Van az a pénz, amiért egy elméletileg magyar cég lemond saját hazájának érdekeiről. A Fusework munkaerő-kölcsönző nyíltan ki is mondta: szerintük egy vietnámi vendégmunkás két magyar dolgozóval is felér. Ez nem egy pletyka, nem egy eldugott interjúban hangzott el, ezt büszkén, magabiztosan, a cég hivatalos honlapján közölték. Olyan magától értetődő cinizmussal, ahogy egy áruházlánc reklámozza a legújabb akciót: “nem kell többé a nyűgös magyar munkaerő, itt vannak az engedelmes vietnámiak”.
 |
Ez több, mint arculcsapás. Ez már nemcsak a magyar dolgozók megalázása, hanem az ország jövőjének cinikus elárulása. Ha egy „magyar” cég ennyire nyíltan becsmérli a magyar embert, ott komoly gondok vannak, ott felmerül a kérdés, mit jelent számukra a magyarság?
Miért éri meg egy cégnek ilyeneket leírni? Mert ma sokak szemében a vendégmunkás valóban többet ér, mint a magyar. Olcsóbb, kiszolgáltatottabb, nem reklamál, nem szakszervezetesedik. Csak jön, dolgozik, majd megy. De valóban megy? A tények nem igazán ezt mutatják...
Vissza kell utasítanunk ezt a beállítást. A magyar dolgozók nem lusták, nem gyengék, nem kevésbé értékesek. Csak nem hajlandók minden megalázó feltételt elfogadni. Ők nem „nemzetközi” bérért, hanem a saját hazájukban szeretnének tisztességes megélhetést. De ezt ma egyre többen megkérdőjelezik, különösen azok, akik a profitot látják, nem az országot.
A Fusework és a hozzájuk hasonló cégek gyakran hangoztatják: a vendégmunkás csak „ideiglenes megoldás”. Átmeneti. Bejön, dolgozik pár évet, majd visszamegy. A valóság azonban más. Aki egyszer idejön, sok esetben marad. Aztán jön a családja is előbb-utóbb, az unoka már magyar óvodába jár majd. És közben a törvények is szépen idomulnak, hol kiskapu, hol nyílt ajtó formájában.
Néhány év alatt kialakulnak a kis közösségek, először csak munkásszállásokon, később albérletben, aztán saját házban. Aztán már nem vendégmunkás, hanem „állandó tartózkodásra jogosult harmadik országbeli állampolgár”. És ez már nem gazdasági, hanem demográfiai kérdés. Ez lakosságcsere lesz.
Kik nyernek ezen? Természetesen azok, akik kizárólag számokban, profitban tudnak gondolkozni, de a magyarság, Magyarország veszít.
De már rövid távon is veszítenek a magyar emberek, például az a kisvárosi magyar, aki nem talál már munkát a környéken, mert a cég inkább importál munkaerőt. Az a családapa, akinek a bére nem emelkedik évek óta, mert mindig van valaki, aki kevesebbért is elvállalja. A legnagyobb vesztes tehát a magyar jövő.
A fő kérdés természetesen az, hogy a magát „nemzetinek” mondó kormány ezt miért hagyja? Unalomig ismert már a választ, de újra és újra le kell írni: mert nem nemzeti.
Lantos János – Kuruc.info
