A KEMMA ITT található, olvasói hozzászólásokat engedélyező cikkének legfontosabb gondolatai:

Dr. Mátics István, a rendelőintézet vezetője szűkszavúan összegez: …. Máshol is előfordulhat ilyen eset. Nálunk sem ez volt az első (Kuruc.info: köszönjük, hogy maga a rendelőintézet vezetője ismeri el mindezt), de azért nem gyakori. Összecsődültek a romák, erős érzelmi megnyilvánulások zajlottak le néhány perc alatt. Azóta már elnézést kértek .


Dr. Úr Mihály, aki szombaton ügyeletes orvosként próbálta újraéleszteni a beteget, ennek ellenére következő, csütörtöki ügyelete alatt csak rendőri kísérettel hajlandó kimenni. Hangsúlyozza, hogy nem rasszista, nem általánosít, de megviselték a történtek. Az újjáélesztés közben csak a betegre koncentrált, de azóta sem tudja kiverni fejéből az esetet.
– Villámgyorsan gyűlt össze a csapat, ordítoztak, fenyegetőztek. Az első gondolatom az eset után az, hogy elég volt. Egyébként is sok baj van az egészségügyben, de elment a kedvem a pályától. A dadi betegeim együttérzőek, sőt, több orvos kolléga is felhívott, hogy vigyázzak magamra, együtt éreznek velem – osztja meg velünk tapasztalait dr. Úr Mihály. (Kuruc.info: igen, Úr Mihály is tudja, hogy ezekkel az utólagos “bocsánatkérésekkel” nem fog sokra menni, ha legközelebb majd megkéselik, meglincselik…)

Kuruc.info: jól értem, akkor mondjuk ha legközelebb agyonvernek, meglincselnek valakit, de a következő napon "bocsánatot kérnek", akkor minden rendben? Nem-e lehetne-e az-e, hogy esetleg lincselés előtt gondolkozzak el azon, hogy szabad-e ilyet csinálni? Ha nem, miért nem? Egyáltalán: humán lénynek tekinthető az olyan, akit ennyire az indulatai vezérelnek, aki ennyire nem tud uralkodni magán? Normálisabb országban az ilyenekkel mit csinálnának? Engednék, hogy szabadon flangáljanak az utcán, és “indulati bűnözésként” olykor-olykor megöljenek valakit?! Dehogy.