„Holokauszt-túlélők utódaiként és olyan menekültekként írunk önöknek, akiknek elődeit gyűjtőtáborokban elgázosították. Nyomatékosan felszólítjuk a Kongresszust, hogy a mérges gázzal és más tömegpusztító fegyverekkel összefüggésben az elnököt hatalmazza fel katonai erőszak bevetésére Szíriában. Egy ilyen döntéssel a Kongresszus emberi életek ezreit mentheti meg.” 

Ez látványos példa arra, hogy milyen eszközökkel tevékenykednek egy globalista rendszer háttérirányítói. Minden arra utal, hogy Szíriában, a mérgesgáz-támadást nem az Aszad-kormányzat, hanem fundamentalista terrorbandák követték el, kiket a NATO, Izrael, az USA és a reakciós arab királyságok támogatnak. Ezzel az utálatra méltó tettel azt a célt követték a terroristák, hogy kiprovokálják az USA és segítőinek szíriai invázióját, s ezzel a laicista Aszad-kormányt bukását lehetővé tegyék. 

Egy ilyen fejlemény Izrael és a nemzetközi cionizmus számára is sürgős és fontos lenne. Ahogyan Iraknak és Líbiának, Szíriának is káoszba kéne süllyednie, mert egy az állandó belső ellentéteken következtében meggyengült ország nem képez veszélyt a cionista állam számára. Természetesen az izraeliek (és ötödik hadosztályuk az egész világban) nem oly buták, hogy mindezt nyilvánosan beismerjék. Képmutatóan hangoztatják, hogy mint olyan emberek, akiknek elődeit a német gyűjtőtáborokban elgázosították, a mérges gázok további bevetéseit szeretnék megakadályozni, és ez egy Szíria elleni katonai csapás révén lehetséges. 

Csakhogy egy ilyen fejlemény könnyedén egy új világégéshez vezethet. Tehát ahogyan arra a francia revizionista, Robert Faurisson találóan rátapintott, egy képzeletbeli holokauszt egy valódi holokausztot vonhat maga után. A nemzetiszocialista táborokban állítólag elgázosított zsidók ugyanis „nem létező személyek”, amint ezt a zseniális angol író, George Orwell 1984 című, prófétai regényében megfogalmazta. A zsidók gázkamrákban történő megsemmisítése minden idők legnagyobb és legsikeresebb propaganda-hazugsága. 

Helyesen értve, ez nem azt jelenti, hogy a zsidók a II. világháború alatt ne szenvedtek volna sokat: Jogfosztást, kisajátítást és elhurcolást kellett elviselniük; százezreiknek kellett meghalnia betegségekben, végelgyengülésben és alultápláltságban, a gyűjtő- és munkatáborokban éppúgy, mint a gettókban; sokukat lőtték le a keleti fronton. De ezek az üldöztetések nem elegendőek a nemzetiszocialista Németországnak – és magának a nemzetiszocializmus ideológiájának – állandó lejáratására: kisebbségek jogfosztása, elhurcolások, kényszermunka, civilek megölése a háborúkban – mindezek a történelemben számtalanszor előfordultak. Ezzel szemben egy hidegvérrel tervezett, ipari népirtás kémiai vágóhidakon még sohasem történt. A holokausztnak mint a világtörténelem egyedülálló bűntényének megmintázásához ezek a kémiai vágóhidak elengedhetetlenek. Ezért üldözik a revizionistákat – akik a zsidók sorsának hagyományos verzióját tudományos érvekkel cáfolják – az úgynevezett „szabad világ” számtalan országában büntetőjogilag; olyan államokban pedig, mint az USA vagy Nagy Britannia, ahol nincsenek revizionizmus-ellenes törvények, megvetésnek lesznek kitéve.

A holokauszt mítosza, mint háborús propaganda, 1942 kezdetén kezdődött. Hogy a világot népük ellensége ellen felingereljék, a zsidó szervezetek annak idején a rémtörténetek képtelen áradatát terjesztették „megsemmisítő táborokról”, amelyekben a zsidók tömegeit ölik meg elektromos árammal, forró gőzzel, gázzal, és így tovább. A háború után az áram és a gőz hamarosan feledésbe merült, a gáz azonban nem. A gázkamrák a mai napig a holokauszt-propaganda magját képezik.

Hogy a győztesek a háborús évek propagandáját 1945 után továbbfolytatták, annak mindenekelőtt három oka volt. Először is ezen keresztül akarták saját bűntényeiket szőnyeg alá seperni. Másodszor a német nemzeti érzelmeket akarták örökre elpusztítani, és a németeket engedelmes szolgákká degradálni. Harmadszor a zsidó népnek a holokauszt-történeten keresztül egyfajta mártírnép státuszt kellett kapnia, és ezzel támadhatatlanná lennie. Ugyanakkor Izrael állam alapítását is ezzel igazolták. Miközben a gyarmatosítás-ellenes áramlatok világszerte egyre erősödtek, a cionisták Palesztinában olyan gyarmatosító kalandba kezdtek, mely az őshonos arab lakosságra nézve félelmetes következményekkel járt.

A holokauszt-hazugság mindenesetre nem csak Izraelnek és a nemzetközi cionizmusnak szükséges elengedhetetlenül, hanem a globalista rendszer egésze számára is. E rendszer célja az európai, és az Európából származó fehérbőrű népek teljes megsemmisítése, hagyományaikkal, lelkiségükkel, kultúrájukkal együtt. Családellenes törvényeken keresztül, magzatelhajtással éppúgy, mint a homoszexualitás népszerűsítésével szorítják egyre lejjebb a fehér népek születési arányszámát, miközben ezzel párhuzamosan idegen kultúrájú és rasszú emberek parttalan bevándorlását támogatják. Azért, hogy elnyomása ellen a fehér ember ne védekezzen, célzott propaganda által lesz védtelenné téve, és ehhez a holokauszt-történet ideálisan beválik. Aki népe önazonosságának értékéért fellép, rasszista, és hogy hová vezet a rasszizmus, azt már a Harmadik Birodalomban amúgy is láttuk: megsemmisítő táborokhoz és gázkamrákhoz! Ez az oka annak, hogy a holokauszt-propagandát egyre tolakodóbb módon űzik, s hogy iskolai osztályokat ideológiai befolyásolás céljából Auschwitzba küldenek.

Ilyen körülmények között – számunkra, akik a fehér népeket, kultúrájukkal együtt meg akarjuk őrizni – a holokauszt-hazugság elleni harc és a revizionizmus támogatása magától értetődik. Minden rendelkezésünkre álló eszközzel küzdenünk kell azért, hogy a történelemkutatás szabadsága helyreállítódjék, s így a revizionisták ismereteiket akadálytalanul kifejthessék. S egészen addig minden erőnkkel hozzá akarunk járulni, hogy a revizionista kutatási eredmények lehetőleg masszív módon elterjedjenek.

Német eredetiből fordította: Tarnóczy Szabolcs