Milyen az, amikor egy országban rendszeressé válnak az etnikai villongások, a konfliktusok tettlegességig fajulnak, a többségi társadalom bármire ugrik, amit a cigányok csinálnak? A kisebbséggel szembeni ellenérzések erősek Romániában, ott éppúgy a cigánykérdés az egyik legsúlyosabb probléma, mint Magyarországon. A rendszerváltás óta több tucat, halálos áldozatokkal is járó összecsapás tört ki. A kisebbségkutatók most arra kiváncsiak, hogyan működik egy etnikai konfliktus a gyakorlatban.
Kasza, vasvilla, kövek - amikor háborúba kezd a falu
2007. augusztus 22-én éjjel a Brassó megyei Apácán több száz magyar - a többségi lakosság - és cigány verekedett össze. A falu régóta önkéntes járőrökkel ellenőriztette a földeket, aznap este a járőr lopott lucernával megrakott szekerekkel találkozott - irta a Krónika. Néhány beszámoló szerint a két roma tolvaj megpróbált elinalni a sötétben, de a kárvallottak nem hagyták, mire kővel kezdték dobálni őket, ebből alakult ki a több sérüléssel járó tömegverekedés. A magyarok kaszát, vasvillát, botokat használtak, a romák mindenféle kezük ügyébe kerülő szerszámot és köveket.
"Visznek azok mindent, amit érnek, előfordult, hogy fényes nappal álltak be az egyik apácai pityókatáblájába, és amikor a tulajdonos számon kérte, veréssel fenyegették. A jóisten tudja, de ebből még emberhalál is lehet" - jósolta egy helyi asszony a Krónika riporterének. "Sorolhatnánk, hányszor fosztottak ki bennünket, de most már elég volt" - mondta az éjszakai járőr. A falubeliek még éjjel felhivták az egyik román tévé brassói stúdióját. A csendőrök is a tévésektől tudták meg, mi történik Apácán, igy a stáb már 130 fős csendőrcsapat kiséretében jelent meg a helyszinen. Az egyik rendőr megsérült, de a lincshangulatot sikerült lehűteni. A következő napokban a román katonaságot is a faluba vezényelték. Szinte ugyanez történt 2008 júniusában a háromszéki Köpecbányán a romák és nem romák között.
"Cigány provokáció"
Az apácai események kapcsán több tudósitás felemlegette Hadrévet, ami az újságcikkek alapján szinte fogalommá vált Romániában. A Maros megyei Hadréven 1993-ban törtek ki etnikai zavargások, egy román férfi meggyilkolása miatt a falubeliek bosszúból felgyújtották a helyi cigányok házait, és négy embert meglincseltek közülük. Tizenkét ház leégett, négyet részben felgyújtottak - foglalta össze az eseményeket a Transindex.
Később a strasbourgi Emberjogi Biróság többször foglalkozott az üggyel, és megállapitotta, hogy a román rendőrség tagjai aktivan segédkeztek a gyújtogatásban, majd megpróbálták elhallgatni az ügyet, az állam pedig megtagadta a kártéritést. (Kuruc.info: igy csinálják ezt egy normális országban, mint Románia vagy éppenséggel Finnország, ahol a rendőrség, ill. a biróságok ott szúrnak ki a cigánybűnözőkkel, ahol csak tudnak) A hadrévi romák pere példátlanul hosszú ideig, tizenegy évig húzódott. A károsultaknak végül csak 2008-ban fizetett a román állam, de csak miután Haller István, az egyik legismertebb romániai emberjogi aktivista és államtitkár éhségsztrájkkal fenyegetőzött. (Kuruc.info: 1.) "Haller"... milyen szép “magyar” neve van. TGM fogalmait [“a zsidó szép”] használva megkérdezzük: ugye, “szép”? 2.) Miért nem hagyták megdögleni? A kutyának nem hiányozna egy ilyen Hell István, Révész Sándor, Munk Veronika stb.-kaliberű fajvédő tetű – már elnézést…)
Az 1990-es évek elején több helyen - összesen mintegy 30-40 településen - történtek hasonló, gyújtogatással, sokszor halálos áldozatokkal is járó etnikai konfliktusok, amelyekben részben falusi nem romák, részben rendőrök vettek részt - mondta az [origo]-nak Haller István. Országszerte százak váltak hajléktalanná, sérültek vagy haltak meg. Egy tanulmány szerint az állami tévé ezeket az eseteket akkor még úgy értelmezte, mint a többség válaszát a cigány tolvajok provokációira a többség válaszát.
