A gyarmati korszak végeztével azonban nem fejeződött be a gyarmattartói gondolkodás, amely a neokolonista szemléletben jelent meg. Jó ideig inkább kisebb, mint nagyobb próbálkozások történtek ezen modern láncok lerázására, de ezektől Afrika földje csak még vörösebb lett: polgárháborúk, etnikai harcok és erőszak tombolt szerte a kontinensen.

Azonban három évvel ezelőtt a Száhel-övezetben jelentős változás történt, és mára sikerült egy stabilnak tekinthető, bel- és külpolitikájában afrikai mércével mérve rendezett térséget kialakítani, amely mindazonáltal folyamatos intervenciós fenyegetéseknek van kitéve.

Mind olyan dátumok és országok, amikor és ahol hagyományosan francia nyelvterületű és/vagy kulturális, gazdasági impulzusú államok megtagadták a további kolonista elnyomást, és elkergették a franciabarát kormányt.

Niger 2023-as antikolonista felszabadulása különösen érdekes a világpolitika tükrében. Egy pillanatra kitekintve egy dolgot megjegyeznék: Nigerben katonai hatalomátvétel történt, azonban nem szabad elfelejteni, hogy ezen Száhel-övezeti országokban választások útján csak úgy lehet valaki egy ország feje, ha jó kapcsolatban van a franciákkal, és kiszolgáltatja országa erőforrásait Párizsnak vagy a Párizshoz köthető nyugati vállalkozásoknak.

Tehát a nigeriek - más út nem lévén - csatlakoztak a Mali, Burkina Faso, Guinea és Közép-afrikai Köztársaság kvartetthez, és kitessékelték a francia vállalatokat és katonákat. A szabadságharcosok támogatását jól jelzi, hogy a nyugatellenességgel aligha vádolható The Economist nigeri felmérése alapján a válaszadók 78%-a (!) támogatta a katonai hatalomátvételt, és 74%-uk szeretné hosszabb ideig a forradalmárokat látni hatalmon.

A természeti erőforrásaik és a stratégiai elhelyezkedésük miatt. A térség gyémánt- és aranybányái, valamint bauxit-, fa-, vasérc- és kávéexportja sok-sok milliárd dolláros bevételt jelentett a nyugati cégeknek.

Niger szállította továbbá a francia uránszükséglet közel 25%-át, ennek stabilitása egy olyan stratégiai fontosságú iparban, mint az atomenergia, elengedhetetlen. Franciaországot pont akkor érte ilyen kellemetlenség, amikor mind Európában, mind a világ más pontjain az a célja, hogy az oroszokat kinyomja az atomerőmű-építés és -fenntartás területéről.

Ezen fejőstehenek elvesztése komoly ellenállást váltott ki Macronban, aki, tartva a dominóeffektustól, azonnal lépett, és a Nyugathoz hűséges államok (vagyis a finanszírozással megvásárolt kormányaik) az ECOWAS (Nyugat Afrikai Államok Gazdasági Közössége) blokkon belül katonai megtorlással fenyegették Nigert, amely időközben de facto katonai szövetségre lépett Malival és Burkina Fasóval. A helyzet már 2023 nyarán azonnali háborúval fenyegetett, de nem történt semmi.

Ennek két oka van:

1. a legaktívabb háborús retorikával rendelkező ECOWAS-államok (Nigéria, Elefántcsontpart, Szenegál) igencsak instabil belpolitikával rendelkeznek, hiszen az erőforrások kizsákmányolása soha nem látott mértékben zajlik a nyugati államok irányába, és társadalmuk elszegényedése folyamatos. A pattanásig feszült helyzetet jól jelzi, hogy a szenegáliak konkrét lázadásba kezdtek már a csapatok küldésének felvetésekor.

2. az új, Afrikán kívüli szereplők (Oroszország és Kína) belépése a térségbe azzal fenyeget, hogy a renitens államok jelentős katonai és gazdasági segítséget kaphatnak egy külső intervenció esetén.

Kína az utóbbi 20 évben olyan gazdasági hálózatot épített ki Afrikában, amellyel talán még az USA sem rendelkezik. Mindezt úgy tette meg, hogy nem okozott sehol katonai konfliktust, nem tapad vér a kezéhez. Stabil és kiszámítható partner, aki köztudottan nem szól bele az államok belpolitikájába, csak a gazdasági kérdésekre koncentrál.

Oroszország belépésére egészen a közelmúltig nem lehetett számítani. A 2022-es ukrán-orosz háború kiszélesedése után azonban az afrikai államok erős katonai szereplőt láttak az oroszokban és - Kínához hasonlóan - olyan partnert, aki nem szól bele a belpolitikájukba, és nem célja az ország kizsákmányolása oly módon, hogy közben jól lefizeti az aktuális politikai elitet. A BRICS szemlélete szerint hosszútávú, kölcsönösen jövedelmező partnernerséget keres a globális dél államaival, és ezt a gyakorlatban is alkalmazza.

Oroszország nagy előnye Kínával szemben, hogy kipróbált katonai tapasztalattal és harcképes csapatokkal tudja támogatni szövetségeseit, valamint hagyományosan tisztelet övezi az afrikai társadalmak körében. Niger új vezetése a hatalomátvétel után szinte azonnal Wagner-katonákat kért és kapott, ezzel stabilizálva katonai helyzetét. A Wagner pedig szinte átvette a laktanyákat, melyeket korábban a francia idegenlégiósok használtak, akik a második világháború óta egyre szűkülő francia geopolitikai mozgástér miatt most részben kihasználatlanok, és Franciaországban állomásoznak.

