Alább olvasható a teljes fordítás, csak itt, csak most, csak nálunk stb.

Az N1 televízió operatőre rendkívül ismertté vált azáltal, hogy – ahogy ő állítja – elbotlott mellette egy bevándorló, aki a gyerekét tartotta a kezében. A röszkei befogadóállomáson zajlott le az incidens. Az eset azonnal nyilvánosságra került, és Petrát a csatorna egyből elbocsátotta. Petra sok fenyegetést kapott. Később kiderült, hogy a megbotlott bevándorló Oszama Abdul Moshen az al-Kaida tagja lehetett. A férfi később Spanyolországban kapott munkát, futballedzőként. Az Izvestia megszólaltatta László Petrát élete ezen súlyos következményekkel járó esetéről, a Facebook elleni per tervéről és lehetséges szándékáról: arról, hogy Oroszországba költözzön.

- 22 év szakmai tapasztalatom van. Mindig is érdekelt a fotózás és a videózás, amióta az eszemet tudom. Az érettségi megszerzése után a Magyar Televízióban kezdtem el dolgozni segédoperatőrként. Közben a Janus Pannonius Tudományegyetemen végeztem vizuális kultúra szakon.

Három évig dolgoztam segédoperatőrként. Több kereskedelmi csatornánál is dolgoztam, főleg sport- és színházi közvetítésekben, de a fő munkahelyem az MTV volt. Ott ismerkedtem meg a férjemmel, akitől 2000-ben született az első gyermekem. Sajnos közvetlenül a születése után meghalt. Ez nagyon nehéz időszak volt az életemben. Hamar visszamentem dolgozni, úgy éreztem, hogy így könnyebb lesz elviselni a veszteséget. A munkába menekültem. A férjem végig velem volt. Két év után újra várandós lettem, és megszületett az első egészséges lányom, majd 2006-ban a következő. A szülés után nem kerülhettem vissza az MTV-be, így az Echo TV-hez mentem dolgozni.

Ezzel párhuzamosan különböző csatornáknak is dolgoztam, például az RTL-nek. Ez az a csatorna, amely a leginkább elítélően nyilatkozik rólam. Egy újságírójuk vette fel az esetet és kitette a Twitter-oldalára.

Ez év májusában felkértek egy újonnan induló internetes televíziós csatornához dolgozni, az N1-hez. Ez egy Jobbik-közeli csatorna.

- Nagyszámú menekült lépte át a határt Röszkénél. Egy közeli város polgármestere jobbikos, és sokat foglalkoztunk a témával. Láttam sok elhagyott házat, amelyekbe beköltöztek a migránsok. Volt, hogy egy kis házban 50-en, 100-an zsúfolódtak össze. Beszéltem olyan helybéliekkel, akikhez mindenféle engedély nélkül bement 10-20 bevándorló. Nem kértek vizet vagy élelmet, hanem elvették, ami kellett nekik. Például leszedték az almákat a fáról, vagy amit találtak az udvaron. A helyiek féltek emiatt. Egy nap a határon 50-100 ember zsúfolódott össze. A rendőrség felszólította őket, hogy maradjanak a számukra kijelölt szektorban, ők azonban kitörtek a kordonból és elindultak a vasúti töltés mentén Szeged felé. Azt kiabálták, hogy éljen Németország, fúj Magyarország. (A cikkben ez tévesen fordítva szerepel - a ford.) Szeged felé tartottak, és többnyire férfiak voltak. Mégis sajnáltam őket és többnyire nem keltettek bennem félelmetes benyomást, nem tűntek veszélyes embereknek. Néhányuk viszont kifejezetten agresszíven viselkedett. Kettős érzés volt bennem velük kapcsolatban.

Előző nap Kárpátalján dolgoztam. Az ottani emberek havi 10-15 ezer forintból kénytelenek megélni. Sokan még a gyermekük oktatását is képtelenek fizetni. Arra gondoltam, hogy mi rengeteg pénzt költünk a migránsokra, őket viszont nem segítjük. Fárasztó nap volt, ez után mentem másnap a határra. Azt beszéltük útközben a kollégámmal, hogy pénzt kellene gyűjteni nekik, hogy legalább rendesen iskoláztathassák a gyermeküket.

Amikor megérkeztünk a határra, az egészen máshogy festett, mint eddig. Háromezer migráns (a cikkben tévesen 300 000 szerepel - a ford.) volt a helyszínen, és körülbelül 300-400 rendőr próbálta kordában tartani őket. Buszok jöttek folyamatosan értük, de néhányan nem akarták ezt megvárni, és arra hergelték a többieket, hogy törjék át a rendőrkordont.