Letépték a fülét
Székelyföld sem volt kivétel, Kászonújfaluban és Kászonfeltizen a hadrévihez hasonló eset történt az 1990-es évek elején, a helyzet pedig azóta sem javult sokat. "Tavasszal Kászonújfaluban jártam, ahol találkoztam egy romával, akinek két, általa ismert helybéli (nem roma) személy letépte a fülét. Felkerestem a helyi rendőrőrsöt, ahol arról próbáltak meggyőzni, hogy ez csak könnyebb testi sértés, és nincs feljelentés" - nyilatkozta Haller két éve az Új Magyar Szónak.
A romániai kisebbségkutatók szerint az 1990-es évek második felére minden megváltozott: mig addig szinte rendszeresek voltak az etnikai összecsapások a falvakban, innentől az összeütközések cigányok és rendőrök között alakultak ki. 1996-2007 között 36 erőszakos konfliktust dokumentáltak, ezek közül csupán 13-ban nem a rendőrök álltak az egyik oldalon - mondta az [origo]-nak Toma Stefánia, a romániai Kisebbségkutató Intézet munkatársa, saját intézete és más kutatások adataira hivatkozva.
A konfliktusok tehát maradtak, csak a szereplők cserélődtek ki - ennek oka Toma Stefánia szerint, hogy a román belügyminisztérium a hadrévi és más összecsapásokból okulva programot inditott a "közösségi erőszak megelőzésére". A rendőröket nem csak a konfliktusok megelőzésére készitették fel, de megszaporodott a razziák száma is, főleg a városi cigánynegyedekben. (Kuruc.info: megint csak: a románok ezt megteszik – ahogy a szlovákok is megtették és megteszik ma is –, mégsem vinnyog a nemzetközi sajtó, az EU, mégsem követelnek katonai beavatkozást. A mi rendőrségünk miért nem teszi ugyanezt?!) A médiában gyakran látni, ahogy a védőfelszerelésbe burkolt rendőrcsapatok felforgatják a lakásokat, a letartóztatott romákat a kamerák előtt ütlegelik, pedig hasonló eljárás nem cigány gyanúsiottak esetében elfogadhatatlan lenne - mutat rá Gabriel Troc 2002-es tanulmánya a városban élő roma lakosság problémáival kapcsolatban. (Kuruc.info: bezzeg nálunk: már egy elcsattant pofonért – lásd Szigetvár – is éveket kaphat egy fehér. A rendőröket meg már a járókelőknek kell megvédeniük a cigányoktól [lásd a pár nappal ezelőtti – amely szintén azt bizonyitja, hogy ilyenek nagyon sokszor előfordulnak nálunk – siófoki esetet], annyira nem mernek ez utóbbiakkal ujjat húzni, félve a fajvédőktől és attól, hogy kirúgják őket a testülettől…)
Véletlenül elsült
Bár a 2000-es években Toma Stefánia szerint csökkent a konfliktusok száma, de az utóbbi években ismét megszaporodtak az összetűzések. 2006-ban Szászrégenben az Abafája nevű cigánynegyedet rendőrosztagok dúlták fel. A Transindex riportja szerint a konfliktust az váltotta ki, hogy egy szabadságolt rendőr összetűzött két helyi romával, akik feltehetően megfenyegették. Néhány óra múlva Abafáján megjelent több tucat rendőr és a román rendőrség egy különleges alakulata is.
