Amikor Vlagyimir Putyin, Oroszország elnöke, gyerekként egy leromlott leningrádi – ma Szentpétervár – lakótelepen élt, barátaival patkányokat kergetett végig a folyosókon botokkal. Egy nap az egyik sarokba szorított nagy patkány hirtelen megfordult, és a fiatal Putyint kergette vissza a lakásukba, így kezdődik az al-Dzsazíra felvezetője ahhoz a cikkhez, melyet az elmúlt hetekben szenteltek annak, hogy Vlagyimir Putyin 25 éve van hatalmon Oroszországban. Ebben tárgyilagosan és tényszerűen veszik sorra az orosz elnök életútját, s úgy gondoljuk, ez a fajta objektív mérce fájdalmasan hiányzik a nyugati és a magyar médiából is, ezt a hiányt kívánjuk ellensúlyozni. Mindenki kialakíthatja a maga álláspontját. A cikket – terjedelmi okok miatt – részletekben adtuk közre, s elérkeztünk a befejező részhez. A harmadik részt ott hagytuk abba, hogy az USA puccsal megbuktatta a kijevi vezetést, innentől kezdve pedig már a közelmúlt és napjaink eseményei következnek.
 Fotó: Gavriil Grigorov/Szputnyik/Pool/Reuters |
Amikor 2013-ban kitört az ukrán Majdan-forradalom, és megbuktatta az oroszbarát elnököt, Viktor Janukovicsot, Putyin ezt ugyanazzal a szemlélettel értelmezte, mint a korábbi eseményeket. A felkelést szerinte egy „alkotmányellenes fegyveres puccs” idézte elő – mégpedig az Egyesült Államok irányításával.
Andrej Kordocskin, egy száműzött orosz ortodox pap – jelenleg Németországban él – az al-Dzsazírának úgy nyilatkozott, hogy Ukrajna önálló, nyugat felé nyitott, fiatal, lecserélhető politikai elittel rendelkező államként fenyegetést jelentett Putyinra a puszta létezésével.
„Az a tény, hogy Ukrajna – minden problémája ellenére – egy olyan országként létezett, amely a nyugat felé orientálódik, és „működő” politikai váltógazdasággal rendelkezik, kihívást jelentett. Hiszen ez felveti a kérdést: lehetséges lenne ez Oroszországban is?”
Putyin válasza gyors volt. Álarcos, jelzés nélküli egyenruhát viselő kommandósok – akiket később orosz katonaként azonosítottak – elfoglalták a Krím félszigetet. Nem sokkal később Oroszország hivatalosan is annektálta azt. Itt azért tegyük hozzá, hogy a Krím történelmi gyökerei is egyértelműen orosz kötődésűek, és akkor is, és jelenleg is döntően oroszok által lakott.
Eközben Kelet-Ukrajnában, a Donbász régióban oroszbarát lázadás robbant ki Kijev ellen – ez a konfliktus előjátéka volt a 2022-es teljes körű inváziónak. Itt pedig azt szükséges hozzátenni, hogy az ottani orosz kisebbséget rendszeresen érte fizikai atrocitás is.
Putyin egyre inkább egy laza, ideologikus rendszerre kezdett építeni, amely a hagyományos értékeket hirdette – ez korábban csak háttérben volt jelen, de most előtérbe került. Oroszországot egyfajta védelmezőként kezdte el bemutatni, amely megóvja a „konzervatív hagyományokat a hanyatló, liberális Európával/nyugattal” szemben – magyarázta Oskanian.
2022. február 24-én – több évnyi nyugati elidegenedés után – Putyin a nemzeti televízióban jelentette be a „különleges katonai művelet” megindítását, vagyis Ukrajna invázióját.
„A NATO keleti terjeszkedése, valamint katonai infrastruktúrájának közelítése az orosz határokhoz” – mondta a tévébeszédben – „alapvető fenyegetést jelent országunk biztonságára.”
Oroszország mint nagyhatalom
Az utóbbi években az amerikai hírszerzés és a Kreml-megfigyelők is azt feltételezték, hogy Putyin döntéseit egyre inkább befolyásolja az elszigetelődése.
Putyin mindig is tartott a fertőzésektől – nyilvánosan rendreutasította a minisztereket, ha azok köhögtek a jelenlétében –, egyszer pedig azokhoz hasonlította az influenza elleni oltást elutasítókat, akik „önmaguk ellen követnek el merényletet”. A Covid–19-járvány alatt rendkívül szigorú karantént tartott.
Ritkán jelent meg a nyilvánosság előtt, és visszautasította a külföldi vezetőkkel való személyes találkozókat. Aki mégis eljutott hozzá, annak Covid-tesztet kellett végeznie, majd át kellett haladnia egy „fertőtlenítő alagúton” is. Ez tovább szűkítette a közvetlen környezetét. „Engedelmes emberekkel vette körül magát” – mondta Javlinszkij.
Most, hogy Donald Trump ismét az amerikai politika élvonalában van, újra felmerül az amerikai–orosz közeledés lehetősége. Trump hajlandónak tűnik kompromisszumot kötni Ukrajna ügyében – például szankciók feloldásával vagy az oroszok által elfoglalt területek megtartásának elismerésével.
„Emberi szinten értik egymást” – véli Javlinszkij –, „mert Trump logikája üzleti alapú, Putyiné pedig extrém pragmatikus. És, mint tudjuk, az üzlet és a pragmatizmus nem állnak messze egymástól.”
Javlinszkij, aki 2023-ban még megpróbálta rávenni Putyint egy tűzszünetre Ukrajnában, úgy véli, az orosz elnök valójában nem Ukrajnával akar megállapodni, hanem az Egyesült Államokkal. „Őt nem Ukrajna érdekli. Őt a megállapodás érdekli Amerikával. ... Őt a nagy geopolitika érdekli. ... Úgy gondolkodik: tartsunk egy új Jaltát! Állapodjunk meg hármasban – az Egyesült Államok, Kína és Oroszország –, és osszuk fel a befolyási övezeteket. Ez az, ami érdekli. Ő Oroszországot nagyhatalomként akarja elismertetni.”
Gudkovnak azonban más elmélete van. „A legfőbb motivációja az, hogy mindenáron megtartsa a hatalmat” – mondta a volt parlamenti képviselő.
Putyin – aki most 72 éves – szerinte ugyanaz a gyermek maradt, aki az iskolaudvaron mindig bizonyítani akart. „Mindig bizonyítania kell, hogy ő a legerősebb.” Ez a fő mozgatórugója mind a mai napig – és az elmúlt 25 évben is.
Henney Viktor – Kuruc.info
