Tíz évvel ezelõtt, amikor még a MIÉP-ben politizáltam, azt mondta nekem egy párttársam, hogy nem telik el egy-két évtized, s Magyarország Palesztina sorsára jut. Én ezt az állítást akkor, bevallom, erõs túlzásnak tartottam. Nem tudtam elképzelni, hogy egyszer Budapest utcáin kövekkel és Molotov-koktélokkal fogunk harcolni a mérhetetlen túlerõvel szemben. S most ott tartunk, hogy megszoktuk az ilyen jellegû utcai harcokat a magyar fõvárosban, az izraeli elnök pedig nyilvánosan kijelentheti, hogy a zsidók felvásárolják Magyarországot, s erre még csak egy aprócska fejcsóválás sem érkezik reakcióként a magyarországi politikum részérõl, most pedig már azt is megértük, hogy Budapesten is kidobhatnak valakit azért egy üzletbõl, mert egy magyar nemzeti zenekar koncertjére akart jegyet vásárolni.Azt még csak megértjük, ha elfogadni nem is tudjuk, hogy a Trianonban elszakított és megszállt területeinken állandó támadásoknak vagyunk kitéve – többek között éppen a magyar nemzeti zenekarok koncertjeinek szervezése kapcsán –, ám azt egy percig sem tûrhetjük el, hogy a trianoni diktátum elõkészítõinek és okozóinak szellemi és fizikai leszármazottai a huszonegyedik században a még megmaradt Magyarország területén is diszkriminálják a magyarokat.
Ahogy azt a vérlázító kettõs mércét sem fogadhatjuk el, hogy a zsidó szervezetek felhívására, bejelentés nélkül, törvénytelenül utcára vonult több száz „antifasiszta” tüntetõ szabadon béníthatta meg Budapest belvárosában a forgalmat, miközben engem ugyanezért – bár én jogszerûen bejelentettem a tüntetésünket, és a forgalmat sem akadályoztuk – bilincsben hurcoltak el tavaly október 22-én a Nagymezõ utcából, majd 72 órán át indoklás nélkül, törvénytelenül fogva tartottak, s celláról cellára végighurcoltak hazánk több büntetésvégrehajtási intézményén.
A pofátlanság határtalansága, ami hétfõn történt. Nem elég, hogy kidobták, magyarságában megalázták, utána még életveszélyesen meg is fenyegették azt a magyar lányt, aki csupán egy magyar zenekar koncertjére szeretett volna jegyet vásárolni, de a végén még több százan törvénytelen tüntetéssel megakadályozták, alkotmányos jogainak gyakorlásában meggátolták azt a néhány hazafit is, aki tiltakozásképpen jegyet akart venni egy másik nemzeti zenekar koncertjére. A rendõrség, amely ilyenkor elõszeretettel szokott könnygázgránátot, gumilövedéket lõni közénk, most csak udvariaskodott az „antifasiszta” törvényszegõkkel szemben. Egy zsidó fiatalember pedig lazán Tomcat kamerájába mondta a véleményét a magyarokról: „kihaló faj vagytok”.
Soha életemben nem voltam, és még a pesti jegyárusok viselkedéséhez hasonló provokációk hatására sem leszek soviniszta, ám a hazám megvédésére – bármilyen eszközzel – mindig készen állok! A törvénytelen ellentüntetés szervezõinek – az SZDSZ, a szélsõséges, zsidó rasszista szervezetek és honlapok – oldalán Gyurcsány Ferenc vezetésével összeállt az egész politikai „elit”, a Fidesztõl az MSZP-ig. A másik oldalon vagyunk mi, magyarok. Más nem maradt, így nekünk kell megüzennünk azoknak, akik azt hiszik, hogy itt kereshetnek új hazát, hogy ez a hely már sok száz éve foglalt. Évszázadokon át békében tudtunk élni más népekkel, de egy dolgot mindenkinek el kell fogadni evidenciaként: Magyarország a magyaroké!
Ha most nem állunk ki magunkért, jelzést küldünk arról az ellenségeinknek, hogy immáron bármit megtehetnek velünk a saját hazánkban. Többen kell lennünk április 11-én 16 órakor Budapesten a Jászai Mari téren, majd a jegyiroda elõtt, mint a magyarellenes csõcselék. Most a puszta jelenlétünkkel is védjük a hazánkat. Hívok mindenkit, s természetesen magam is ott leszek!
Toroczkai László
