– A Pride szervezői, idén Karácsony Gergellyel az élen, elkövették azt a súlyos hibát, hogy a törvénytelenség mezsgyéjére léptek: nem akarnak a gyülekezési törvénynek megfelelni, és a betiltott rendezvényüket mégis meg akarják tartani önkormányzati rendezvényként. Az újabb tiltást elkerülendő, nem is jelentették be a rendőrségen a felvonulásukat – azonban ez azt a helyzetet eredményezte, hogy mi viszont jogosan és törvényesen tarthatunk „gyűlést” ezeken a helyszíneken, a rendőrségre bejelentve annak rendje és módja szerint. Nyilván próbálták titkolni az útvonalat és a helyszínt, de mi ezt igen kalandos úton megszereztük: a vármegyések élete eleve olyan, mint egy kalandregény, amit 2001 óta írunk. Minden nyáron sajnos nekünk is kell foglalkozni erőteljesen a Pride-dal – ezzel a társadalomromboló, felforgatást képviselő eseménnyel és egyébként az ezt szervező lobbista szervezetekkel. Kidolgoztuk a megfelelő módszert arra, hogyan tudunk első kézből információhoz jutni a köreikből.

– Ott, hogy ők nem vonulhatnának se a Kúria döntése alapján törvényesen, se azokon a helyszíneken, amiket mi lefoglaltunk. Hétfőn bejelentette Karácsony Gergely, hogy mindenképpen megtartják a rendezvényt, és a Városháza parkban lesz ennek a gyülekezője, de ezt ugyebár mi foglaltuk le. A mi jogértelmezésünk szerint a mi gyűlésünket az Alaptörvény védelmezi, ami magasabb jogforrás, mint egy önkormányzat. Úgyhogy a tegnapi, főpolgármesteri bejelentése után ma reggel fel is jelentettük Karácsony Gergelyt – amit ezúton jelentenék be – egyesülési és gyülekezési szabadság megsértése miatt, amiért a gyűlésünket el akarja lehetetleníteni. Úgy szervezett rendezvényt, hogy a jogot megkerüli, és egy jogszerűen bejelentett gyűlés helyszínére teszi mindezt – tudatosan.

– Nonszensz, hogy 15 év alatt nem tudták ezt a kérdést megoldani. Erősebben kellett volna szankcionálni azt, hogy mit lehet és mit nem egy ilyen felvonuláson, és a papnak beöltözött, Bibliát meggyalázó egyéneket nem nekünk kellett volna később rendreutasítani, hanem ott a helyszínen kellett volna összefogni és úgy megbírságolni, hogy egy életre elmenjen a kedvük a provokációtól. Mondjuk ennek a provokátornak egy életre elment – meglátogattuk a munkahelyén, és részt vett személyes elbeszélgetéseken is –, de vannak még százasával olyanok, akik szó szerint vonaglanak, elképesztően undorító viselkedést mutatnak, aminek semmi keresnivalója nincs az utcán! Erre lehetett volna korábban is jogszabályokat hozni…

– De gumijogszabályokkal, homályos jogi környezettel csak feltüzelte őket a kormányzat, egységfrontba tömörültek az ellenzéki erők mögöttük. Elképesztő, de hiába a Kúria tiltása, ha mi nem vagyunk, zavartalanul vonulhatnak az utcán. Miért nem vonatkozik rájuk a tiltás, a törvény, másra meg igen? Mert sokan lesznek? Vagy mert van nemzetközi hátszelük? Kevesen tudják, de a Becsület Napja rendezvényeket is elképesztő indokokkal tiltják be minden évben, sőt, azokat a rendezvényeinket is, amik ugyanarra a napra esnek, de nincs közük a budai vár 1945-ös elestéhez: elég a hatóságnak a tiltáshoz, hogy már olyan jelenti be, aki valaha, régen járt egy Becsület Napján… Ez is hatalmi visszaélés.

Világos jogi helyzetet kellene teremteni, a törvénynek pedig érvényt kellene szerezni! A jogbiztonság a deviánsoknak, az abnormálisoknak és mindenkinek jár. Elvileg erről szólna a jogállamiság…

– Voltak évek, amikor a rendőrség(!), tehát a kormányzat jóváhagyásával és elképesztő védelme alatt vonulhattak: nem lehetett őket megközelíteni sem: ekkor volt, hogy közéjük szivárogva álltuk útjukat, vagy a menet elejét elálltuk, de volt olyan év, hogy csak jelzésértékkel tiltakoztunk, hogy egyáltalán valaki felmutassa a normalitást. Nyugati példák azt mutatják, hogy nem is fogják megunni, ez csak egyre durvább lesz: nyílt utcán koitálnak, és még vérlázítóbb képsorokat lehet látni a fajtalankodásról. Magyarországon is látszott a folyamat: először csak lett egy Pride, majd egy egész napos, majd egy teljes hétvégés, aztán egy hetes, immáron egy hónapos(!) rendezvénysorozat, sőt, egész évben találkozunk már ezekkel a rendezvényekkel, érzékenyítésekkel. Mindezt a NER elmúlt 15 évében kibontakozva. Az ezeket szervező erőkkel szemben nem léptek fel.

– A bejegyzett élettársi kapcsolattal minden joguk megvan. Ők is magyar állampolgárok, megvannak ugyanazok a jogaik. Viszont: nem fogadhatnak örökbe, ami nagyon helyes. Illetve nem engedjük, hogy a család fogalmát újradefiniálják, vagy azt, hogy a gyerekeinknek az iskolában tarthassanak előadásokat a beteges nézeteikről. Egyes szervezeteik pedig ügyészségi protokollokat dolgozhatnak ki, egyeztető szervek lehetnek minisztériumokkal, fogadja őket a köztársasági elnök is… és mi kerülünk a vádlottak padjára, amikor tiltakozunk ellenük. És vajon a Fidesz mennyire gondolhatja komolyan a szembenállást, amikor Szájer Jóskákat rehabilitál, illetve tele van a pártjuk ilyenekkel?!