A történtekről eltér a rendőrség és a helyi cigány lakosság beszámolója: a rendőrök szerint a köréjük gyűlő tömeg rájuk támadt, a romák szerint pedig a rendőrség azonnal támadásba lendült. Gázsprével, gumigolyókkal, könnygázzal támadták a romákat, akiket a Transindex szerint menekülés közben találtak el, mert a golyók többnyire a hátukba fúródtak. 37-en sérültek meg, 22-en lőtt sebet kaptak. Egyeseket állitólag összerugdostak, másokat a hajuknál fogva vonszoltak, sőt gyerekekre is lőttek. A rendőrség az éles lőszereket utólag azzal magyarázta, hogy a rendőrök csak a levegőbe lőttek velük. Egy nőt eltalált viszont egy éles lövedék - a rendőrség szerint úgy, hogy a romák megpróbálták elvenni az egyik rendőr puskáját, ami közben elsült.
"A román sajtó többet foglalkozott Cozmával"
Közép-Kelet-Európa legnagyobb roma populációja Romániában él. Haller István szerint bár csak félmillióan vallják be magukról, a cigányok száma másfél millióra tehető. Ezzel a cigány kisebbség a magyar után a második legnagyobb az országban.
Romániában - Magyarországhoz hasonlóan - a rendszerváltás után elsőként a cigányok lába alól csúszott ki a talaj: az országban mélyszegénységben élők legnagyobb részét ők teszik ki, és a szegények kétharmada, mintegy 630 ezer ember is roma - derül ki egy 2002-es tanulmányból, amelyet Gabriel Troc irt az átalakuló roma populációról. A cigányok többsége a teljes foglalkoztatottság megszűnésével nem csak vagyontalan és - sokszor fizikailag is - elszigetelt lett, de az összes rejtett előitélet is felszinre tört 1989 után. Az előitéleteket tovább erősitette, hogy a lecsúszottak egy része azóta engedély nélküli piacozásból, lopásból, koldulásból, prostitúcióból, kábitószer- és fegyverkereskedelemből próbál megélni - irta Gabriel Troc. (Kuruc.info: az ember-/rabszolga-kereskedelmet "valamiért" elfelejtette hozzátenni fajvédőnk – amit például maga a Népszabadság ismert el…)
A romániai Diszkrimináció-ellenes Tanács (CNCD) 2006-os felmérése szerint a nem romák 81 százaléka szerint a törvénysértők nagy része cigány, és 61 százalékuk szerint szégyent hoznak Romániára. (Kuruc.info: miért, nem igaz? Lásd Olaszország [nem kell tovább mondanom], Anglia [a londoni adatokat lásd ITT], Finnország [gagyizás-hirek pl. ITT]) A megkérdezettek fele nem engedné meg, hogy a romák külföldre utazzanak, ötödük pedig bizonyos kocsmákból és üzletekből is kitiltaná őket. Ugyanennyien legszivesebben mindannyiukat gettóba zárnák. Pedig a romák most is jelentős részben elkülönülve élnek Haller István szerint: a nagyvárosokban peremterületeken vagy gettószerű tömbökben, és nem egy faluban is úgy alakult, hogy több kilométerre élnek a település szélétől.
Apró konfliktusok
A kisebbségkutatók szerint a több tucat roma-nem roma konfliktus nagyon hasonlit egymáshoz. Általában apróságok váltják ki az összecsapásokat, elég lehet akár egy kocsmai veszekedés vagy egy verekedés a helyi diszkóban - mondta Haller István az [origo]-nak. Az is sokszor közös szerinte, hogy a rendőrség vagy szemet huny az ezt követő események fölött, vagy maga is tevőlegesen részt vesz a konfliktusban. Mig a részt vevő rendőröket többnyire felelősségre vonják, a falubeliek a legritkább esetben felelnek - tette hozzá.
A romániai Kisebbségkutató Intézet készülő kutatása az Apácán 2007-ben történtek kapcsán a roma-nem roma konfliktusok sémáit vizsgálja. Többek között olyan települések polgármestereinek és rendőrőrseinek küldtek kérdőiveket, ahol adataik szerint nagyon szegény, részben roma lakosság él, vagy különböző faktorok alapján az együttélés tele van feszültségekkel. Olyan helyeket kerestek, ahol már volt dokumentált etnikumok közötti konfliktus, vagy ahol a romák szegregált tömbökben élnek, vagy ahová az elmúlt években nagyobb számban költöztek be.
