Amikor az I. Szögedi Magyar Majális botrányos műsorának elején Tomcat köszöntötte a Jobbik elnökét, vicceskedve valahogy úgy mutatta be: fasiszta, antiszemita. Vona próbált jópofizni, ezért hozzátette: homokos is.

- Ez egy "coming out"? - örült meg Tomcat, majd sikerének okán arra buzdította, hogy vigyázzállásban náci karlendítéseket végezzen Vona mindenki szeme láttára.

A jobbikos politikus azonban nem most jött a fáról, sőt történész diplomával is rendelkezik, ezért ebben a hülyeségben - Feka Pákóval ellentétben - már nem volt partner, jóllehet egy polkabaréban nyugodtan megtehette volna.

A Bombagyár, sokak szerint joggal, megsértődött, amiért Vona Gábor nem majomkodott vele, mi több, kitiltotta őket óbudai majálisáról.

S zárszóként annyit: nem olyan nagy durranás, egy majálison belefért(volna) ez a bohóckodás is.

Adjon az Isten!

Az írott ballib médiában címlap lenne, hogy a szélsőjobbos, radikális, kirekesztő Jobbik elnöke Hitlert éltetve karlendített! (Kit érdekel? Nemcsak azért, mert Vona már így is úgyis szélsőségesnek van elkönyvelve. Alapszabály: aki az ellenség véleményére sandít, saját választói helyett, az bukott ember, pláne radikálisok környékén. Elég szomorú, hogy olvasónk is a "mit szól hozzá a Néphazugság" vonalat követi, hiszen a polkorrektkedés 18 éve a jobboldal halála. A szocionisták soha semmilyen téren nem engednek egy százaléban sem, a Zsidesz ide is oda is nyalok, meg akarok felelni az ellenségnek taktikája viszont bebetonozta a diktatúrát. Mindezzel távolról sem mondjuk, hogy Vonának kötelező volna Tomcat intésére ugrálni, sőt. Tomcat is csinál olykor hülyeséget. De elhatárolódni, a mai kitiltás formájában gyomorforgató, kontraproduktív, megosztó - a szerk.)

Megindulna az elhatárolósdi, nácizás, a hivatásos rettegők bekapcsolnának. Felhívnák a figyelmet arra, hogy Vikike ezeket támogatja, meg különben is az egész jobboldal nácifasisztaszélsőjobbos. (haha)
És teljesen mindegy, milyen ürüggyel, poénból vagy komolyan gondolta Vona. A híreket úgyis úgy alakítják, ahogy akarják. (Lásd jegyirodás-ügy, pl.) (Megintcsak: ki nem szarja le????? Talán úgy írjunk eztán cikket, hogy a szadinak si tessen? Ezek 18 éve így is úgyis náciznak. Aki ezeknek magyarázkodna és megfelelne, nem érdemel és nem is kap voksot. Miféle jogon nevezi magát radikálisnak egy píszí párt, ki fogja tisztelni? A meghunyászkodás szánalmat vált ki. Köztörvényesekkel, antimagyar cionrasszistákkal szemben engedni több mint hiba, sajnáljuk, hogy 17 éves olvasónk sem tudja kivonni magát az agymosás alól, ahelyett, hogy rámutatna, akik szélsőségeseznek, azok a valódi szélsőségesek. Európában elképzelhetetlen olyan radikális erő, hazánkat kivéve, amelyik egyetlen egyszer is langyoskodna, hiszen már eltűnt volna a süllyesztőben. El tudják képzelni, hogy a francia, flamand, cseh, osztrák, olasz vagy bármely ultrajobb és vezérei mentegetőznének, elhatárolódgatnának, mint Vona alelnöke azon közleményétől, amelyben egy egyetemi kutatás alapján tényszerűen ismertette a cigányság körében széleskörűen elterjedt vérfertőzés szokását?  - a szerk. )

Ezzel el is lenne intézve a Jobbik, sohasem jutnának be a parlamentbe, mi pedig nem ezt akarjuk. Szerintem ezen el kéne gondolkodni mindenkinek, aki most Vonát szapulja. (Végtelenül ostoba kijelentés, éppen azért nem jutnak be, ellentétben az európai radikálisokkal, mert gyávák és az ellenség szabályaihoz is próbálnak alkalmazkodni. Ha a Gárda például a következő két évben is díszgárda marad cselekvés helyett, akkor tényleg nem fognak bejutni - a szerk.)

