A tusnádi fenyveseknek bizton akadt volna jobb dolguk is, minthogy a budapesti politikusoknak árnyékot biztosítsanak, ám ha július vége felé vagyunk, akkor Tusványos és kész. Így megy ez már 20 éve Erdélyben, a valamikor Bálványosfürdőn megrendezett és ténylegesen értékkel bíró szabadegyetem elindítása óta. Azóta sok víz lefolyt az Olton, az akkor még rövidnadrágban politizáló tinizombik ma vezető politikusok lettek, a helyszínt áttették Tusnádfürdőre, és a polgári nyelvleleményességet bizonyítandó kitalálták a Tusványos nevet. Szóval, már a névválasztás is inkább röhejes, mint elfogadható, ám az itt zajló politikusi merengések igazolják, a magyarságot vezető rétegnek agyára ment valami, és ez sajnos nem a székelyföldi havasokban nem ritkán felbukkanó barna medve.
Szőcs Géza, akit kommunistaellenes harcai, remek versei és a Liberty ’56 című műve miatt még akkor is tisztelünk, ha ő ennek nem örvend, szóval az újonnan kinevezett kulturális államtitkár nyitotta meg a meghökkentő kijelentések sorát. Szerinte túl kell lépnünk a trianoni traumán, mindezt persze összefogással kell elérni, tette hozzá, hogy mondandója rímelhessen főnöke által kiagyalt Nemzeti Együttműködés Rendszerére. Tény s való, túl kell lépnünk ezen, ám azért hadd tegyem hozzá: nem ártana, ha előbb a környező országokban élő magyarokat biztonságban tudnánk. Nem nehéz azonban észrevenni, a narancsbőrű értelmiségek a legutolsó összekötő kapcsot is megszüntetnék, hisz' Trianonon kívül aligha van olyan esemény, ami ennyire összekötné a magyart a magyarral, éljen az bárhol, és legyen bármilyen politikai szekértábor rajongója.
Van is ebben valami szomorú, hogy eme fájdalmas esemény lett a legerősebb kötelék, ám a "mi a magyar" kérdésre még mindig ez a legjobb válasz: magyar az, akinek fáj Trianon. És akkor most ezen kéne túllépnünk, ami még hagyján, csak épp azt nem mondják, hogy hova tesszük le akkor majd a lábunk? Nyilván, az ürességbe, és talán ez is a cél.
Posványos állandó főszereplője az egykori református püspök, jelenleg EP-képviselő Tőkés László. Az igazi műsort az idén ő szolgáltatta. Hiába na, a pálinka és a tűző napsütés kombinációja elég erős viselkedésmintákat tud produkálni.
A házasságtörő ex-püspök szerint plurális összefogás híján az EMEF (Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum, azaz a Markó és Tőkés közötti közeledést össznépi csalódás nélkül lemenedzselni hivatott sóhivatal) csak kirakatintézmény lesz. Nem gyenge az a fáziskésés, amiben az egykori püspök szenved, ugyanis az EMEF már most az, sőt nem is volt egyéb soha. Mindenesetre cimborájától, Viktorkától jól eltanulta az összefogás elnevezésű retorikai fogást, alkalmazta is sűrűn.
Mint láttuk, Trianon túllépését is összefogással kell elérnünk, az EMEF tartalommal való feltöltését pedig úgyszintén. A pluralitásról pedig annyit, hogy a nagy erdélyi összefosás, bocsánat, összefogásba nem fért bele az RMDSZ egyetlen versenytársa, a politikai képviselettel is rendelkező Magyar Polgári Párt és annak elnöke Szász Jenő. Ebből is látható, Erdély egykori büszkeségét, Tőkés Lászlót ma már csak a hatalom érdekli, és abban reménykedik, hogy mint Orbán Viktor cimborája, most megkerülhetetlen szereplőjévé válik az erdélyi magyar közéletnek. A hamarosan bekövetkező Markó Bélával kötendő béke – már most lefogadom, hogy annak is valami összefogás lesz a neve – pedig elhozza számára a megdicsőülést. Legalábbis ebben reménykedik a női nem iránt feltűnően nagy rajongást mutató szoknyavadász.
Nem ez volt az egyetlen Tőkés-féle idióta beszólás. Megtudván, hogy az illetékes nemzetközi szervek elismerték Koszovó függetlenségét, a pálinkából bátorságot merítő politikus úgy fogalmazott: Székelyföldön is kell menniük a magyaroknak az utcára, hogy kiharcolják az autonómiát. Nem biztos, hogy szó szerint idéztem, igazából nem is ez a lényeges, hanem az e mögött meghúzódó hibahalmaz, azaz, az alábbiak:
 - Először is, emlékezzünk csak vissza, Tőkés László azt találta volt mondani Szegedi Csanádnak Brüsszelben, hogy ne merje nála radikálisabban képviselni az autonómia ügyét a jobbikos politikus. Nos, jelentem, ez nehéz is lenne, talán azért, mert Szegedi Csanád nem egy szeszkazán. Ugyanakkor évek óta halljuk azt, hogy a Jobbik ennek vagy annak a problémának a nevén nevezésével valójában csak árt a határon túli magyaroknak, mert támadásoknak teszi ki őket. Nos, a román média egy emberként vetette rá magát erre a Tőkés-kijelentésre, hogy a nyári uborkaszezon idején kiszolgálják a hírekre éhes román polgárt. Most akkor a híres fideszes qui prodest-logikát követve nyugodtan kijelenthetjük: Tőkés László valójában a román érdeket szolgálja.
