Adalékok a patkány természetrajzához (címmel, telefonszámmal)
2008-06-14. 18:11
A patkány |
(Marschalkó Lajos után szabadon)
A patkány a rágcsálóknak ama fajtájához tartozik, amely kísérteties biztonsággal megérzi a veszélyt és elmenekül, ha süllyed a hajó. Gondos és alapos kísérleteknek köszönhető, hogy sikerült kitenyészteni egy korszerűsített patkányfajtát, amely újságírónak adja ki magát, írogat, és miután azt hiszi, hogy a hajó el fog süllyedni, igyekszik megrágni a tartógerendákat. Hátha hamarabb következik be a katasztrófa. Mert a patkány azt hiszi, hogy hozzá kegyelmesek lesznek az elemek.
Ha siet kirágni eddigi otthonát, lisztraktárát, kényelmes jólétét, akkor a lyukakon és a réseken nem jön be a víz. Megáll a határok előtt akármilyen áradat, akármilyen özönvíz legyen is és Tenger őfelsége azt mondja majd: ezt a lyukat tiszteletben tartom, mert itt lakik a patkány, az én barátom, szövetségesem. A világot elsöpröm, meghódítom, de őt magát megmentem. A patkánynak nem kell menekülni, se megfutni, hiszen ő a világ legaljasabb állatfajtájához tartozik, reá szüksége van mindenkinek – véli saját magáról. Ebből is látszik, hogy a földkerekség legostobább teremtménye a patkány.
Ez a modern patkány korábban valamelyik baloldali lap szerkesztőségében lakott és mert hát patkány, akkor ott rágcsált. Kicsit tehetségtelen volt, hát rágta a tehetségesebbet. Másoknak jobban ment, tehát ette, csipdeste a gazdagabbat, az értékesebbet vagy a szebbet. Én jobb patkány vagyok, mint ők, mert jobban tudok rágni – gondolta.
Odaát tehát leninistább volt Leninnél, marxistább Marxnál, sztálinistább Sztálinnál, s mikor már szétmorzsolta saját környezetét, mikor mindenütt megutálták, főként pedig mikor elfogyott a kommunista habos torta, ráébredt, hogy át kell térni az emberrágcsálásról a világnézeti patkányeledelre. Ez a baloldali hajó már úgyis süllyed! Így hát csupsz! - egyet csobbant a víz és a patkány már jelentkezett is valamelyik jobboldali szervezetnél, lapnál, mozgalomnál. Azt hitte, hogy itt zsákszámra áll a cukor, s abból neki részesülni kell, mert rágni muszáj valamit.
Most, mikor nektek áll a világ – gondolta úgy 1989 táján –, akkor nekem, a neofita hazafinak még jobb sorsra van igényem. Én akarok itt kosztolni, élni, hősnek látszani, dinamikusabbnak feltűnni. És a patkány erre nemzeti alapon rágott.
Aztán, mivel a várt hatás és a hálapénz elmaradt, eszmetársai kasszájával a hóna alatt átiszkolt valamelyik áporodott szagú lap haladó, liberális szerkesztőségébe, s már onnan rágcsálta a régi elvbarátait. Azok, kérlek, fantaszták! – mondta. Nekünk, patkányoknak az a kötelességünk, hogy haladva a korszellemmel szétrágjuk őket, mert a demokráciát – ugyebár – meg kell menteni. Persze, legjobb, ha azért óvatosan lavírozunk, mint a patkánynépek szoktak két süllyedő hajó között. Amelyik nem merül el, arra majd csak felszállunk, illetőleg felszállnak patkányék, mert nekik zsebükben van a Népszabadság és a Magyar Fórum számozott előfizetési nyugtája, az összes jobboldali és baloldali pártok tagsági igazolványa, nem beszélve a vörös csillagról, zsidócsillagról és az izraeli útlevélről. Csak rágni kell valamit, valakit szorgalmasan, célirányosan, és a patkány biztosan életben marad.
Aztán, úgy 1993 tájékán valami olyasmi történt, amire még nem volt példa. A patkány kijelentette, hogy ő megszűnik patkány lenni. Ő oroszlán, sőt oroszlánabb az oroszlánnál. Ő hungarista! Sőt, az egyetlen hivatásos hungarista! Guruló dollárok, vagy megbízói által beígért hétágú gyertyatartó reményében mérgesen megmart mindenkit, aki már évtizedek óta itt volt. Ez nem elég százszázalékos! Ez nem elég fajvédő! Amaz nem elég erőteljesen képviseli az Eszmét. Kikezdett mindenkit, apró fogaival megőrölt minden jó szándékot. Tenyérnyi nyilaskeresztet hordott, „zsidót falt” és „kommunistát reggelizett”.
Eljött aztán a nap, amikor végleg megelégelték túlzásait, és hirtelen elsüllyedt számára az a hajó, amelyen a patkány már kezdett otthonossá válni. Amíg nem lehetett világosan látni, a patkány sápadtan cincogott összekunyerált kacatjai között, hogy mi lesz eddigi kiadós táplálékával, a frontvonalban hősiesen megkeresett kenyerével, amelyből ő olyan kiadós adagot tudott harapni magának.
Mikor aztán észrevette, hogy a dolgokon nem tud változtatni, hirtelen újra kitört belőle a rágcsáló természet. Újra meg kell rágni a tegnapi barátokat, de a patkánysorsot így vagy úgy biztosítani kell.