A kérdésekre a polgármesteri hivatalok 73, a rendőrségek 33 százalékától érkezett válasz - mondta a felmérés készitője, Toma Stefánia. Az egyik kérdés úgy szólt, az elmúlt években milyen okból alakult ki kisebb-nagyobb konfliktus a romák és nem romák között. A válaszok alapján a települések felében lopások miatt volt már összetűzés, szociális segélyek osztásakor 33 százalékukban, szórakozóhelyi feszültségek miatt 29 százalékukban, szomszédsági viszályok miatt 24 százalékukban. Roma és nem roma csoportok közötti konfliktust a válaszadók 13 százaléka jelzett.
80 millió euró
A román kormány próbál küzdeni a diszkrimináció ellen, létrehozták pédául a Roma Nemzeti Hivatalt - mondta Haller. Ma már roma szakértőket is alkalmaznak a prefektúrákon - melyeket a magyar lakosság főispáni hivataloknak hiv -, azonban az államtitkár szerint kis hatáskört és kevés anyagi támogatást adtak nekik, igy valódi változtatásra nem képesek. A román kormányok azzal is gyakran érvelnek, hogy az 1990-es évek óta 80 millió eurót költöttek roma programokra, ez azonban Haller szerint a másfél milliós kisebbség egyes tagjaira lebontva már nagyon kevés pénznek tűnik.
Az oktatáson jelentősen változtattak, vannak már külön helyek romáknak a középfokú oktatásban és az egyetemeken, ugyanakkor az elemi oktatás nem változott jelentősen. Kezdeti stádiumban van a hátrányos helyzetű roma gyerekeknek kitalált ösztöndijrendszer - mondta Haller, aki szerint a legkevésbé hátrányosan az egészségügy kezeli a romákat. Készült egy felmérés arról, hogy mely hatóságok mennek be a leggyakrabban a cigánynegyedekbe, első helyen a mentők, háziorvosok állnak. Az állam számos úgynevezett egészségügyi közvetitőt is kiképzett: ők általában olyan roma nők, akiknek az a feladata, hogy közvetitsenek a roma közösség és az egészségügy között, illetve felismerjék a betegségeket és orvoshoz irányitsák a romákat - magyarázta az államtitkár.
24 órás műsorok Cozmáról
Két évvel ezelőttig fokozatosan finomodott a közbeszéd a romákkal kapcsolatban - állitotta Haller. Akkor azonban Romániában hasonló reakciót váltott ki egy eset, mint a Cozma-gyilkosság, nemzetközi botrány lett abból, ami Olaszországban történt: Róma külvárosában, ahol sok romániai bevándorló élt, a gyanú szerint egy roma férfi megerőszakolt egy 47 éves nőt, aki később belehalt sérüléseibe. Az olasz hatóságok ezek után olyan rendeletet fogadtak el, amely lehetővé teszi a bűncselekményt elkövetett bevándorlók kitoloncolását.
Az ügy nyomán Haller szerint újra szalonképessé váltak a rasszista megnyilatkozások országszerte a legmagasabb szinteken is. A Cozma-gyilkosságot pedig a román sajtó is kiemelten kezelte - tette hozzá. (Kuruc.info: nem véletlen, hogy a román lapok azonnal és köntörfalazás nélkül megirták Cozma gyilkosairól, hogy cigányok. Az angol nyelvûek is – lásd EZT. Vajon nekik miért szabad ilyet csinálni, és miért nem szabad a magyaroknak ugyanezt tenniük?!) "Nagyon megrenditette a román közvéleményt, szerintem a magyar sajtó kevesebbet foglalkozott vele, Marian Cozmáról 24 órás műsorokat sugároztak." A tatárszentgyörgyi eseményekről viszont egyáltalán nem tudósitott a romániai sajtó - tette hozzá. A különbség a magyar és a romániai helyzet között szerinte, hogy Magyarországon feltehetően szélsőséges csoportok támadják a romákat, mig Romániában gyakran a békésnek tartott lakosság. (Kuruc.info: 1.) jó is lenne, ha lennének fegyverei a “szélsőségeseknek”, akkor a cigányok valóban visszafognák magukat. De, “sajnos”, eddig minden leszámolásról kiderült, hogy cigány az elkövető. 2.) a romániaiak [románok, magyarok, a megmaradt szászok stb.] tökösek, akárcsak az összes többi cigányfertőzött náció. Mégsem huhog az EU, mégsem indul meg a NATO, hogy befenyitse az igazságot szolgáltatókat. Mi meg csak ülünk a fenekünkön…)
(zsOrigo)
Kasza, vasvilla, kövek - amikor háborúba kezd a falu
2007. augusztus 22-én éjjel a Brassó megyei Apácán több száz magyar - a többségi lakosság - és cigány verekedett össze. A falu régóta önkéntes járőrökkel ellenőriztette a földeket, aznap este a járőr lopott lucernával megrakott szekerekkel találkozott - irta a Krónika. Néhány beszámoló szerint a két roma tolvaj megpróbált elinalni a sötétben, de a kárvallottak nem hagyták, mire kővel kezdték dobálni őket, ebből alakult ki a több sérüléssel járó tömegverekedés. A magyarok kaszát, vasvillát, botokat használtak, a romák mindenféle kezük ügyébe kerülő szerszámot és köveket.