 - Másrészt: a püspök láthatóan nincs tisztában a balkáni eseményekkel. Koszovó szerb föld, ez tény. Többségben albánok lakják, ez is tény. Azért lett az albánoké, mert sok gyereket tudtak szülni Skipétária asszonyai. Azaz Tőkés szerint helyes eljárás, ha egy nemzet az ősi földjén kisebbségbe kerül, akkor a többség ott kikiálthassa a saját államát. Nos, ez történt Erdéllyel is, akkor most hogy van ez? Támogatjuk azt, ami ellen küzdünk?
 - Harmadrészt: az autonómia üres fogalmával való dobálózás Erdélyben valójában csak egy célt szolgál, el lehessen vele takarni azt a tényt, hogy a politikai elit nem képes válaszokat adni a modern világ által behozott új problémákra. Évek óta nem hallunk arról, hogy milyen tervei lennének a tisztelt politikus uraknak arra nézve, hogy munkahelyeket teremtsenek Székelyföldön, hogy a magyarnak ne kelljen elvándorolnia, messze idegenben munkát vállalnia. Nem fogalmazta meg még egy politikai vezetőnk sem Budapest irányába azt az igényünket, hogy bizony nekünk ne támogatásokat küldjenek, amelyeket a korrupció melegágyaként működő alapítványok kéne szétosszanak, hanem ösztönözzék arra a magyar vállalkozókat, hogy felénk terjeszkedjenek. Igaz is, húsz éve ugyanazok az arcok néznek ránk a hírekből, beleszoktak már a kényelmes bukaresti és brüsszeli fotelokba, így minek törjék magukat bármiért is? Választásokkor pedig majd előszedik megint az autonómiát, mint varázsszót, és a szükséges számú szavazat úgyis összejön.
 - Negyedrészt: ha már összefogásról beszélünk, akkor az autonómia gondolata végképp újraelemzésre szorul. Székelyföld autonómiája ugyanis egy dolog, és ez érint úgy nagyjából 800 ezer magyart, míg a fennmaradó 700 ezernyi ebből kiesik. Tudom, a mezőségi, kalotaszegi, partiumi és bánáti magyarok meg majd kapnak kulturális autonómiát. Na, persze. Ebből látszik a legjobban, ezek a politikusok nem Erdélyben élnek, nem Kelet-Európában, hanem a saját álomvilágukban.
A hét legidiótább elszólását kétségkívül Orbán Viktor mondta, aki így szólt: „kormányra került Tusványos”. Ha mindezt a Showder Klubban hallom, akkor még nevetek is rajta, ám Kiss Ádámék legalább nem akarnak az én életembe beleszólni. Ennek fényében pedig nem is olyan vicces a neoviktoriánus poén, a tartalom nélküli üres diskurzusok kerültek kormányra, ezért célszerűbb így fogalmazni: Magyarországot Posványos irányítja.
Orbán Viktor nem győzte a szellemi közhelyet elsütögetni. Elmondta, hogy a kapitalizmus válságban van és hogy új világot kell építenünk. Mégis, jutott eszembe szavai hallatán, ki a f@szomnak toltad te a szekerét húsz évig, ha nem a kapitalizmusnak?
Orbán beszédének további részeivel már nem is foglalkozom, gyakorlatilag a régi szkinhedek és a mai jobbikosok retorikájának az egyvelegét adta elő, cseppet sem szégyenkezve amiatt, hogy kormányon pont az ellenkezőjét műveli mindennek.
Annál jobban tetszett viszont – kövezzen meg érte a kedves olvasó, de akkor is így van – a román államelnök beszéde. Különösen az a gondolat ragadta meg a figyelmem, hogy nem alapozhatunk többet arra, hogy fogyasztásunkat kölcsönökből fedezzük. Mondandójának lényege talán az volt, hogy nekünk kell megtermelnünk, amit fogyasztunk és ismerjük el, ez jó ötlet. Továbbá a ravasz tekintetű tengerészkapitány Nyugatnak is beolvasott, mondván becsapták az embereket az olcsó hitelekkel, hisz nyilván tudták azt, hogy ez a lufi előbb vagy utóbb kipukkan.
Elnézve a Viktor és Basescu közötti különbséget, akaratlanul is eszembe jutott, nem kéne kölcsönkérjük a román elnököt egy-két évre, a népeink közötti megbékélés jegyében? Gondoljunk csak bele, pikk-pakk törvény arról, hogy a volt komcsik öt évig nem foglalhatnak el állami pozíciókat, nem szerepelhetnek választásokon. A cigánybűnözést is felszámolná szerintem, de abban viszont biztos vagyok, hogy messzebb jutna ezen a téren, mint Sintér Sanya.
Na jó, ez egy halva született ötlet, de keserű iróniám jelzi, amennyiben Magyarországon nem kerül záros határidőn belül kormányra a Jobbik, illetve az erdélyi magyarság nem alakítja meg a Jobbikhoz hasonló politikai formációját, akkor az a gyanúm, hogy tényleg elvesztünk.
Ilyen döntéshozókkal, mint akik Posványoson mutogatták magukat - biztosan.
Friessner József - Erdély