cigók az általuk lerombolt helyett új lakáshoz juttatása és ezzel egy füst alatt újabb és újabb utcák, kerületek, városok elfertőzése, élhetetlenné tétele), igaz, ezen a téren az elmúlt években alig történt érdemi előrelépés. A stratégia szerzői javítanának a többség és a többségi intézmények, illetve a romák közötti párbeszéden, a romák médiaképén (Kuruc.info: .. nem két fillérből...), a romák és a szegények társadalmi részvételén. … Tanulmányokra, tervezésre továbbra is lesz elég pénz. (Kuruc.info: értsd: Pártunk és Kormányunk a jövőben sem állítja le a Szociológiai Egyház és csatolt köre pénzelését – továbbra is velük íratják a teljességgel haszontalan cigány-tanulmányokat. Igaz, hogy a kutya nem olvassa el őket, mert éppen olyan használhatatlan vackok, mint a kormány cigányprogramja, de hát valamiből azért meg kell élniük „szegín” cociológusoknak, és a csak retorikájában nemzeti kormány ehhez minden segítséget meg is ad...)”
A teljes cikk:
Kívánságlista a romastratégia
Hiába ígért a kormány paradigmaváltást romaügyben, a Nemzeti Társadalmi Felzárkózási és Roma Stratégia most megjelent tervezete nem hoz forradalmi változást. Az intézkedéstervezetben nagyjából a korábbi célok, módszerek és összegek szerepelnek: a javaslat 2020-ig félmillióval csökkentené a mélyszegénységben élők számát, hároméves kortól kötelező tenné az óvodát, a közbeszerzéseknél preferálná a romákat és hátrányos helyzetűeket foglalkoztató vállalkozásokat, és javítana a cigányság médiaképén. Tanulmányokra, tervezésre továbbra is lesz elég pénz, telepfelszámolásra alig.
A Társadalmi Felzárkóztatásért Felelős Államtitkárság szerda este publikálta a szegényeket és romákat célzó kormányzati stratégia tíz évre szóló tervezetét (a rövid változat itt olvasható). A stratégia keretében három éves akcióterveket alkotnak majd a különböző szakterületek konkrét tennivalóinak összehangolására.
Még nem hivatalos
A hivatalosan Nemzeti Társadalmi Felzárkózási és Roma Stratégia című dokumentumot a fedőlapon lévő figyelmeztetés szerint a kabinet még nem tárgyalta, az a néhány hétig tartó társadalmi egyeztetés után kerül a kormány elé.
A tervezetet készítő államtitkárságot vezető Balog Zoltán a romaügy felelőseként a 2010-es parlamenti választás idején az Indexnek azt nyilatkozta, luxus lemondani az ország negyedéről, és a kormánynak nincs más választása, mint hogy valóban hatékony, komplex térségi rehabilitációs programokat indítson, így a stratégiát elsősorban ennek az ígéretnek a szempontjából vizsgáltuk. A másik szempont az volt, hogy a tervezet tartalmaz-e konkrét intézkedéseket, határidőket, és azok ellenőrzésére, betartatására vonatkozó pontokat.
Nem tisztán romaprogram
A tervezet készítői a dokumentum nevéből is leszűrhetően azt a megoldást választották, hogy a cigányság helyzetének javítására irányuló intézkedéseket a hátrányos helyzetű régiókat és társadalmi csoportokat célzó, azaz nem etnikai, hanem területi és szociális szempontok alapján meghatározott programok keretébe ágyazzák. Ez alól csak a diszkrimináció elleni lépések jelentenek kivételt, ahol mód van a "kulturális-etnikai jellegzetességek tiszteletére és támogatására".
Ahhoz, hogy a romák helyzetén mégis célzottan és mérhetően lehessen javítani, a stratégia új, etnikai profilú, anonim statisztikai mintavételi eljárások kidolgozását javasolja. Mivel ez a jelenlegi jogszabályok mellett csak önkéntes alapon oldható meg, ha a kormány támogatja a stratégiát, előfordulhat, hogy enyhítenek az adatvédelmi előírásokon.
A 122 oldalból az első 70 a leszakadt társadalmi csoportok helyzetének elemzésével foglalkozik, és az eddigi ismeretekhez képest érdemi újdonságot nem tartalmaz. A célok kitűzésekor a fő hangsúly azon volt, hogy azok illeszkedjenek az EU 2020-ig szóló szegénység elleni programjához.
Félmillióval kevesebb szegényt
Ezt a gyermekszegénység, az etnikai (roma-nem roma népesség helyzete közti) különbségek csökkentése, a területi hátrányok és a szegregáció mérséklése követi. A fő cél az, hogy 2020-ra a jelenlegi hárommilliónál félmillióval kevesebben éljenek szegénységben, és az intézkedések ne csak az alsó-középosztály leszakadó rétegeinek a helyzetén javítsanak, akiket könnyebb elérni, hanem a legsúlyosabb nélkülözésben, mélyszegénységben élők, azon belül is főleg a gyerekek profitáljanak belőlük.
Ez a kormány eddigi, elsősorban az alacsony jövedelműeket sújtó adó- és társadalompolitikai intézkedéseivel homlokegyenest szembe menő, nagyon jelentős összegű, rászorultsági alapú szociális transzferekkel oldható csak meg. A stratégián és a hozzá kapcsolt intézkedéstervezeten kívül ennek a kormány intézkedései közt az égvilágon semmi jele.