"Visznek azok mindent, amit érnek, előfordult, hogy fényes nappal álltak be az egyik apácai pityókatáblájába, és amikor a tulajdonos számon kérte, veréssel fenyegették. A jóisten tudja, de ebből még emberhalál is lehet" - jósolta egy helyi asszony a Krónika riporterének. "Sorolhatnánk, hányszor fosztottak ki bennünket, de most már elég volt" - mondta az éjszakai járőr. A falubeliek még éjjel felhivták az egyik román tévé brassói stúdióját. A csendőrök is a tévésektől tudták meg, mi történik Apácán, igy a stáb már 130 fős csendőrcsapat kiséretében jelent meg a helyszinen. Az egyik rendőr megsérült, de a lincshangulatot sikerült lehűteni. A következő napokban a román katonaságot is a faluba vezényelték. Szinte ugyanez történt 2008 júniusában a háromszéki Köpecbányán a romák és nem romák között.
"Cigány provokáció"
Az apácai események kapcsán több tudósitás felemlegette Hadrévet, ami az újságcikkek alapján szinte fogalommá vált Romániában. A Maros megyei Hadréven 1993-ban törtek ki etnikai zavargások, egy román férfi meggyilkolása miatt a falubeliek bosszúból felgyújtották a helyi cigányok házait, és négy embert meglincseltek közülük. Tizenkét ház leégett, négyet részben felgyújtottak - foglalta össze az eseményeket a Transindex.
Később a strasbourgi Emberjogi Biróság többször foglalkozott az üggyel, és megállapitotta, hogy a román rendőrség tagjai aktivan segédkeztek a gyújtogatásban, majd megpróbálták elhallgatni az ügyet, az állam pedig megtagadta a kártéritést. (Kuruc.info: igy csinálják ezt egy normális országban, mint Románia vagy éppenséggel Finnország, ahol a rendőrség, ill. a biróságok ott szúrnak ki a cigánybűnözőkkel, ahol csak tudnak) A hadrévi romák pere példátlanul hosszú ideig, tizenegy évig húzódott. A károsultaknak végül csak 2008-ban fizetett a román állam, de csak miután Haller István, az egyik legismertebb romániai emberjogi aktivista és államtitkár éhségsztrájkkal fenyegetőzött. (Kuruc.info: 1.) "Haller"... milyen szép “magyar” neve van. TGM fogalmait [“a zsidó szép”] használva megkérdezzük: ugye, “szép”? 2.) Miért nem hagyták megdögleni? A kutyának nem hiányozna egy ilyen Hell István, Révész Sándor, Munk Veronika stb.-kaliberű fajvédő tetű – már elnézést…)
Az 1990-es évek elején több helyen - összesen mintegy 30-40 településen - történtek hasonló, gyújtogatással, sokszor halálos áldozatokkal is járó etnikai konfliktusok, amelyekben részben falusi nem romák, részben rendőrök vettek részt - mondta az [origo]-nak Haller István. Országszerte százak váltak hajléktalanná, sérültek vagy haltak meg. Egy tanulmány szerint az állami tévé ezeket az eseteket akkor még úgy értelmezte, mint a többség válaszát a cigány tolvajok provokációira a többség válaszát.