Mellesleg nem tudom hogyan, de Vona Gábor ismerőse iwiwen id. Sefcsik ?Zoltán?, aki adatlapján nyíltan vállalja ÁVH-s múltját. (A szemétláda.)

Csak azért mondom, mert balos és kemény fideszes körökben (Fideszes körök? Duplán a sunyiba velük. Náluk volt mszmp-sek, lebukott spiclik, téglák, ügynökök, olajmaffiózók, nyíltan cionisták tevékenykednek - a szerk.) az a mendemonda járja, hogy Vona is egy provokátor tégla. Remélem nem az, bár jó okunk van mindig összeesküvés elméleteket gyártani! (Ez tényleg marhaság, egyszerűen Vona egyelőre (?) nem volt képes kilépni a Fidesz árnyékából, ahonnan érkezett és nem volt képes még(?) igazi, rettenthetetlen radikális vezérré válni - a szerk.)

Újfent csak adjon az Isten!

Nem is utcai harcokkal lehet elérni amit akarunk, mert nincs forradalmi hangulat, az emberek gyávák. Csak egy elégedetlen, elfásult tömeg van.

Szóval megvan a stabil szavazóbázis a Jobbiknak, emellé kell még kb. 3%, hogy bejusson és tehessenek valamit. Mit gondoltok, az honnan fog jönni? Nem az MSZP-ből, nem az SZDSZ-ből, nem is máshonnan, csak a Fideszből.

Vagyis a Fidesz radikálisabb részéről. Ezért lenne most (2010-ben) nagy esélyük bejutni, mert ha a Fidesz megtartja az előnyét addig, nem fogják a fideszes radikálisabbak úgy érezni, hogy szükség lenne a szavazatukra a Fideszben, mivel stabil az előny.

A magyar társadalom 98%-a elítéli Hitlert, Szálasit és társait, még ha igaztalan vádakkal is. Szóval nem hiszem, hogy azok, akik otthon maradnak a szavazáskor, vagy akik a Fidesz radikálisai közé tartoznak, fel tudják vállalni a karlendítéseket, Szálasiékat és Hitleréket. Legyen ez erényük vagy hibájuk. Vagyis az ilyen dolgokkal csak bizalmat lehet veszteni. Én ezt gondolom.

Kedves Tomcat, kedves Vona Gábor, kedves Blogin, kedves Kuruc.info stáb, kedves Athina!

Ami a közelmúltbeli viszálykodást, de legalábbis vitát illeti a nemzeti radikális oldal háza táján, én mélységes szomorúságot érzek ennek láttán / hallatán.

Mivel mindannyiótokat művelt és politikailag tájékozott embereknek tartalak, joggal hiszem: Pontosan tudjátok, hogy az efféle parttalan vita, az egy politikai oldalhoz tartozók egymás felé irányuló provokációja, a széthúzás mind azok malmára hajtják a vizet, akik ellen vállvetve küzdünk.

Akár tréfából, akár tudálékosságból, különcségből, miért egymást bíráljátok, marcangoljátok?
Természetes és helyénvaló egy azonos zászló alatt vonuló tábor berkein belül is, hogy különféle platformok, irányzatok jönnek létre, hogy megoszlanak a vélemények a „hogyanról", de semmiképp sem lehet véleménykülönbség a „mit" és a „miért" tekintetében.

Az egymás tiszteletén alapuló konstruktív vita, az építő kritika jó és szükséges dolgok, de egy percre sem szabad elfeledni, hogy ezeknek is a közös célt kell szolgálniuk, és nem torkollhatnak belhatalmi viszályokba, acsarkodásba.

Mert ha így történik, azzal országunk és nemzetünk elveszejtésén munkálkodó ellenségeink erősödnek, és ezzel veszélybe kerül mindaz, amiért eddig küzdöttünk.

Ha valóban világos gondolkodású, céltudatos és művelt nemzeti radikálisoknak, és nem szélsőjobboldali provokátoroknak tartjuk magunkat, akkor tartózkodjunk a szélsőségektől, és sem tettben, sem szóban ne keverjük össze a radikalizmust a szélsőség(esség)gel!

A magyar nemzeti radikalizmus jövőjében és erősödésében bízva, baráti üdvözlettel:

Münzberg Mihály
Nyíregyháza
2008. május 3.


Üdvözletem, Kurucok!

Megmondom őszintén, bírom ezt a Tomcat gyereket, hisz jófej. De mindig tud nekem meglepetést okozni (pl. zsidó barátnő - ami nem baj, mert lehetnek köztük is emberek, de ennyi erővel a komcsi gyerekéből is lehet még ember).

