Vakargathatják a fejüket a brit szólásszabadság-jogi élharcosok, no meg a törvénykezés. A Sommerset megyei, 5620 lakossal bíró angol kisváros, Radstock helyhatósága szinte példátlan módon és okkal betiltotta az angol zászló használatát a településen. A merész húzás kezdeményezője a helyi képviselő-testület munkáspárti tagja volt. Eleanor Jackson arra hivatkozott, hogy az angol zászló, melyen fehér alapon egy vörös György-kereszt látható, sérti a Radstockban élő muszlimokat, hiszen a keresztes háborúkra emlékezteti őket. I. (Oroszlánszívű) Richárd angol uralkodó a 12. század végén valóban a piros-fehér angol zászlóval indult a Szentföldre a harmadik kereszteshadjárat meghirdetését követően. A vezetés által meghozott rendelet alapján le kell vonni az angol zászlót, és mostantól kizárólag a Union Jacket (brit állami zászló) vagy az LMBT mozgalom szivárványos zászlóját lehet használni.

A groteszk történet számos helyen sántít. Először is a valamivel több mint 5600 radstocki egyikét sem kérdezte meg a képviselő-testület az ügyben, a javaslatot önkényes módon nyújtották be. Ezenfelül a tucatnyi helyi muszlim egyike sem panaszkodott korábban arra, hogy rémálmok gyötörnék az angol zászló láttán, sőt a bristoli mohamedán közösség vezetője (a radstocki muszlimok mecset híján ehhez a gyülekezethez tartoznak) kijelentette: nem hozott politikailag korrekt döntést a radstocki testület. A Brit Muszlim Tanács szóvivője rátett még egy lapáttal, szerinte a Szent György-kereszt a befogadást, nem pedig a kirekesztést jelképezi.

A munkáspárti előterjesztő valódi motivációját saját maga fedte fel a helyhatósági ülésen: amellett, hogy "a muszlimokat sérti", a Szent György-keresztes zászlót jobbára az "angol szélsőjobboldaliak és a futballhuligánok lobogtatják", így szerinte nincs létjogosultsága a városban. Arról már nem tesz említést, hogy a nemzeti jelképként számon tartott szimbólum névadója a Krisztus utáni 3. évszázadban élt, mintegy 300 évvel azelőtt, hogy a muszlim vallás megszületett volna.

A radstockiak nem hagyják annyiban a dolgot. Sommerset megye lapja arról ír, szombatra demonstrációt hirdettek a Radstock Múzeumhoz. A Vonjátok fel a zászlót a radstockiakért! címet viselő rendezvény résztvevői békés felvonulásra hívják az embereket, és természetesen mindenkit megkérnek, hogy hozzon magával angol zászlót.

Minden bizonnyal a radstocki az első olyan eset a történelem során, amikor egy helyi végrehajtó testület saját több évszázados nemzeti szimbólumát betiltja. Bár a magyarok egy része minden bizonnyal a kis angol város lakóihoz hasonlóan érezte magát a FIFA idei döntése nyomán. A Magyarország–Izrael mérkőzésen tapasztalt szurkolói incidens miatt a szervezet határozati dokumentumában – mellyel zárt kapussá nyilvánította a magyar–román vb-selejtezőt – jelezte, az Árpád-sávos címer megjelenítése FIFA-rendezvényen szigorúan tilos. A palesztin zászló lobogtatása szintúgy.

Bár nem sorolható szorosan egy kategóriába az angol esettel, 2010 márciusában Kassel városban (Németország) az izraeli zászlót tiltotta be az önkormányzati testület. Az indoklás szerint a zászló fenyegetőleg hat, és zavarhatja a gyalogosokat. A testület magyarázata szerint tulajdonképpen azért hozta meg ezt a döntést, hogy megvédje a lakosokat az antiszemita támadásoktól.

(MNO nyomán)

Az eset nem egyedi, nem példátlan, és kifejezetten nem az első. Én csak West Yorkshire megyével kapcsolatban tudok nyilatkozni, de itt évekkel ezelőtt történt már hasonló.