Letépték a fülét
Székelyföld sem volt kivétel, Kászonújfaluban és Kászonfeltizen a hadrévihez hasonló eset történt az 1990-es évek elején, a helyzet pedig azóta sem javult sokat. "Tavasszal Kászonújfaluban jártam, ahol találkoztam egy romával, akinek két, általa ismert helybéli (nem roma) személy letépte a fülét. Felkerestem a helyi rendőrőrsöt, ahol arról próbáltak meggyőzni, hogy ez csak könnyebb testi sértés, és nincs feljelentés" - nyilatkozta Haller két éve az Új Magyar Szónak.
A romániai kisebbségkutatók szerint az 1990-es évek második felére minden megváltozott: mig addig szinte rendszeresek voltak az etnikai összecsapások a falvakban, innentől az összeütközések cigányok és rendőrök között alakultak ki. 1996-2007 között 36 erőszakos konfliktust dokumentáltak, ezek közül csupán 13-ban nem a rendőrök álltak az egyik oldalon - mondta az [origo]-nak Toma Stefánia, a romániai Kisebbségkutató Intézet munkatársa, saját intézete és más kutatások adataira hivatkozva.
A konfliktusok tehát maradtak, csak a szereplők cserélődtek ki - ennek oka Toma Stefánia szerint, hogy a román belügyminisztérium a hadrévi és más összecsapásokból okulva programot inditott a "közösségi erőszak megelőzésére". A rendőröket nem csak a konfliktusok megelőzésére készitették fel, de megszaporodott a razziák száma is, főleg a városi cigánynegyedekben. (Kuruc.info: megint csak: a románok ezt megteszik – ahogy a szlovákok is megtették és megteszik ma is –, mégsem vinnyog a nemzetközi sajtó, az EU, mégsem követelnek katonai beavatkozást. A mi rendőrségünk miért nem teszi ugyanezt?!) A médiában gyakran látni, ahogy a védőfelszerelésbe burkolt rendőrcsapatok felforgatják a lakásokat, a letartóztatott romákat a kamerák előtt ütlegelik, pedig hasonló eljárás nem cigány gyanúsiottak esetében elfogadhatatlan lenne - mutat rá Gabriel Troc 2002-es tanulmánya a városban élő roma lakosság problémáival kapcsolatban. (Kuruc.info: bezzeg nálunk: már egy elcsattant pofonért – lásd Szigetvár – is éveket kaphat egy fehér. A rendőröket meg már a járókelőknek kell megvédeniük a cigányoktól [lásd a pár nappal ezelőtti – amely szintén azt bizonyitja, hogy ilyenek nagyon sokszor előfordulnak nálunk – siófoki esetet], annyira nem mernek ez utóbbiakkal ujjat húzni, félve a fajvédőktől és attól, hogy kirúgják őket a testülettől…)
Véletlenül elsült
Bár a 2000-es években Toma Stefánia szerint csökkent a konfliktusok száma, de az utóbbi években ismét megszaporodtak az összetűzések. 2006-ban Szászrégenben az Abafája nevű cigánynegyedet rendőrosztagok dúlták fel. A Transindex riportja szerint a konfliktust az váltotta ki, hogy egy szabadságolt rendőr összetűzött két helyi romával, akik feltehetően megfenyegették. Néhány óra múlva Abafáján megjelent több tucat rendőr és a román rendőrség egy különleges alakulata is.
A történtekről eltér a rendőrség és a helyi cigány lakosság beszámolója: a rendőrök szerint a köréjük gyűlő tömeg rájuk támadt, a romák szerint pedig a rendőrség azonnal támadásba lendült. Gázsprével, gumigolyókkal, könnygázzal támadták a romákat, akiket a Transindex szerint menekülés közben találtak el, mert a golyók többnyire a hátukba fúródtak. 37-en sérültek meg, 22-en lőtt sebet kaptak. Egyeseket állitólag összerugdostak, másokat a hajuknál fogva vonszoltak, sőt gyerekekre is lőttek. A rendőrség az éles lőszereket utólag azzal magyarázta, hogy a rendőrök csak a levegőbe lőttek velük. Egy nőt eltalált viszont egy éles lövedék - a rendőrség szerint úgy, hogy a romák megpróbálták elvenni az egyik rendőr puskáját, ami közben elsült.
