Az alábbi, a mai Magyar Nemzetben megjelent, és, természetesen, először nálunk olvasható (saját szkennelésű) cikk azt ecseteli, hogy a cigányok milyen hihetetlen mértékben tönkrevágták a magyar vidéket, mennyire nem érdemes bármit is termelni, tenyészteni faluhelyt és a sündőrség mennyire sz@rik bele abba, hogy meggátolja az orkbűnözést.
Évtizedek óta lopják a kiskunsági gazdák javait
Nem csak az átalakuló értékrend és az öregedés miatt fogy az alföldi tanyák lakossága, sokan azért költöznek a falvakba, városokba, mert megelégelték az állandó fenyegetettséget, a gazdaságaikat látogató tolvajok csillapíthatatlan étvágyát. Kiskunfélegyháza környékén több gazda hagyott fel az állattartással, ráadásul sokan közülük azt állítják: a rendőrség sem tesz meg mindent a bűnözők kézre kerítéséért.
Ellopták már mindenemet, ami piszkosságokat elkövettek itt, az nem emberi - fakad ki Terjék László gazda gátéri otthonában, miközben meggyűrt, láthatóan sokat forgatott irathalmazt nyújt felém. Feljelentések, tanúkihallgatások jegyzőkönyvei, rendőrségi határozatok. A kiskunsági tanyavilág évtizedes akut problémája a gazdaságokat érő tolvajlások, a média hiába számolt be többször arról, hogy négy-öt fős bandák fosztogatják a környéket, tetten érni őket nehéz. A homokban hagyott nyomokat gyakran elfújja a szél, az ellopott jószágok-órákkal később már egy másik megyében találnak vevőre, megnyúzva, feldolgozva. Terjék László elmondja, tíz éve lopnak tőle a tolvajok, mára mindössze három birkája és egy tehene maradt, köszönhetően annak, hogy nemegyszer tízesével lovasították meg állatait. Hosszú felsorolásba kezd: két évtizede szétzavarták a birkanyáját, több jószága elveszett, öt évvel később ismét birkát loptak tőle, majd tíz süldő disznóját és húsz juhát tulajdonították el. Két éve újra hét süldőjének és egy anyakocájának veszett nyoma. A tyúktól a borjúig összesen száz állata lett már a tolvajok zsákmánya.
A férfi állítja: a rendőrség nem tett meg mindent az esetek felderítéséért. Amikor harminc állatát hajtották el, a sárban megtalálta a valószínűsíthető tettes surranójának nyomát, ám hiába informálta erről a nyomozókat. Egy ízben alumíniumkannái tűntek el, amelyekre másnál bukkant rá. A tolvaj először azt állítva tartotta meg az edényeket, hogy azokat az árokban találta, később úgy nyilatkozott, hogy a kannákat vette valakitől. Terjék szerint az ellentmondást nem tisztázták kellően a nyomozók. Előfordult, hogy a birkáját találta meg másnál, ám az „új" tulajdonos azt állította, az állatot Kisteleken vette a vásárban. Terjék László újra csak hiába fordult a hatóságokhoz azzal a szakértői véleménnyel, ami szerinte igazát bizonyította. Kára sem kevés, az évek során már legalább egymillió forinttól szabadították meg a hívatlan vendégek. - Engemet mára kivégeztek, a nyolcvan feletti édesanyám nyugdíjából tengődünk - egészíti ki az elhangzottakat, hozzátéve, hogy már elment a kedve a gazdálkodástól, földjét is kiadja bérbe, a kapott terménnyel egészíti ki a családi költségvetést.
Szerencsétlen gazda Terjék László, akit valóban többször is megloptak már, de azt kell mondanom, nem vigyáz kellőképpen az állataira. A tanyája nincs bekerítve, nem is tartózkodik ott folyamatosan, míg a disznókarámot csak egy deszkával szokta betámasztani, amit még a jószágok is könnyűszerrel kilöknek, nemhogy a tolvajok - közli telefonon Timafalvi László, a területileg illetékes rendőrkapitány.