Az én véleményem az, hogy Tomcatnek nincs politikai pártja, ő nem tudna bekerülni a parlamentbe. Viszont itt van Vona Gábor, akinek van egy egyre erősödő nemzeti érzelmű pártja, akiknek 2010-ben esélye van bekerülni.

Ha Vona Gábor megcsinálta volna a karlendítéses dolgot, akkor gondolkozzunk már el azon, hogy milyen hadjárat folyt volna ellene/ellenük. Nem vállalhatják be, főleg most, amikor egyre erősebbek és bármikor lehet egy előrehozott választás (szerintem se lesz, de benne van a levegőben).

Nagyon szomorúnak tartom azt, hogy még a szélsőjobboldalon is ekkora a széthúzás. Mert az oké, hogy a Fidesz határolódik elfele minden nemzetitől, de hogy még ez a kevés szélsőjobboldali sem tud összetartani, az elszomorít.

Véleményem szerint ez Tomcaték hibája is (meg persze Csurka, Kőrösi meg ezek). A mai eset is jól tükrözi, ők hozták nyilvánosságra. Nem tudom mi értelme volt...

Én szeretek mindenkit, aki szélsőjobboldali vagy nemzeti, és csak remélem, hogy mindkét félnek az a célja, hogy az ország újra felemelkedjen!

Egy gondolat a kibékülés jegyében

Sajnos még mindig nem tudom, pontosan hogyan is történt a Jobbik és a Bombagyár között az a kínos eset. Mindenesetre valakinek vagy valakiknek meg kellene próbálni a békülést azáltal, hogy ha valami, vagy valamik nem megfelelően hangzottak el, akkor azt az illetékesek vonják vissza egy tisztességes nyilvános bocsánatkérés mellékletében.

Erre nagy szükség van, hogy a jobboldal ne szakadozzon még tovább, hiszen akkor minden reménység szertefoszlik, ha ezekben a vezetőkben is meg kell hasonlani. Gyurcsány óta tudjuk, hogy a lehetetlent is meg lehet magyarázni, tehát csak a jó szándék kell hozzá, hogy mindenki kibéküljön. Mint keresztény katolikus tanácsolom ezt, mert tudom, hogy mindig van újrakezdés a legnagyobb botlásokból is.

A komcsik 5 éves gyerekeire hadd reagáljak egy ószövetségi szentírásból vett részlettel, hogy hogyan foglalja el Józsué Jerikó városát: Jozs21 " A nép (a zsidóság) pedig bevonult a városba, mindenki egyenest előre és elfoglalták a várost. Kardélre hánytak, kiirtottak mindent, ami a városban volt: férfit és nőt, ifjat és öreget, ökröt juhot és szamarat." Aki egy kicsit is ismeri a zsidóság történetét, az tudja hogy az efféle kiirtások elég gyakoriak ennek a népnek az életében. Ha hihetünk neki, akkor maga a Teremtő Isten pusztítja el a kivonuláskor valamennyi egyiptomi elsőszülöttet, köztük a fáraóét is 2 Móz 11.

Mindezekhez képest Tomcat és Blogin elszólása nem is tűnik olyan szélsőségesnek. Vona Gabinak, ha vallásos ember, ilyen alapon a Teremtőtől is el kellett volna már rég határolódnia, de főleg a zsidóságtól (ez csak vicc).

Ami viszont nem vicc, hogy ma a zsidók ugyanazt teszik, mint évezredekkel azelőtt, csak kifinomultabb módszerekkel, és van egy olyan érzésem, hogy ehhez nem szerezték meg a Teremtő jóváhagyását. Krisztus óta nincs igazi hazájuk, és most kétségbeesetten próbálnak szerezni maguknak egyet.

Ennyit szerettem volna mondani, és most kérjük a Jó Isten áldását, hogy a kibékülés mielőbb megtörténhessen.

üdv
FJ

Sziasztok, Kurucok!

Ez a Vona kontra Bombagyár dolog már megint vihar egy kanál vízben! Pont arra jó, hogy ez legyen a felszínen, a beszédtémában, és közben egy időre elfeledjük mik is bosszantanak igazán, és miért kerültünk egy oldalra.