A nagy világpolitikai sakkjátszmához hozzátartozik, hogy a francia idegenlégió (5-10 ezer fő) Száhel-övezetből történő kiszorulása Macron számára lehetővé teszi, hogy máshol vesse be ezeket a csapatokat. Ismerve a nyugati politikusok már-már szürreális elképzeléseit az ukrán-orosz harci helyzetről, nem lennék meglepve, ha ezek a kiválóan kiképzett egységek a közeljövőben megjelennének az ukrán arcvonalakon (természetesen a "mi ott se voltunk" kommunikációval karöltve), vagy - és ez sokkal valószínűbb - olyan objektumok védelmét kezdenék meg Ukrajnában, amelyek stratégiai jelentőséggel bírnak Párizs számára.

Macron nem véletlenül beszél Odessza védelmének fontosságáról és arról, hogy ha kell, akár NATO-katonák bevetésével is szükséges védeni a várost. Odessza létfontosságú kikötő, elvesztése mind az Ukrajnában lévő francia, mind a teljes nyugati gazdasági érdekkör számára katasztrófát jelentene, és csökkentené az eddig Ukrajnába fektetett több száz milliárd dollár megtérülési arányait.

Amikor Macron francia katonák (vélhetően idegenlégiósok) bevetéséről beszél, akkor még Bidennél is bidenebb módon védi a nemzetközi pénzpiacok befektetéseit, és így elsősorban az amerikai nagyvállalatok, a Cargill, a DuPont és a Monsanto érdekeit nézi. Macron azért is gondolkodhat az idegenlégiósok bevetésén, hiszen ők nem született franciák, csupán zsoldosok, így a társadalom számára nem lenne olyan megrázó a veszteséglista olvasása.

A francia elnök stratégiája mögött egy másik gondolatmenet is lehet. Az EU által sokat hangoztatott ukrán újjáépítés esetén - az ököljogot fenntartva - megszerezhetné az egyik legszaftosabb falatot, Odesszát. Amennyiben addigra erős francia katonai jelenlét kiépítésére kerülhetne sor, akkor az egész dél-ukrán partvidék és a herszoni területek rekonstrukciójánál erősen az asztalra csaphatna az építőipari cégek kiválasztásánál.

Persze ennek előfeltétele, hogy maradjon addigra valami Ukrajnából...

(Tamás a Krímből blog)

Elsősorban a biztonsági együttműködésről tárgyalt telefonon Vlagyimir Putyin orosz elnökkel kedden Abdourahamane Tchiani nigeri államfő - közölte a niameyi elnöki hivatal.

A közlemény szerint a két fél a katonai együttműködés erősítéséről és a két ország közötti kapcsolatok további stratégiai fontosságú területekre való kiterjesztéséről is tárgyalt, de további részletekről nem adtak tájékoztatást.

Hozzátették, hogy az Ali Mahaman Lamine Zeine miniszterelnök, valamint a védelmi és a belügyminiszter társaságában tárgyaló Tchiani tábornok köszönetét fejezte ki Vlagyimir Putyinnak, hogy segítséget nyújtott Nigernek a nemzeti függetlenségéért folytatott harcában.

Abdourahamane Tchiani már decemberben tárgyalásokba kezdett Oroszországgal egy lehetséges katonai együttműködés részleteiről, és január közepén egyezményt is aláírtak a nigeri fővárosba érkezett orosz delegációval, elsősorban arra emlékeztetve, hogy Nigert változatlanul fenyegetik a nyugat-afrikai térségben aktív dzsihadista fegyveres csoportok.

A Száhel-övezetben fekvő Nigerben tavaly júliusban, sikertelen tárgyalások után vette át a hatalmat Mohamed Bazoum államfőtől a Tchiani vezette katonaság. Niger azóta megszakította kapcsolatait az egykori gyarmattartó Franciaországgal, majd a szomszédos, szintén katonák vezette Malival és Burkina Fasóval együtt a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közösségéből (ECOWAS) is kilépett. Március 17-én Niamey az Egyesült Államokkal 2012-ben kötött katonai együttműködési megállapodást is felmondta.

Biztonsági és gazdasági partnerségről egyeztetett telefonon szerdán Vlagyimir Putyin orosz elnök és a mali junta vezetője, Assimi Goita.

Goita az X közösségi oldalon adott hírt a beszélgetésről, hozzátéve, hogy a két ország a terrorizmus elleni harc terén is szorosabbra kívánja fűzni az együttműködést.

A Kreml is megerősítette a bejelentést.

Putyin előző nap Abdourahamane Tchiani nigeri államfővel is telefonos egyeztetést folytatott. A niameyi elnöki hivatal tájékoztatása szerint a felek a katonai együttműködés erősítéséről és a két ország közötti kapcsolatok további stratégiai fontosságú területekre való kiterjesztéséről tárgyaltak.

Mali és Niger mellett Burkina Fasóban is katonai kormányzat van hatalmon. A három afrikai ország március elején jelentette be, hogy közös fegyveres alakulatot hoznak létre a Száhel-övezetben aktív dzsihadisták elleni fellépésre.

(MTI nyomán)