Kiskunfélegyházára látogatunk. Mezciné Erzsikével a város szélén álló házuk kapujában beszélgetünk, pár éve költöztek be a tanyáról. Az asszony hosszasan sorolja, mit vittek el tőlük: disznóik, marháik, lovuk és lószerszámok, kerti eszközök szerepelnek a veszteséglistán. - A férjem már mindent reménytelennek tart, nem akar többé foglalkozni semmivel - jelenti ki szomorúsággal a szemében.
Nincs sokkal jobb helyzetben Keserű Antal sem, noha a férfi nagyapja még csendőrként vigyázta az Alföld rendjét. - Előfordult, hogy a szemem láttára vittek el tőlem négy birkát - eleveníti föl a történteket, amint kopott bőrkabátját gombolja ki. - Egyszer összevesztem az élettársam vejével, s amíg a rendőrségen kihallgattak, 45 juhomat lopták el. Pár éve a tanyánk vályogfala kidőlt, nem maradt pénzünk a felújításra, a válságban kellett eladnunk a házat. A tanyáért meg az öt hold földért 600 ezer forintot kaptunk. Odalettek a szép lovaim, a birkák, az aprójószág, aztán a ház és a pénz is - a magántulajdont nem védi a törvény - mondja hitehagyottan.
Kajtár József évek óta harcol igazáért. A városban van lakása, csak munka után és hétvégente látogat(ott) ki tanyájára. Mikor ezt a tolvajok megfigyelték, több sem kellett nekik: először a traktorját lopták el, nem sokkal utána a kerékpárja vált köddé. Több mint tíz éve ennek, de a lopássorozatnak nem szakadt vége: szerszámait, állatait tüntették el, az évek alatt hárommillió forintos kára keletkezett.
Azt mondja, már az előző rendszerben is tűntek el állatok a környéken, de álmában sem gondolta, hogy egy reggel arra ébred majd: 35 disznóját viszik el egy éjszaka. - Tizenháromszor loptak tőlem, volt, hogy a tanyán értem a színesfém-tolvajokat, amint a több száz hektoliteres rozsdamentes tartályaimat viszik. Fölírtam a rendszámukat, de ez is kevés volt ahhoz, hogy vádat emeljenek ellenük - sorolja indulatosan. - Hiába tettem minden alkalommal feljelentést, a nyomozás sohasem volt sikeres, ezért feljelentettem a rendőrséget és az ügyészséget is, ám mindhiába - panaszolja a gazda, kifogásolva a rendőrség munkáját. Nehezményezi, hogy az állatlopások során nem vettek ujjlenyomatot a nyílászárókról, és nem rögzítették a tolvajok járművének nyomát.
Kajtár úr régi ismerősünk - mondja a kiskunfélegyházi rendőrkapitány -, évek óta elégedetlen a hatóságok munkájával, miközben korábban sajnálatosan valóban számos alkalommal tulajdonítottak el tőle állatot, gépeket. Timafalvi László hozzáteszi: tavaly a kilenc települést magába foglaló, 717 négyzetkilométernyi illetékességi területükön 1171 bűncselekmény történt, amelyeknek több mint hatvan százaléka vagyon elleni eset volt. - Bár tizenhárom százalékkal csökkent a bűnesetek száma, folyamatos létszámhiánnyal küzdünk, ami nem elhanyagolható körülmény egy ekkora terülten - szögezi le a kapitány.
Magára hagyott tanyák mellett haladunk, a távolban üresen roskadozik Keserű Antal háza is, új tulajdonosa nem sok gondot fordít rá. Kajtár József tanyájának ajtaja nyitva áll.
Minek zárjam be az ajtót? Hogy megint felfeszítsék?! Nem jelent nekem a tanya már semmit sem - legyint, miközben a vályogházba invitál.
A döngölt földön lépdelve mindenfelé rozsdás szerszámok, alkatrészek hevernek nagy összevisszaságban. - Itt állt az oszlopos fúrógépem, ellopták. Ebből a szobából meg a traktoralkatrészeket. Egyszer befogadtam egy libatömőt. Később azon vettem észre magam, hogy ő irányítja a lopássorozatot. Kígyót melengettem a keblemen - állítja, mialatt az udvarra tartunk. - Azt hangoztatják, vissza akarják állítani a tanyavilágot. Ki jönne ide ilyen körülmények közé? - kérdi lemondóan.