Régebben (immár lassan 3 éve múlt), hogy Tomcat blogját olvasgattam napi rendszerességgel, akkor még sehol sem volt a Bombagyár. Sok gondolatával egyetértettem, de lassacskán elegem lett a stílusából. Egyszer volt egy igazán durva írása, ami kiverte nálam a biztosítékot. Ekkor megírtam neki, hogy most vesztette el egy hűséges olvasóját. Másnap, írásomat egy(több) másik felháborodott levéllel egybemosva kikérte magának, hogy miért nem értjük a viccet, és megmagyarázta, hogy tulajdonképpen ő nem is úgy gondolta. Én pedig, immár megelégedve, hanyagoltam az oldala látogatását. Ettől függetlenül persze nagyjából mindig tudtam, mi van vele, épp miért próbálnak rajta jogi fogást találni.

Vona megint más természet, sokkal inkább értelmiségi, visszafogottabb típus, aki nem forrófejűen cselekszik, és tudja, hogy van olyan vicc, ami otromba és feleslegesen sértő. De ha be akar(unk) kerülni a törvényhozásba, akkor oda inkább olyasmi stílusú ember kell, mint ő. Remélem, az elkötelezettsége az igazi jobboldal felé megfelelően erős.

Ennek az egész mostani "vitának" az alapja egy (ismét) félresikerült Polgár-pukkasztás és egy Vona-féle sértődés. Jó lenne nem nagy feneket keríteni neki! És jó lenne, ha a felek nem első felháborodásukban irkálnának mindent a netre, nehogy aztán az tovább sorjázva valódi ellentét kialakulásához vezessen! Nem engedhetjük meg, hogy széthúzzunk! Így is elég próbálkozás van, ami fel akarja aprózni az éppen alakuló jobboldali közösséget!

Nektek pedig itt nagyon nem kellene véleményt nyilvánítanotok, sőt, szinte inkább figyelmen kívül kéne hagyni a nézeteltérést, hadd oldják meg egymás közt az érintettek! Mint a jó szülő, ha összevesznek a (felnőtt) gyerekei, nem szidja egyiket sem, hanem vagy nem szól bele, vagy, ha a véleményét kérdezik, megpróbál mindkettő felé elnézően békét teremteni. És 5 perc múlva már megint domborít a családi egység...

Értsétek, és értessétek meg végre: összefogás kell, és nem széthúzás!! (Lásd Erdély, ott is milyen bénázás megy a magyarság körében...) Igenis kell a jobb oldalra olyan ember akit elfogad a nagy nyilvánosság, és olyan is kell, aki pedig nem engedi felejteni, hogy mi a cél! (Itt lásd a tótokat, Ficót elfogadják, Slota meg nyomja az irányt, és nem igazán határolódnak el egymástól, ott van titokban az összekacsintás, de persze nem verik nagy dobra, hogy tökéletesen egyetértenek.

Ez nekünk pont nem túl jó, de hát az az ügyes, aki az ellenségtől is tud tanulni... Szedjétek már össze magatokat!

A legutóbbi alkalommal Vona Gábort próbálták Pákó szintjére süllyeszteni. Talán nem a saját oldalunkon álló vezetőinkből kellene bohócot csinálnia! Tulajdonképpen ő melyik oldalon áll?Vagy a következő szavazáson Tomcat indul a Bombagyár színeiben?

Tomcatről csak annyit, hogy a nemzeti lobogóra dedikálta a becses nevét. Felkérésünkre, hogy ne tegye, a válasz csak annyi volt, hogy párra már úgyis ráírta.

Ezen tessék elgondolkodni!

Tisztelettel:
Laczkó Zsolt
(Csongrád)

Gratulálok a náci karlendítésen való vitához.

Hitlerék is azért vesztették el a háborút, mert túl ritkán ordították egymásra: Heil Hitler!
Na persze. Így kell küzdeni a libsik ellen? Karlendítéssel?

Tomcat dolgaival többnyire egyetértek, de a piszkos szája, és akár komolytalanul gondolt, de kimondott
szörnyű elképzelései miatt (pl. az ávós szülők kölykeinek akasztása) óriási hibát követ el.
Én is szeretem a csokitortát, de ha van rajta egy kis madárszar, akkor az egészet kivágom a kukába.

Úgyhogy felőlem csinálhatja, amit csinál, de egyre szkeptikusabb leszek, ha ezekben a dolgokban nem
változik meg.

Apróságokról lemondhatna azért, hogy nagyobb tömeget nyerjen meg. De ha neki nem az fontos, hogy mit képvisel, hanem az, hogyan képviseli, akkor csak előre: az első lesz a történelemben, akinek sikerülni fog. (Vagy a sokadik, aki elbukik.)