"A román sajtó többet foglalkozott Cozmával"
Közép-Kelet-Európa legnagyobb roma populációja Romániában él. Haller István szerint bár csak félmillióan vallják be magukról, a cigányok száma másfél millióra tehető. Ezzel a cigány kisebbség a magyar után a második legnagyobb az országban.
Romániában - Magyarországhoz hasonlóan - a rendszerváltás után elsőként a cigányok lába alól csúszott ki a talaj: az országban mélyszegénységben élők legnagyobb részét ők teszik ki, és a szegények kétharmada, mintegy 630 ezer ember is roma - derül ki egy 2002-es tanulmányból, amelyet Gabriel Troc irt az átalakuló roma populációról. A cigányok többsége a teljes foglalkoztatottság megszűnésével nem csak vagyontalan és - sokszor fizikailag is - elszigetelt lett, de az összes rejtett előitélet is felszinre tört 1989 után. Az előitéleteket tovább erősitette, hogy a lecsúszottak egy része azóta engedély nélküli piacozásból, lopásból, koldulásból, prostitúcióból, kábitószer- és fegyverkereskedelemből próbál megélni - irta Gabriel Troc. (Kuruc.info: az ember-/rabszolga-kereskedelmet "valamiért" elfelejtette hozzátenni fajvédőnk – amit például maga a Népszabadság ismert el…)
A romániai Diszkrimináció-ellenes Tanács (CNCD) 2006-os felmérése szerint a nem romák 81 százaléka szerint a törvénysértők nagy része cigány, és 61 százalékuk szerint szégyent hoznak Romániára. (Kuruc.info: miért, nem igaz? Lásd Olaszország [nem kell tovább mondanom], Anglia [a londoni adatokat lásd ITT], Finnország [gagyizás-hirek pl. ITT]) A megkérdezettek fele nem engedné meg, hogy a romák külföldre utazzanak, ötödük pedig bizonyos kocsmákból és üzletekből is kitiltaná őket. Ugyanennyien legszivesebben mindannyiukat gettóba zárnák. Pedig a romák most is jelentős részben elkülönülve élnek Haller István szerint: a nagyvárosokban peremterületeken vagy gettószerű tömbökben, és nem egy faluban is úgy alakult, hogy több kilométerre élnek a település szélétől.
Apró konfliktusok
A kisebbségkutatók szerint a több tucat roma-nem roma konfliktus nagyon hasonlit egymáshoz. Általában apróságok váltják ki az összecsapásokat, elég lehet akár egy kocsmai veszekedés vagy egy verekedés a helyi diszkóban - mondta Haller István az [origo]-nak. Az is sokszor közös szerinte, hogy a rendőrség vagy szemet huny az ezt követő események fölött, vagy maga is tevőlegesen részt vesz a konfliktusban. Mig a részt vevő rendőröket többnyire felelősségre vonják, a falubeliek a legritkább esetben felelnek - tette hozzá.
A romániai Kisebbségkutató Intézet készülő kutatása az Apácán 2007-ben történtek kapcsán a roma-nem roma konfliktusok sémáit vizsgálja. Többek között olyan települések polgármestereinek és rendőrőrseinek küldtek kérdőiveket, ahol adataik szerint nagyon szegény, részben roma lakosság él, vagy különböző faktorok alapján az együttélés tele van feszültségekkel. Olyan helyeket kerestek, ahol már volt dokumentált etnikumok közötti konfliktus, vagy ahol a romák szegregált tömbökben élnek, vagy ahová az elmúlt években nagyobb számban költöztek be.
A kérdésekre a polgármesteri hivatalok 73, a rendőrségek 33 százalékától érkezett válasz - mondta a felmérés készitője, Toma Stefánia. Az egyik kérdés úgy szólt, az elmúlt években milyen okból alakult ki kisebb-nagyobb konfliktus a romák és nem romák között. A válaszok alapján a települések felében lopások miatt volt már összetűzés, szociális segélyek osztásakor 33 százalékukban, szórakozóhelyi feszültségek miatt 29 százalékukban, szomszédsági viszályok miatt 24 százalékukban. Roma és nem roma csoportok közötti konfliktust a válaszadók 13 százaléka jelzett.