Évtizedek óta lopják a kiskunsági gazdák javait
Nem csak az átalakuló értékrend és az öregedés miatt fogy az alföldi tanyák lakossága, sokan azért költöznek a falvakba, városokba, mert megelégelték az állandó fenyegetettséget, a gazdaságaikat látogató tolvajok csillapíthatatlan étvágyát. Kiskunfélegyháza környékén több gazda hagyott fel az állattartással, ráadásul sokan közülük azt állítják: a rendőrség sem tesz meg mindent a bűnözők kézre kerítéséért.
Ellopták már mindenemet, ami piszkosságokat elkövettek itt, az nem emberi - fakad ki Terjék László gazda gátéri otthonában, miközben meggyűrt, láthatóan sokat forgatott irathalmazt nyújt felém. Feljelentések, tanúkihallgatások jegyzőkönyvei, rendőrségi határozatok. A kiskunsági tanyavilág évtizedes akut problémája a gazdaságokat érő tolvajlások, a média hiába számolt be többször arról, hogy négy-öt fős bandák fosztogatják a környéket, tetten érni őket nehéz. A homokban hagyott nyomokat gyakran elfújja a szél, az ellopott jószágok-órákkal később már egy másik megyében találnak vevőre, megnyúzva, feldolgozva. Terjék László elmondja, tíz éve lopnak tőle a tolvajok, mára mindössze három birkája és egy tehene maradt, köszönhetően annak, hogy nemegyszer tízesével lovasították meg állatait. Hosszú felsorolásba kezd: két évtizede szétzavarták a birkanyáját, több jószága elveszett, öt évvel később ismét birkát loptak tőle, majd tíz süldő disznóját és húsz juhát tulajdonították el. Két éve újra hét süldőjének és egy anyakocájának veszett nyoma. A tyúktól a borjúig összesen száz állata lett már a tolvajok zsákmánya.
A férfi állítja: a rendőrség nem tett meg mindent az esetek felderítéséért. Amikor harminc állatát hajtották el, a sárban megtalálta a valószínűsíthető tettes surranójának nyomát, ám hiába informálta erről a nyomozókat. Egy ízben alumíniumkannái tűntek el, amelyekre másnál bukkant rá. A tolvaj először azt állítva tartotta meg az edényeket, hogy azokat az árokban találta, később úgy nyilatkozott, hogy a kannákat vette valakitől. Terjék szerint az ellentmondást nem tisztázták kellően a nyomozók. Előfordult, hogy a birkáját találta meg másnál, ám az „új" tulajdonos azt állította, az állatot Kisteleken vette a vásárban. Terjék László újra csak hiába fordult a hatóságokhoz azzal a szakértői véleménnyel, ami szerinte igazát bizonyította. Kára sem kevés, az évek során már legalább egymillió forinttól szabadították meg a hívatlan vendégek. - Engemet mára kivégeztek, a nyolcvan feletti édesanyám nyugdíjából tengődünk - egészíti ki az elhangzottakat, hozzátéve, hogy már elment a kedve a gazdálkodástól, földjét is kiadja bérbe, a kapott terménnyel egészíti ki a családi költségvetést.
Szerencsétlen gazda Terjék László, akit valóban többször is megloptak már, de azt kell mondanom, nem vigyáz kellőképpen az állataira. A tanyája nincs bekerítve, nem is tartózkodik ott folyamatosan, míg a disznókarámot csak egy deszkával szokta betámasztani, amit még a jószágok is könnyűszerrel kilöknek, nemhogy a tolvajok - közli telefonon Timafalvi László, a területileg illetékes rendőrkapitány.
Kiskunfélegyházára látogatunk. Mezciné Erzsikével a város szélén álló házuk kapujában beszélgetünk, pár éve költöztek be a tanyáról. Az asszony hosszasan sorolja, mit vittek el tőlük: disznóik, marháik, lovuk és lószerszámok, kerti eszközök szerepelnek a veszteséglistán. - A férjem már mindent reménytelennek tart, nem akar többé foglalkozni semmivel - jelenti ki szomorúsággal a szemében.
