Az egy dolog, hogy Szikora úgy akarja betiltatni „Alice Cooper koncertjét”, hogy nem is szólóban érkezik a fővárosba, de konkrétan még maga a vád sem állja meg a helyét, hogy Cooper egy „sátánista amerikai lény” (gondolom, itt Szikora két legyet akart ütni egy csapásra, hogy a Fidesz mellett az oroszokat is megsimogassa kissé). Sőt, amit a színpadon művel, az kizárólag performansz (és nincs benne keresztényellenes elem), ráadásul a rocksztárt pont, hogy a keresztény vallás húzta ki az alkoholfüggőségéből, a híres előadókat gyakran érintő kiégésből és nihilizmusból.

Jómagam egyébként szeretem Alice Cooper zenéjét, de nem ez volt az egyetlen oka annak, hogy írást szenteltem az R-GO alapítójának kirohanása miatt. A szürreális véleményezés után ugyanis Szikora gondoskodott róla, hogy a NER és az államszocialista időszak sokadszorra is összeérjen, mivel az Országos Rendező Iroda (ORI) ténykedését sírta vissza. Idősebb, esetleg történelemben jártasabb olvasóink nyilván tudják, mit jelent ez. Az ORI két dologról volt jobban ismeretes, ezek közül az egyik a zenei élet és az előadók cenzúrázása a kádári elvek szerint (feladatuk volt még egy-egy koncert vagy éppen előadás szervezése is), illetve a rendszert szintén jól jellemző pénzügyi visszásságok.

Nyilván nem kell nagy képzelőerő ahhoz, hogy az ilyen jellegű cenzúra mit eredményezett: sok tehetség, akik nem voltak „kompatibilisek” a párttal, süllyesztőbe kerültek (legtöbbször olyan igaztalan vádak alapján, amiket most Szikora mondott Alice Cooperre), akik pedig jól feküdtek a hatalomnak (női előadók esetén akár szó szerint), azok akár kevésbé tehetségesen is érvényesülni tudtak. Nos, most ezt sírja vissza az állítólagos keresztény, konzervatív Szikora.

A vicc azonban az, hogy a gidafuttató még nem is mondott hülyeséget azzal, hogy cenzúrára ma is szükség lenne, csak egyrészt nem az ORI mintájára, másrészt meg nem igaztalan hülyeségek alapján. Példának okáért felszólíthatná a Fideszt, hogy a „megvédjük a gyerekeinket” és hasonlóan hangzatos jelszavak helyett konkrét lépésekre is szánják el magukat az LMBTQ-lobbival szemben. Itt nem feltétlenül az arab országok totális cenzúrájára gondolok, hanem valami Európában életszerű átmenetre, amire igazából szerintem lenne lehetőség legalább egy filmek előtti figyelmeztetés formájában, de valahogy ezek sosem akarnak sikerülni.

Mondjuk nemcsak a NER és az államszocializmus ér rendszeresen össze, de a kommunizmus alapú cenzúra is a nyugati vadliberalizmuséval. Nemrégiben nyomozást indítottak Till Lindemann, a Rammstein frontembere ellen, miután a női rajongók közül többen szexuális zaklatással és szexuális visszaélésekkel vádolták (az pedig már csak hab a tortán, hogy hasonló hadjárat folyt Johnny Depp ellen is, aki a már fentebb említett zenekar egyik tagja). A mechanizmus teljesen olyan, mint a bolseviki, mert egyrészt még csak lehetőséged sincs védekezni ellenük, múltbéli dolgok alapján ítélnek el úgy, hogy rendszerint még a vádló is részese volt a cselekményeknek (feltételezem, többeknek nem kellett „könyörögni” a mostani vádlók közül, hogy a Rammsteinnel after partyzzanak annak minden mozzanatával együtt), másrészt a legritkább esetben van lehetőség arra, hogy ténylegesen bebizonyítsanak egy-egy visszaélést. Meg hát rockbanda, ugye, akik a női rajongókkal buliznak koncert után... Nyilván mindenki tisztában volt/van vele, hogy nem a Bibliából szoktak felolvasást tartani egy ilyen eseményen. Olyan álszent a rendszer, mint a társadalom maga, ami működteti. Ott is, itthon is.

Ábrahám Barnabás – Kuruc.info