A patkány tehát feltűzte a becsületesség tenyérnyi jelvényét, és elővette az 1989-es dinamizmust. Átvertek bennünket! – cincogta. Pedig mi, patkányok mindig hősök, jobboldaliak, nacionálszocialisták voltunk!
Mivel rikácsolása süket fülekre talált, 180 fokos fordulattal végigloholta az összes rózsaszínű szerkesztőséget – nem árt a sajtóval jóban lenni –, és rimánkodni kezdett. Hát most ti, akik ellen én olyan keményen harcoltam, írjátok meg helyettem a leghazugabb cikkeket, tegyetek meg mindent az érdekemben, vigyétek vásárra a hírneveteket, hogy az enyém megmaradjon, mert én mindig az igazság bajnoka voltam, a Kacsa Magazin hasábjain, a Jurta színház rejtelmes szeánszain, szellemi honvédő koromban, de akkor is, amikor hungarista tigrisnek álcáztam patkányságom nyomorú mivoltát.
Most aztán már nincs hol és nincs mit rágni. A patkány tehát rágja a hazát. Egyszemélyes mozgalmának vezéreként, aki egy kopott bérház zárt ajtajú szobájában úgy hajol össze saját magával, hogy egyszemélyben Zrínyinek és Frangepánnak képzeli magát a sub rosa teremben.
Most a cél nagyobb, mint eddig volt. Most ki kell rágni a magyar megmaradás egyetlen támasztékát, főként ki kell rágni az emberekből minden hitet, hősiességet, világnézetet, be kell mocskolni, hiteltelenné tenni mindent és mindenkit, aki felismerte valódi lényét. A patkány tehát rág, hogy megmentse egzisztenciáját, hol hazafias álarcban, hol nyíltan, hol titkon, mert semmi se fontos a világon, se haza, se becsület, se világnézeti elkötelezettség. Isten a patkányokért teremtette a világot. Ez a patkánylogika.
Megérdemelné, hogy ugyanaz a sors érje őt is, mint Herczeg Ferenc Bizáncának őspatkányait, akik csak az utolsó pillanatban vették észre, hogy nincs többé olyan hajó, amelyre át lehet úszni, lavírozni, és fölötte is elmondhatná Giovanni:
„A patkányhad addig rágta a ház alapjait, amíg rászakadt. Most ijedten visítanak: Isten tégy csodát!
Isten nem tesz csodát a patkányok kedvéért.”
Azoknak, akik még mindig nem tudnák, ismételjük:
Isten nem tesz csodát a patkányok kedvéért!
Dobszay Károly
A Kuruc.info kiegészítése a patkányhoz: A jelenleg Szemenyei-Kiss Tamás (mert róla van szó) álnéven közismert egykori román kém és köztörvényes bűnöző (többrendbeli sikkasztás, okirat-hamisítás, rágalmazás és lopások sorozata), aki korunk egyik leggátlástalanabb, de egyben legbutább hazudozója is egy személyben, az utóbbi időkben a zsidó alvilág fellegvárainak számító internetes portálok mellett a neobolsevik degenerációt megtestesítő honlapoknak is az egyik legfőbb munkatársa. Ebben a minőségében régi jó szokása szerint a patkánylyuk homályából mocskol, rágalmaz és feljelentéseket ír mindenkiről, aki a nemzeti ellenállás elkötelezett harcosa.
A hajléktalan külsejű alkoholista Szemenyei-Kiss újabban a suttogó propaganda eszközével élve alattomosan ügynöközi a HVIM és a Jobbik prominenseit, különösen Toroczkai László és Zagyva Gyula barátunkat.
Mindezek ellenére egyes „nemzeti hírportálok“ – saját elmebetegségüket és alkalmatlanságukat bizonyítva – még mindig közlési lehetőséget biztosítanak annak a sikkasztó gazembernek, aki immár több mint öt éve mocskolja minden lehetséges fórumon egyik legnagyobb írónk, Wass Albert emlékét.
Kötelességünknek tartjuk, hogy ennek a példátlan patkánykodásnak végre gátat vessünk, és a következő időszakban a tájékozatlan olvasók elé tárjuk korunk egyik legundorítóbb szélhámosának életútját.
Szintén fontos megemlíteni, hogy Szemenyei-Kiss a hazudozást, hamisítást, rágalmazást családi vállalkozásként űzi, mivel a hasonló szellemiségű cikkeket jegyző Kollár Erzsébet nem más, mint a felesége.
Mivel egyik kedvenc szórakozásuk közé tartozik, hogy a hazafiakról birtokukba jutott adatokat – mint vérbeli feljelentgetők – az internet nyilvánossága elé tárják, válaszképpen most mi is itt közöljük a patkánylyuk elérhetőségeit, ha esetleg valaki úgy gondolja, hogy meglátogatná vagy telefonon gratulálna neki szerfölött gyalázatos tevékenységéért.
Szemenyei-Kiss Tamás titkosított telefonszáma: (1) 321 39 25
Feleségével együtt több lakást is fenntartanak!
Kiss Tamás (ez a hivatalos neve) címe:
1108 Budapest (X. kerület), Bányató u. 26., I. em. 8. (tudomásunk szerint itt tartózkodik leggyakrabban)
Kollár Erzsébet címe:
1215 Budapest, Ív utca 75.
Ez pedig egy legújabb címük:
1071 Bp. Dembinszky u. 4. földszint 9.
Folytatása következik!
Kapcsolódó cikk:
Szemenyei-Kiss Tamás nevű szélhámosról
Dokumentumok kerülnek elő Szemenyei kommunista, ügynök és tolvaj múltjáról |