Néhány tucat menekültnek sikerült áttörnie a kordont, én ezt mind felvettem a kamerámmal. A menekültek felém futottak, félelmetes volt. Elkezdtek lökdösni. Meglöktem én is egyiküket, hogy ne lökdössenek. Ez védelmi reakció volt. Azért löktem meg, mert féltem. Nem láttam, hogy az egy gyerek volt. Sajnálom, hogy mindez így történt. Az én hibám, hogy tovább maradtam ott forgatni, és nem futottam el. Ezután a rendőrségi kordonon keresztül egyre több ember kezdett áttörni. Az egyik menekült nem akart engedelmeskedni a rendőröknek, elkezdett futni előlük. Egyszerűen csak segíteni akartam a rendőröknek. Amikor odamentem hozzá, ez látszik a felvételen, ő már esés közben volt. Néhány óra múlva a német RTL operatőre kitette ezt a felvételt a Twitterére. Utaztam haza, amikor felhívott a főnököm, és azt mondta „megrúgtál egy gyereket”. Azt válaszoltam, hogy senkit sem rúgtam meg. Eddigre viszont már a sajtóban az jött le, hogy ezt én csináltam. Senki sem próbált meg a dolog mögé látni.

- Azután, hogy Budapestre értem és beszéltem a férjemmel, elutaztunk a városból. Mindenekelőtt az interneten özönlöttek a fenyegetések. Igyekeztem nem olvasni a postámat, nem figyelni a Facebookot. Az egész világ elfordult tőlem.

- Sokat írtak rólam. Elítéltek a kollégáim, az RTL csatorna, a Washington Post. Az összes baloldali kiadvány ellenem fordult, kihasználták a helyzetemet. Meg sem akartak hallgatni. A Facebookon hamis profilok jelentek meg a nevem alatt, és sok csoport alakult ellenem. Bizonyos emberektől fenyegetések jöttek, a megölésemre és megerőszakolásomra szólítottak fel. Feltörték az N1TV honlapját. Ezt az ügyet mindmáig vizsgálják. A megölésemért 20 000 dollárt ajánlottak.

Azóta sokan már másként látják a helyzetemet. Valószínűleg azért, mert bocsánatot kértem. Az emberek úgy gondolták, hogy az, amit tettem, nem olyan nagy esemény, megértették, hogy a helyzetet felfújták.

- Igen, volt egy újságcikk. Az írója eleinte elítélt, majd végül, átlátva a helyzetet, bocsánatot kért.

- Azokkal a csoportokkal párhuzamosan, amelyek a megbüntetésemet és bosszút követeltek, alakultak olyan csoportok is, amelyek a védelmemre hívtak fel. A Facebooknak levelet küldtem, hogy távolítsák el azokat az oldalakat, ahol az emberek erőszakra hívtak fel velem szemben, de csak azokat a csoportokat tüntették el, amelyek megpróbáltak védeni engem. Volt, hogy két órán belül. Mindmáig fent van legalább 10 hamis profilom. Vannak a Facebookon olyan csoportok, amelyek a meggyilkolásomra hívnak fel. Írtunk a Facebook adminisztrációjának, de semmit sem csinálnak. Azt gondoljuk, hogy a Facebook nagy szerepet játszott az én befeketítésemben, segített feltüzelni az embereket ellenem. A bírósági tárgyalás után, amely reményeink szerint decemberben lesz, bepereljük a Facebookot.

- Ellenem fordult mindenki. Az első hetekben féltem kimenni az utcára. Csak a férjemmel beszélgettünk. Nem ettem, nem aludtam. A férjem igyekezett olyan helyre vinni, ahol nincs sem tévé, sem internet. Ennek ellenére éreztem a nyomást. Csak akkor éreztem magam biztonságban, ha a férjem mellettem volt. Nagyon félek. A bírósági tárgyalásig így vagyok kénytelen élni. Még egy esemény, amely megrázta a családomat, az anyósom halála. A férjem édesanyja rákban szenvedett. Azután, hogy mindez történt, azt látta, hogy a gyerekeinek a jövője tönkremegy. Egyre rosszabb lett az állapota. Ez a helyzet nagyon megrázta őt. Két héttel a botrány után meghalt. Mindezek miatt még el sem tudtam búcsúzni tőle. Féltem otthonról elmenni.

- Garázdaság a vád ellenem. A Helsinki Bizottság 7 év börtönt jósolt nekem. (A cikkben így szerepel tévesen: "Egy külön bizottság azt követeli, hogy 7 évet adjanak a gáncsolásért." - a ford.) Az ilyen bűncselekményért a maximális büntetési tétel 3 év. Az ügyvédem szerint másfél évet kaphatok felfüggesztve.

- Teljes biztonsággal mondhatom, hogy az életem tönkrement. Aligha tudok elhelyezkedni és a kedvenc foglalkozásomat űzni. Ha a bírósági szakasz véget ér, másik országba akarunk menni.

- Oroszországra gondoltunk, és elkezdjük tanulni az orosz nyelvet. Nekünk el kell hagynunk Magyarországot. Ezt a bírósági tárgyalás után döntjük el. Egyet viszont biztosan tudunk: bepereljük a Facebookot. Azt is bebizonyítjuk, hogy a menekült Oszamának nincs igaza. Megváltoztatta a tanúvallomását: először a rendőrt vádolta. A férjem be akarja bizonyítani az ártatlanságomat. Számára ez becsületbeli ügy.