Ideje lenne szétnézni jobboldalon, kik azok, akik a tisztánlátás mellett műveltek, udvariasak. Mert nélkülük nem fog menni.

Személy szerint ezért csodálom Morvai Krisztinát, Ahmadinedzsád iráni elnököt. Mindkét személlyel szemben százak állnak acsarkodva, de ők mégsem bakiznak, érthetően, logikusan fejtik ki álláspontjukat, és egyúttal elszedik az ellenfelek munícióját. Ezzel nyernek.

Ez a náci karlendítéses dolog - a jelentőségtelensége mellett - kinek is használ?

Üdv, Kurucok!

Magam is tanúja voltam az inkriminált műsorszámnak a szegedi rendezvényen. Történt ugyanis, hogy számunkra is meglepő módon helyi szervezetünk is meghívást kapott a majálisra (ennek ismeretében szokatlan, de – legalábbis számunkra – üdítő jelenség, hogy végre nem minket, hanem egymást cseszegetik, határolgatják az urak), egy sátorral és némi szakirodalommal voltunk jelen a rendezvényen.

A mai elhatárolódós világban mindenképpen tisztelet illeti ezért a szervezőket. A műsor hangneme, stílusa valóban hagyott némi kívánnivalót maga után, de ettől függetlenül témafelvetései és a témákhoz fűzött kommentárjai nagyobbrészt teljesen rendben voltak (a cigánykérdésről, egy külföldön megvalósuló magyar találmányról és a Kóka-palota előtti kis incidensről volt szó többek közt).

Hogy a bombagyárosok szemlátomást bedurvultak, az talán köszönhető a szervezésben felmerült hiányosságoknak is (a kiadott időpontnál későbbi kezdés, rövidebb műsoridő, gyér – 30-40 fős – hallgatóság), de nem szabad elfelejtenünk, hogy a provokatív kérdésfelvetés és témaválasztás a műfaj jellegzetessége, s mint ilyen, a maga helyén kezelendő (tömören: ízlés dolga).

Ha a közönség mással van elfoglalva – pl. nagyobbrészt a környező korcsmahivatalokban mélyül el – akkor a zenészek vagy rátekernek a hangerőre, vagy zúzósabb nótákat kezdenek játszani. Valami ilyesmi történhetett ez esetben is. A „gyerekakasztós” benyögést is lehet provokáló, vitaindító felvetésnek értelmezni (nyilvánvaló, hogy értelmes ember nem gondolhat ilyet komolyan), amely, mint „feldobott labda”, lehetőséget adott a részvevőknek álláspontjuk kifejtésére, a vitába való tevékeny bekapcsolódásra.

Vona viszont szemlátomást „idegen pályára” tévedt, nem tudta felvenni a műsor tempóját, zavarban volt, olyan benyomást keltett, mint a jámbor apáca a kupiban. Ha voltak előzetes ismeretei a fellépőkről (ami valószínű, hisz ők hívták meg a csapatot), nagyjából tisztában kellett lennie azzal, hogy mi vár rá a színpadon. Az eredmény mégis a mindenki által ismert végkifejlet lett (elhatárolódás itt, sértődés ott).
Sokan felvetették, hogy helytelen volt a Bombagyárnak nyilvánosság elé vinnie az ügyet. Én ezzel vitatkoznék. Megtehetem, mert én vagyok a lehető legkényelmesebb helyzetben: nekem soha senkitől nem kell elhatárolódnom, hiszen mindenki tőlünk határolódik el (lásd: „menlevél ügy”), így kvázi „kívülállóként” szemlélhetek mindent, ami a „politikában” történik... :-)

Egyszer ezt a meccset már végig kell játszani, és nyilvánosan „kibeszélni”, megvitatni, hogy végre – legalább a jobbszélen – alakuljon ki valamilyen mindenki által elfogadott közös nevező a témában (ti. „elhatárolósdi”). Itt ugyanis arról van szó, hogy a nemrég tőlünk elhatárolódó Bombagyártól az a Jobbik határolódik el, akitől viszont a Zsidesz határolódik el (a sor a végtelenségig folytatható)... :-)

Ha a nemzet szempontjából teljesen érdektelen Zsidesztől eltekintünk, akkor a képlet többi szereplőjének kellene egy csöppet magába szállnia. Van-e értelme úgy küzdeni egy rendszer s annak haszonélvezői, működtetői ellen, hogy folyamatosan az ő ízlésüknek, ideológiájuknak, értékítéletüknek illetve szeszélyeinek igyekszünk minduntalan megfelelni.

