De képzeljük csak el, amint egy izraeli politikus kijelenti: „az iszlám Izrael része”, és „amennyiben 100 ezer palesztin elhagyja a zsidó államot, Izrael nem lesz Izrael többé”. (Ez utóbbi párhuzam annyiban persze sántít, hogy a palesztinok Izraelben másodrangú polgárok, míg a franciaországi zsidókról ugyanez aligha mondható el.)

Lassan az is kiderül, hogy a francia forradalom célja és értelme sem volt más, mint a zsidóság egyenjogúsítása: „A francia forradalom 1789-ben döntött, és elismerte a zsidókat mint egyenrangú állampolgárokat…Hogy megértsük, mit is jelent a köztársaság eszméje, meg kell értenünk, milyen fontos szerepe volt a zsidóság emancipációjának. Ez egy nagyon lényeges alapelv” – fejtegette a francia kormányfő egy interjúban, melyet még a párizsi merényletek előtt készített vele a The Atlantic című lap riportere, egy Jeffry Godberg nevű „kiválasztott”. De a hab a tortán még csak ezután következett.

Manuel Valls a zsidók kegyeinek kétségbeesett hajszolása közben ugyanis egy súlyosan kirekesztő és rasszista megjegyzést tett: „Ha 100 ezer spanyol származású francia polgár távozna el, nem mondanám azt, hogy Franciaország többé nem Franciaország. De ha 100 ezer zsidó elmegy, akkor Franciaország többé nem lesz Franciaország. Akkor a Francia Köztársaság kudarcot vall.” Úgy látszik, most már egyértelműen és nyíltan lehet (vagy talán már kötelező?) beszélni arról, hogy a zsidók felsőbbrendűek, és sokkal értékesebbek, mint a gójok. Vajon mit szólnak a francia kormányfő nyilatkozatához Franciaország spanyol származású polgárai? A csúszómászó ugyanakkor saját magát is megalázta kijelentésével, ugyanis édesapja katalán, édesanyja pedig olasz származású. Mindegy, lényeg az, hogy a fickó hosszú és sikeres politikusi pálya előtt áll.

Az interjú további részében a francia kormányfő megtette a kötelező különbségtételt a „régi és új antiszemitizmus” között, hangsúlyozva, hogy ő „nyilvánvalóan a régit sem becsüli le, ami a szélsőjobboldaltól ered”. Csakhogy létezik egy „új antiszemitizmus is, amelyet a Közel-Keletről és Észak-Afrikából érkező bevándorlók gerjesztenek, akik a Gázai övezetben zajló események fölött érzett dühöt valami nagyon veszélyes dologgá változtatták” - darálta a kötelezően előírt cionista szöveget Manuel Valls. Nagyvonalúan közölte ugyan, hogy „Izrael politikáját lehet bírálni”, ugyanakkor nem hagyott kétséget afelől, hogy „Izrael állam létezésének radikális bírálata antiszemitizmusnak minősül.” Hogy hol húzódik a határ „Izrael politikájának legitim bírálata”, illetve „Izrael állam létezésének radikális bírálata” között, arról természetesen nem beszélt. Ugyanakkor ő is megismételte az újabban egyre gyakrabban hangoztatott cionista dogmát: „Vitathatatlanul létezik egy kapcsolat az anticionizmus és az antiszemitizmus között. Az anticionizmus mögött antiszemitizmus húzódik meg”.