A Pride-ot egy hatalmas világgépezet támogatja: 77 EP-képviselő érkezik, 33 nagykövetség állt ki mellettük. Ki is van akkor elnyomva? Ők, akiket az összes multicég támogat? A nagy cégek pedig kivezénylik a felvonulásra az alkalmazottakat? Ez volna a nagy lázadás?

– Mi teljesen autonóm módon, egyébként pénz és hatalmas lobbierő nélkül, a modern világ ellen lázadunk, a hagyományaink védelmében. A forma lehet korszerű, de az esszencia örök: azokat az értékeket védelmezzük, amitől ember az ember. A tradicionális identitásainkat védjük, a vallási, kulturális és rasszbeli önazonosságunkat, a nemzeti identitásunkat – ezeket már nagyjából lebontotta a liberalizmus. A legerősebben viszont a tradicionális nemi identitást támadják most, de a virtualizációval, a robottechnikával, a mesterséges intelligenciával az emberit is kikezdik. Ebben a harcban igen aktívak vagyunk: büszke vagyok arra, hogy nagyon sok területen, nagy intézményi hálóval, egy maréknyi vármegyés emberfeletti, napi teljesítményével folyamatosan tudunk bizonyítani.

A HVIM arra szövetkezett, és azt képviseli, hogy a leglehetetlenebb helyzetben is fel kell mutatni a normalitást! Ezért megyünk ki minden évben a Pride ellen tüntetni, és ezért állunk ellen az uralkodó korszellemnek, még ha ezzel a népszerűségünket is kockáztatjuk.

– Nem ezt látja, hanem az elképesztő ocsmányul viselkedőket, amiktől sokkot kap egy felnőtt is, nemhogy egy gyermek. Az is tény, hogy azon országok, ahol már évek óta vannak úgynevezett érzékenyítések, és a médiában, filmiparban még jobban erőltetve van ez a trend, ott elképesztően megnőtt a nemi zavarral küzdők száma a fiatalok körében, és ez a szám egyre csak nő! Gallup és egyéb felmérésekre lehet itt hivatkozni, amik egyértelműen kimutatják a hatást. Amúgy szinte minden homoszexuális múltjában, gyerekkorában felfedezhető egy trauma, egy rossz kapcsolat a szülővel, vagy egy sajnálatos, sokszor szexuális bántalmazás…

– Az amerikai, 1970-es években kitört „Kőfali zavargások” a példa arra, hogy a homoszexuálisok nem is annyira békések: rendőrökre támadtak, sőt, nem egy pszichológusi konferenciát megzavartak, a résztvevőket megfélemlítették, és így érték el, hogy ne kezeljék őket mentális betegekként. Nem hinné senki, amíg nem látja, de minden évben jelen van egy nagyon agresszív, kigyúrt réteg is a Pride-on, amelyik, volt már, hogy ellentüntetőkre támadott, amikor azok már hazafelé tartottak. Mi viszont a gyülekezési és szólásszabadság jogával élünk. A címkék, mint a nácizás, vagy szélsőjobboldalizás, pedig nem hatnak meg minket. Aki ismer minket, tudja, hogy kik vagyunk, és mit akarunk. Nem egy tanulmányt írtunk, sőt, a DuoGladii folyóiratunk egyes lapszámait is ennek a témának szenteltünk: ésszel is dolgozunk, van szellemi alapja a küzdelmünknek. Nem az erőszakra építkezünk, de azért nem ijedünk meg a harc fizikai formájától sem...

– Egy akkora globalista világlobbi ellen, mint az LMBTQ, ez a kis szálka a köröm alá is elképesztően nagy eredmény! Hatalmas nagy fejfájást okoztunk a Pride szervezőinek, ugyanis jogilag mi vagyunk nyeregben, mi vagyunk törvényileg védve, magukat pedig egy bizonytalan helyzetbe kormányozták. Ez szerintem már önmagában egy hatalmas siker.

– Nem vagy-vagy relációban, hanem is-is felállásban gondolkozunk. Minden fronton harcolunk. Először a tereket foglaljuk le. Mert minden egyes lefoglalt tér, utca, neves közterület arra az évre mentesül a fertőtől. Hősök tere, Andrássy út, Kossuth tér, a gyönyörű belváros. Ahol fogást találunk, ott feljelentést is teszünk…

Ki kell őket szorítanunk: ha egy volt tsz-telepen szeretnének rendezvényt tartani, oda nem mennénk már utánuk. De mivel nem ott akarnak vonulni, hanem a fővárosunk szívére fáj a foguk, így a vallásunk és nemzetünk védelmében is biztosan lehet minket látni a bejelentett gyűlésünk helyszínén! A valódi nemzeti oldal szervezeteivel karöltve készülünk: folyamatosan egyeztetünk, elemzünk és tervezünk. Nem csak a HVIM küzd, hanem jelen lesz tudomásunk szerint a Mi Hazánk, a Magyar Önvédelmi Mozgalom, és a Betyársereg is képviselteti magát. De remélem minden szervezet megmozdul, akár egyénileg is tiltakozik! Ha meg tudjuk akár csak tíz percre is akasztani a sátáni menetet, akkor abban a tíz percben a tradicionalitás fog győzedelmeskedni a sötétség felett! Ha kell, mi 30-an is szembenézünk 30 ezerrel.