Üdvözlendő kivétel ez alól a MÖM és Kovács Géza hozzáállása, amin szerintem mindenkinek tanácsos lenne elgondolkozni (két elhatárolódás közt legalábbis, pihenésképpen). Az elhatárolódás mára már nagyon elcsépelt, lejáratott, és nagyon demokrata műszó lett, ami egyedül kimondóját hivatott csupán minősíteni, s nem pedig azt, amitől éppen el akar „határolódni”. Ezzel az ellenséggel nem szeretteti meg magát (a zsidónak ugyanis teljesen mindegy, hogy 1%-ban vagy 100%-ban térsz el a polkorrekt állásponttól, mindenképpen gyűlölni fog), viszont saját hívei előtt veszíti el hitelét.

Nem vagyunk egyformák, nem gondolkodunk, érzünk, cselekszünk egyformán, más és más kiutat látunk helyesnek a mai helyzetből. Ez így is van rendjén. A számtalan irányzat, szervezet(ecske), ideológia (már ahol van) közül nyilván majd az fog megvalósulni, amelyik a legéletképesebbnek és leghitelesebbnek bizonyul, magába integrálva majd a többi irányzat követőinek jelentős részét is.

De az ehhez vezető út nem a folyamatos elhatárolódásokon, fikázásokon és az ellenség ízlésének
való megfelelési rohamokon át, hanem a nyílt férfias vitán, az álláspontok ütköztetésén keresztül vezet. Lehet vitatkozni a másikkal, lehet vele egyet nem érteni, lehet külön utakon járni, csak – legalábbis szerintem – egyet nem érdemes senkinek a paletta innenső oldalán: elhatárolódni. Higgyétek el, nem érdemes.

Igen, valóban poénkodtunk a színpadon, és a Fekete Pákó-esetre utalva kipróbáltuk, tud-e Vona Gábor is karlendítést, de nem tudott. Ha tudott volna, azt látta volna húsz-harminc ember, ebből huszonöt egyébként Szálasi arcképét büszkén a pólóján viselő nyilas, és jézusúristen, mi lett volna belőle, hát kábé annyi, mint amikor egy ismert televíziós hírműsor riportere egy nemzeti rockbulin tajtrészegen üvöltve verte a náci díszlépést és felemelt karral üvöltötte, hogy Sieg heil. Tudtátok, hogy ilyen is volt? Nem hát. Ezt se tudnátok, ha most nem ugrálna néhány sértődött hülye.

Ha már károkozást emlegettek, személy szerint nem értem, Vona miért engedte be a szegedi majálisra a Der Spiegel feltűnően görbe orrú munkatársát, akinek fotós kollégája csakis a Hitler arcképét viselő, tajtrészegen karlengető nácikra koncentrált, és nyilván a kísérő szövegben sem lesz sok hízelgő a Jobbikról. Akinek fájt a poénkodásunk a színpadon, kérdezze meg inkább ezt. Vagy azt, hogy nem ártott-e Vonának a színpad előtt ácsorgó pár tajtrészeg tizenéves, akik minden második sor után beordították, hogy "mocskos zsidók", és akik miatt nem lehetett normális Bombagyár-színvonalú műsort csinálni.

Valaki meg aki azért rinyál, hogy én egy nemzeti lobogóra dedikáltam a nevem. Igen, tudniillik a zászló gazdája odajött hozzám, és megkért erre. Több ilyen is volt. A zászlók pedig egy kivétellel már tele volt autogramokkal, többek között Vona Gáboréval is, de ott volt rajta Wittner Mária, Toroczkai László vagy Potyka bácsi kézjegye is. Volt, amelyiken már alig találtam helyet. Hihetetlen, hogy egyesek ilyen baromságokon szívják fel magukat, vagy az "árpádpöttyös" zászlómon.

Különben meg nem tudom, említettem-e már: nagy ívben leszarjuk, hogy kinek tetszik vagy nem, amit a Bombagyár Rádióban mondunk. Tessék jobbat csinálni, akinek ez nem jó. Ha pedig mindenki ügynök, meg valami sosem stimmel a mieinkkel, akkor tessék átmenni a túloldalra, ott mindenkinek tiszta a pedigréje, és sose derül ki, ha mégsem.