Öt évvel ezelőtt, mikor ide sodort az élet, több kollégám is mesélte egymástól függetlenül, mindenki vérmérséklete szerint, felháborodva, szomorúan, lemondóan vagy éppen kínosan nevetve, hogy, idézem: "ebben az országban bármilyen zászlót ki lehet tűzni, az angol kivételével". Ezt konkrétan Ian fogalmazta meg így, akinek nyugodtan leírhatom a nevét, úgysem tudja senki, hogy kiről van szó. Elmesélte, hogy az előző foci világbajnokság alkalmával, szokás szerint, mindenki kitűzte az angol zászlót az autójára, és azt lobogtatva furikáztak mindenhova. A leedsi, bradfordi, hudderfieldi stb. taxisoknak (akiknek 99 százaléka muszlim), ez nem tetszett, felkeresték képviselőiket, akik felterjesztették az ügyet az önkormányzati ülésen, és elérték, hogy betiltsák a Szent György keresztes angol zászló használatát, mert "sértette a muszlimok érzékenységét". Tudni kell, hogy ezekben az önkormányzatokban szép számban képviseltetik magukat a muszlimok, sőt Bradfordban többségben vannak. Nem tudok róla, hogy azóta visszavonták volna a rendeletet, mindenesetre úgy két éve hasonló eseményekkor újra kitűzik az angolok a zászlójukat, és senki nem bántja őket miatta.

További furcsa történeteket is mesélt Ian, amik közül néhányat megosztanék, ha már billentyűt ragadtam.

Például felháborodva mesélte, hogy gyerekeit katolikus iskolába szerette volna beíratni, és micsoda nehézségekbe ütközött. Ugyanis ő nem hívő keresztény, ezért bizonyítania kellett, hogy gyerekei katolikus nevelést kapnak. Ezek az iskolák a legjobbak közé tartoznak, ezért nehéz bekerülni. Neki végül is sikerült, mert filipino felesége van, aki valóban hívő katolikus, így a gyerekeket is annak keresztelték, és ilyen szellemben nevelték. Igen ám, de amikor elvitte gyerekeit az iskolába, azt tapasztalta, hogy szép számban járnak oda muszlim gyerekek is. "ismerek angolokat, akiket elutasítottak, mert nem voltak katolikusok - panaszolta. - Ezek a muszlimok vajon hogy bizonyították, hogy katolikusok?" - tette fel a költői kérdést, majd folytatta. "És nem lehet fellépni ellenük, mert rögtön kijátsszák a rasszista kártyát." (Ismerős?)

Másik eset, ugyancsak tőle: itt, Angliában divat, hogy az iskolákban az osztályoknak van egy kabala plüssmacijuk, amit minden hétvégén más gyerek visz haza, és mindenhova magával cipeli. Az egyik új osztályban a fiatal tanárnő megkérdezte a gyerekeket, hogy mi legyen a maci neve. Mivel a gyerekek nagy többsége muszlim volt, a Mohamedre szavaztak. Másnap felháborodott szülők egy csoportja felkereste az iskola igazgatóságát, és panaszt tettek a tanárnő ellen, hogy egy játékmacit nevezett el a prófétájukról. A tanárnőt kirúgták.

És mára az utolsó, aztán befejezem (végigolvasni is nehéz, tudom): vezet Ian Bradford utáin, és egy helyen látja ám, hogy két fickó pakol ki egy házat fényes nappal, a tévét cipelték éppen. Rögtön hívta a rendőrséget, és jelentette, hogy szemtanúja egy betörésnek, megadta a címet, majd személyleírást kértek tőle. "Két fiatal ázsiai" - kezdte a mondókáját, ám rögtön félbeszakították, hogy ilyet nem mondhat, mert az rasszizmus. "Mégis mit mondjak akkor, ha szemmel láthatóan ázsiaiak?" Mire az ingerült válasz az volt, hogy fejezze be a rasszista megnyilvánulást, mert különben kénytelenek eljárást indítani ellene. "Na jó, akkor felejtsék el, hogy telefonáltam" - zárta le a vitát. Nekem még hozzátette, hogy felőle a városházát is elhordhatják, máskor nem jelenti, mert csak magát hozza bajba.

Szebb jövőt!