A nagykanizsai születésű, ma már Izraelben élő, 87 éves Lusztig Zoltán idézte fel imígyen a holokauszt utáni várakozásteli időszakot vasárnap, a városi zsinagógában tartott hagyományos holokauszt-megemlékezésen. Elsőként dr. Székely István, a Nagykanizsai Zsidó Hitközség elnöke köszöntötte a szép számú megjelentet, aztán Havas Judit előadóművész mondott el egy szép verset, majd az idős úr visszaemlékezése következett.

- Ha kérdeznétek, hogy 1939-ben, amikor iskolába jártam, érzékeltem-e antiszemitizmust, azt válaszolnám: nem, semmilyen mértékben. A háború már dúlt, Magyarország szövetségese volt a náci Németországnak, sok munkaszolgálatos vesztette életét, és működött a nyilas párt - én mégsem érzékeltem veszélyeztetve magamat. Ez hihetetlenül hangzik, de így volt. Aztán mégis elért engem és családomat is a pokol - mesélte.

A múltidézés után Verő Tamás főrabbi és Nógrádi Gergely kántor tartott gyászistentiszteletet. A megemlékezéssel párhuzamosan egy kiállítás is nyílt kanizsai és a városból elszármazott zsidó családok régi fotográfiáiból a holokauszt áldozatainak emlékére.

Május utolsó vasárnapján a hősi halottak, a háborúk katonai és polgári áldozatainak emléke előtt hajtunk fejet - emelte ki vasárnap az ünnep szónoka, Cseresnyés Péter polgármester a hősök napja alkalmából megrendezett kiskanizsai ünnepségen.

A megemlékezésre a hagyományok szerint a délelőtti szentmisét követően került sor a templom mellett kialakított millenniumi emlékparkban.

- Hőseinket nem lehet elárulni, nem lehet eladni egy tál lencséért, most sem lehet meghajolni a függetlenségünket csorbítani akaró külső erők előtt - vont aktuálpolitikai párhuzamot a polgármester.

A megemlékezés keretében a hősökért és a jelenlévőkért áldást mondott dr. Páhy János plébános, püspöki helynök. A rendezvényt koszorúzás zárta, azonos megemlékezésre került sor még Letenyén is.