A stratégia hosszan sorolja, mi mindenen kell javítani általában, konkrét célt viszont csak keveset nevesít. Az oktatás területén ilyen, hogy a hátrányos helyzetű, és kiemelten a roma gyerekek három éves korukban kezdjenek óvodába járni, és hogy összehangolnák az integrált pedagógiai rendszert, az ösztöndíjak rendszerét és az iskolai fejlesztéseket.
Általában és konkrétan
A közbeszerzéseknél preferálnák a romákat és hátrányos helyzetűeket foglalkoztató vállalkozásokat. A stratégia a kormány kiemelt projektjei közt szereplő közfoglalkoztatást átmeneti, inkubációs szakasznak nevezi, a foglalkoztatási támogatások hárompilléres rendszere részeként, mely a közfoglalkoztatás mellett a (helyi és állami forrásokra támaszkodó) szociális gazdaságban, illetve végső célként a nyílt munkaerőpiacon történő elhelyezkedést célozza.
Konkrét tervezett intézkedésnek tekinthető a szakképzés rendszerének gyökeres átalakítása, hogy az jobban illeszkedjen a piaci igényekhez. Az egészségügy területén a stratégia egyetlen új intézkedést sem javasol, csak általánosságban beszél a hozzáférés javításáról.
A rugalmasabb szabályozás érdekében megújítanák a Munka törvénykönyvét, hogy jobban elterjedhessenek a munka és a család összeegyeztethetőségét javító "atipikus és rugalmas foglalkoztatási formák".
Folytatódna a telepek felszámolása, illetve rehabilitációja, igaz, ezen a téren az elmúlt években alig történt érdemi előrelépés. A stratégia szerzői javítanának a többség és a többségi intézmények, illetve a romák közötti párbeszéden, a romák médiaképén, a romák és a szegények társadalmi részvételén.
Nagyjából ennyi a konkrétumok listája, amihez körülbelül ötvenszer ennyi általános érvényű javaslat tartozik. Az összeset lehetetlen felsorolni, néhányat illusztrációként felidézünk:
- "Segíteni kell a szülőket abban, hogy az anyagiak hiánya (megfelelő ruházat, útiköltség stb.) ne legyen akadálya az óvodába járásnak."
- "Erősíteni kell a helyi piac védelmét, és a helyi termelést a korábban létező szubvenciók helyreállításával és új szubvenciók bevezetésével. Ezen szubvenciók meghatározott részét a hátrányos helyzetű közösségek, települések helyi termelésében, a szaktudást nem igénylő tevékenységek ösztönzését szolgáló komplex programokra kell fordítani."
- "Célzott kiegyenlítő programokkal kell segíteni a roma nők csoportját, mivel foglalkoztatottságuk rendkívül alacsony, és foglalkoztathatóságukat specifikus tényezők határolják be."
- "A szegregátumokban élők (nagy számban romák) specifikus problémáit komplexen kell megközelíteni. Ez magában foglalja a célzott megelőző programokat, az egyéni felelősség tudatosítását, az egészséges lakhatáshoz és környezethez való hozzáférést, illetve annak megőrzését, a foglalkoztatás javítását, valamint a szolgáltatásokhoz való hozzáférést."
Mennyi az annyi?
A stratégiához mellékelt intézkedéstervezethez kapcsolódó keretösszegekről egyelőre nehéz eldönteni, hogy azok vágyálomnak, vagy reális, költségvetési kalkulációkon alapuló előirányzatnak tekintendők-e. Az inaktívak foglalkoztatásának javítását célzó szolgáltatásokra 2015-ig költendő 60 milliárd forint például soknak tűnik, ahogy a részlegesen csökkent munkaképességűeknek nyújtott foglalkoztatási rehabilitációs szolgáltatásokra fordítandó 27 milliárd is. Nagyobb baj, hogy a tételek többségénél nem világos, hogy az mennyiben szolgálja a stratégia célcsoportjainak szükségleteit.
Ilyen például a közoktatásban a mindennapi testmozgásra fordítandó húszmilliárd forint, vagy az egészséget szolgáló magatartásminták és közösségi értékek elterjedésének ösztönzésére szánt 16 milliárd. Ezzel pont az a baj, amire a fent hivatkozott interjúban tavaly maga Balog Zoltán panaszkodott a korábbi ciklusok gyakorlatával kapcsolatban: a papíron a romákra költött pénznek csak egy kis részéről állítható biztosan, hogy valóban eljutott a romákhoz. A kérdés ebben az esetben tehát az, hogy nem szegény- vagy romaspecifikus pontokat miért szerepeltetnek a szerzők a stratégiához kapcsolódó intézkedések között.
Prioritások
A programok tervezésére mindenesetre lesz elég pénz: a "szociális szolgáltatások modernizációja, központi stratégiai tervezési kapacitások megerősítése, szociálpolitikai döntések megalapozása" sor mellett 2013-ig 1,6, a "roma felzárkózás módszertani támogatása" mellett egymilliárd forintos előirányzat szerepel. A "társadalmi felzárkózás szakpolitikai eszközeinek integrált fejlesztése és a területi együttműködések esélyegyenlőség elvű fejlesztésének modellezése a közszolgáltatások terén" céljára félmilliárd forintot fordítana a tervezet.
Ugyancsak 2013-ban szociális városrehabilitációra 3,9, integrált szociális városrehabilitációra 1,6 milliárd forintot költenének a stratégia szerzői. Komplex telepprogramra, ami csak a romák és a mélyszegénységben élők szempontjából értelmezhető, 2013-ban 4,7 milliárdot, a telepi lakhatási feltételek javítására 410 milliót szán a stratégia, ami nagyságrendi előrelépésnek jóindulattal sem nevezhető.