80 millió euró
A román kormány próbál küzdeni a diszkrimináció ellen, létrehozták pédául a Roma Nemzeti Hivatalt - mondta Haller. Ma már roma szakértőket is alkalmaznak a prefektúrákon - melyeket a magyar lakosság főispáni hivataloknak hiv -, azonban az államtitkár szerint kis hatáskört és kevés anyagi támogatást adtak nekik, igy valódi változtatásra nem képesek. A román kormányok azzal is gyakran érvelnek, hogy az 1990-es évek óta 80 millió eurót költöttek roma programokra, ez azonban Haller szerint a másfél milliós kisebbség egyes tagjaira lebontva már nagyon kevés pénznek tűnik.
Az oktatáson jelentősen változtattak, vannak már külön helyek romáknak a középfokú oktatásban és az egyetemeken, ugyanakkor az elemi oktatás nem változott jelentősen. Kezdeti stádiumban van a hátrányos helyzetű roma gyerekeknek kitalált ösztöndijrendszer - mondta Haller, aki szerint a legkevésbé hátrányosan az egészségügy kezeli a romákat. Készült egy felmérés arról, hogy mely hatóságok mennek be a leggyakrabban a cigánynegyedekbe, első helyen a mentők, háziorvosok állnak. Az állam számos úgynevezett egészségügyi közvetitőt is kiképzett: ők általában olyan roma nők, akiknek az a feladata, hogy közvetitsenek a roma közösség és az egészségügy között, illetve felismerjék a betegségeket és orvoshoz irányitsák a romákat - magyarázta az államtitkár.
24 órás műsorok Cozmáról
Két évvel ezelőttig fokozatosan finomodott a közbeszéd a romákkal kapcsolatban - állitotta Haller. Akkor azonban Romániában hasonló reakciót váltott ki egy eset, mint a Cozma-gyilkosság, nemzetközi botrány lett abból, ami Olaszországban történt: Róma külvárosában, ahol sok romániai bevándorló élt, a gyanú szerint egy roma férfi megerőszakolt egy 47 éves nőt, aki később belehalt sérüléseibe. Az olasz hatóságok ezek után olyan rendeletet fogadtak el, amely lehetővé teszi a bűncselekményt elkövetett bevándorlók kitoloncolását.
Az ügy nyomán Haller szerint újra szalonképessé váltak a rasszista megnyilatkozások országszerte a legmagasabb szinteken is. A Cozma-gyilkosságot pedig a román sajtó is kiemelten kezelte - tette hozzá. (Kuruc.info: nem véletlen, hogy a román lapok azonnal és köntörfalazás nélkül megirták Cozma gyilkosairól, hogy cigányok. Az angol nyelvûek is – lásd EZT. Vajon nekik miért szabad ilyet csinálni, és miért nem szabad a magyaroknak ugyanezt tenniük?!) "Nagyon megrenditette a román közvéleményt, szerintem a magyar sajtó kevesebbet foglalkozott vele, Marian Cozmáról 24 órás műsorokat sugároztak." A tatárszentgyörgyi eseményekről viszont egyáltalán nem tudósitott a romániai sajtó - tette hozzá. A különbség a magyar és a romániai helyzet között szerinte, hogy Magyarországon feltehetően szélsőséges csoportok támadják a romákat, mig Romániában gyakran a békésnek tartott lakosság. (Kuruc.info: 1.) jó is lenne, ha lennének fegyverei a “szélsőségeseknek”, akkor a cigányok valóban visszafognák magukat. De, “sajnos”, eddig minden leszámolásról kiderült, hogy cigány az elkövető. 2.) a romániaiak [románok, magyarok, a megmaradt szászok stb.] tökösek, akárcsak az összes többi cigányfertőzött náció. Mégsem huhog az EU, mégsem indul meg a NATO, hogy befenyitse az igazságot szolgáltatókat. Mi meg csak ülünk a fenekünkön…)
(zsOrigo)
