Az Összlengyel Ifjúságot 1922. március 22-én alapította meg Vladimir Zychowicz két tucat egyetemistával. Már a két világháború alatt kitűntek radikális akcióikkal, és az ország érdekei mellett való határozott kiállásukkal. Jelen voltak az egyetemeken és az élet minden területén. A második világégés alatt a tagok is kivették a részüket a küzdelemből, többen harcoltak a varsói felkelésben is. A szovjet megszállás után folytatódott a szervezet tagjainak üldözése, sokukat kínoztak halálra, gyilkoltak meg kommunista börtönökben. A mozgalmat betiltották, majd újraalakulásához 1989-ig kellett várni.

A ’89-es újraalapításra december 2-án került sor Poznanban. Ez időben rengeteg lengyel politikust nevelt ki a mozgalom, majd a 2000-es évek derekán a Lengyel Családok Ligájának ifjúsági szervezete lett. A párt felbomlása után azonban új helyzet állt elő, amihez láthatóan jól alkalmazkodtak az Összlengyel Ifjúság tagjai, és mára egy dinamikusan fejlődő, egész Lengyelországra kiterjedő radikális mozgalmat hoztak létre.

Manapság az elszánt és tanult fiatalokat gyűjtik össze, politikai képzéseket és rekreációs napokat szerveznek nekik, de nem feledkeznek meg a radikális utcai akciókról sem. November 11-én, a Lengyel függetlenség napján, egy 25 000 fős felvonulást szerveztek, ahol a rendőrökkel is sikerült összecsapniuk, de abortuszellenes akcióikkal is kivívták a lengyel társadalom támogatását. Az év elején egész Lengyelországra kiterjedő ACTA- (hamisítás elleni kereskedelmi megállapodás) ellenes tüntetések során sikeresen felültematizálták a liberális csoportokat, és egy hazafias tiltakozássorozattá alakították a megmozdulásokat. A „Szeretem Lengyelországot” fantázianevű kampányuk pedig országos visszhangot kapott. De még megemlíthetjük a napi 70 000 látogatóval büszkélkedő Narodowcy.net-et, amelynek olvasottsága az ACTA-tüntetések idején elérte a 350 000-400 000-et is.

Maga a kongresszus szentmisével kezdődött a varsói Szent Barbara templomban, majd innen vonultunk át a kongresszus színhelyére. A zömében fiatal, mintegy kétszáz fős hallgatóság igen színes előadásokat hallgathatott végig. Vendégként jelen volt több politikus, újságíró és történész. Előadást hallhattunk a mozgalom történetéről, a nemzeti média vezető alakjai a mai lehetőségeikről beszéltek, de felszólalt a korábbi elnök, egy ’80-as évekbeli politikai fogoly és több, a mozgalmat támogató volt vagy jelenlegi parlamenti képviselő is.

A több órás kongresszus során elhangzottak minden részlete a magyar közönség számra nem is lényeges, ezért az Összlengyel Ifjúság elnökének, Robert Winnicki-nek a beszédét emelném ki. A legfőbb mondanivaló az volt, hogy a mai fiatalok egy nagy nemzedék gyermekei, melynek célja egy erős és szuverén Lengyelország létrehozása. Az legfontosabbak számukra a nemzet - a múlt, a jelen és a jövő -, az aktív politizálás, a jó ügyért kiállni képes radikalizmus és a katolicizmus, ami nélkül összeomlana a lengyel nemzet. Nem felejtik el a múltban az országot ért sérelmeket, de arra is felhívta a figyelmet, hogy ’89 óta minden – kultúra, politika stb. - rossz irányba halad, nem szolgálja az ország érdekeit. Felelősek a nemzetért, és aki nem kész áldozatot hozni az országért a mai helyzetben, az bűnös.

Pár gondolattal zárnám még a beszámolót. Mint láthatjuk, lengyel barátainknál is megindult a nemzeti ébredés. Reméljük, a jövőben vállvetve fogunk ismét küzdeni nemzeteink függetlenségének visszaszerzését. Ezért is rendkívül fontos a jó kapcsolataink ápolása és a rendszeres tapasztalatcsere, mert egyedül, szövetséges nélkül halálra van ítélve bármely, a szuverenitásért harcoló nemzet. Csak is közösen szállhatunk szembe a brüsszeli diktatúrával!

Bóg, Honor, Ojczyzna/ Isten, becsület, haza!

(Fodor Tamás György - Szent Korona Rádió)