Nincs sokkal jobb helyzetben Keserű Antal sem, noha a férfi nagyapja még csendőrként vigyázta az Alföld rendjét. - Előfordult, hogy a szemem láttára vittek el tőlem négy birkát - eleveníti föl a történteket, amint kopott bőrkabátját gombolja ki. - Egyszer összevesztem az élettársam vejével, s amíg a rendőrségen kihallgattak, 45 juhomat lopták el. Pár éve a tanyánk vályogfala kidőlt, nem maradt pénzünk a felújításra, a válságban kellett eladnunk a házat. A tanyáért meg az öt hold földért 600 ezer forintot kaptunk. Odalettek a szép lovaim, a birkák, az aprójószág, aztán a ház és a pénz is - a magántulajdont nem védi a törvény - mondja hitehagyottan.
Kajtár József évek óta harcol igazáért. A városban van lakása, csak munka után és hétvégente látogat(ott) ki tanyájára. Mikor ezt a tolvajok megfigyelték, több sem kellett nekik: először a traktorját lopták el, nem sokkal utána a kerékpárja vált köddé. Több mint tíz éve ennek, de a lopássorozatnak nem szakadt vége: szerszámait, állatait tüntették el, az évek alatt hárommillió forintos kára keletkezett.
Azt mondja, már az előző rendszerben is tűntek el állatok a környéken, de álmában sem gondolta, hogy egy reggel arra ébred majd: 35 disznóját viszik el egy éjszaka. - Tizenháromszor loptak tőlem, volt, hogy a tanyán értem a színesfém-tolvajokat, amint a több száz hektoliteres rozsdamentes tartályaimat viszik. Fölírtam a rendszámukat, de ez is kevés volt ahhoz, hogy vádat emeljenek ellenük - sorolja indulatosan. - Hiába tettem minden alkalommal feljelentést, a nyomozás sohasem volt sikeres, ezért feljelentettem a rendőrséget és az ügyészséget is, ám mindhiába - panaszolja a gazda, kifogásolva a rendőrség munkáját. Nehezményezi, hogy az állatlopások során nem vettek ujjlenyomatot a nyílászárókról, és nem rögzítették a tolvajok járművének nyomát.
Kajtár úr régi ismerősünk - mondja a kiskunfélegyházi rendőrkapitány -, évek óta elégedetlen a hatóságok munkájával, miközben korábban sajnálatosan valóban számos alkalommal tulajdonítottak el tőle állatot, gépeket. Timafalvi László hozzáteszi: tavaly a kilenc települést magába foglaló, 717 négyzetkilométernyi illetékességi területükön 1171 bűncselekmény történt, amelyeknek több mint hatvan százaléka vagyon elleni eset volt. - Bár tizenhárom százalékkal csökkent a bűnesetek száma, folyamatos létszámhiánnyal küzdünk, ami nem elhanyagolható körülmény egy ekkora terülten - szögezi le a kapitány.
Magára hagyott tanyák mellett haladunk, a távolban üresen roskadozik Keserű Antal háza is, új tulajdonosa nem sok gondot fordít rá. Kajtár József tanyájának ajtaja nyitva áll.
Minek zárjam be az ajtót? Hogy megint felfeszítsék?! Nem jelent nekem a tanya már semmit sem - legyint, miközben a vályogházba invitál.
A döngölt földön lépdelve mindenfelé rozsdás szerszámok, alkatrészek hevernek nagy összevisszaságban. - Itt állt az oszlopos fúrógépem, ellopták. Ebből a szobából meg a traktoralkatrészeket. Egyszer befogadtam egy libatömőt. Később azon vettem észre magam, hogy ő irányítja a lopássorozatot. Kígyót melengettem a keblemen - állítja, mialatt az udvarra tartunk. - Azt hangoztatják, vissza akarják állítani a tanyavilágot. Ki jönne ide ilyen körülmények közé? - kérdi lemondóan.
