A szervezők arra gondoltak, hogy a 3000 hősi halottnak sokkal több hozzátartozója van, mint a 300 kivégzett mártírnak, és a halottakról való megemlékezésen legalább annyian lesznek, ha nem többen, mint a 300 kivégzett mártírról való megemlékezésen. 

Arról sajnos megfeledkeztek, hogy a 301-es parcellában elkapart 298 "hivatalosan, bírói ítélettel" kivégzett forradalmár mellett van eltemetve az az öt kommunista is, akik "reformokkal" akarták a rogyadozó kommunista rendszert megmenteni, de egy igazi forradalomtól legalább úgy féltek, mint az ortodox bolsevikok. 

A forradalom vérbe fojtása után két évvel Kádárék úgy szabadultak meg "reformer" ellenlábasaiktól, Nagy Imrétől és társaitól, hogy nevüket összemosták a forradalommal, és egy koncepciós per kapcsán kivégeztették őket. Ugyanúgy, mint tették azt bolsevik példaképeik, Trockij, Beríja, Kun Béla, Rakj László és a több tízezer, kommunisták által kivégzett kommunisták esetében.

Az életben maradt ún. "reformkommunisták", amikor megroppant a talaj a kommunista rendszer lába alatt, és az éledező ellenzéki erők egyre többen idézték fel 1956 emlékét, létrehozták az ún. Történelmi Igazságtétel Bizottságot, és a Soros Alapítvány segítségével, melynek magyarországi megbízottja Vásárhelyi Miklós volt (úgy gondoljuk, személyét nem kell bemutatni), csak az öt kommunista rehabilitálását tűzte ki célul. Ebből lett a "nagy temetés" 1989. június 16-án, ahol nagy kegyesen, a POFOSZ erélyes követelésére engedtek egy 6. koporsót felállítani, az ismeretlen forradalmár emlékére.

Azóta is minden évben az állam vezetői a 90%-ban liberális média hatalmas támogatásával emlékeznek meg az öt kommunistáról mint a forradalom előkészítőiről, vezetőiről, hőseiről és mártírjairól, a 300-as parcellában, mellékesen megemlítve a mellette lévő 301-es parcella 298 kivégzett forradalmárját. Közben pedig mintha nem is lennének hősök háromezren, akik a harcok alatt estek el. 

A lakosság döntő többsége a posztkommunista, liberális média jóvoltából csak a 301-es parcelláról tud, amit 23 éve összemosnak a 300-assal, és nem is hallottak arról, hogy voltak hősi halottak is, akiknek sírjait a Kádár-rendszer éveiben nagyrészt felszámoltak. 

Így állt elő az a szomorú helyzet, hogy a Kerepesi temető 21-es parcellájában és környékén a megadott időpontban a várt 2-300 megemlékező helyett, alig 15-20 ember "sétálgatott," óvatosan, figyelve a szervezők előkészületeit, és csak később mertek a megemlékezés közelébe jönni.

Azt már nem is említem, hogy a média, az interneten meghirdetett meghívók ismeretében, de még a személyes meghívásokat is figyelmen kívül hagyva, mellőzte az eseményt. Az újságok, a rádióról és a tévékről nem is beszélve, egyszerűen elfeledkezett a 3000 hősi halottról.

Kíváncsiak leszünk, hogy az öt (reform-)kommunistára való megemlékezésről miként fognak tudósítani... 

Végh Attila, az '56-os Antibolsevista Szövetség elnöke üdvözölte a családias megemlékezés résztvevőit, majd átadta a szót Szalay Róbert '56-os forradalmárnak, aki röviden ismertette, hogy 1989-ben az elhanyagolt, enyészetre ítélt 21-es parcellát hogyan sikerült méltó történelmi emlékezőhellyé tenni.

Megható pillanat volt, amikor bemutatta a jelenlevőknek a megjelent özv. Szlama Árpádnét, akinek a férje 1956-ban mint fiatal tüzér hadnagy a forradalom mellé állt, és "kegyelemből" csak 15 évre ítélték, amit az utolsó napig le is ült. Árpád 4 éve halt meg, és a mellette lévő parcellában nyugszik sok bajtársával együtt, amit 1990-ben hoztak létre a POFOSZ erélyes követelésére, hogy az életben maradt és később elhunyt forradalmárok az 1956-ban hősi halált halt bajtársaik mellett aludhassák örök álmukat.

 

A rövid megemlékezés után az 1989-ben felállított - ma már megkopott - kopjafánál először az 56-os Antibolsevista Szövetség elnöke helyezte el a megemlékezés koszorúját, majd a Gárdaszövetség koszorúja került a kopott kopjafa lábaihoz. Az USA-ban működő Hungária Szabadságharcos Mozgalom koszorúját, a mozgalom magyarországi megbízottja helyezte el a távoli bajtársak nevében egy N.N. jelzésű síron, majd a Kuruc.info koszorúját egy lelkes olvasó tette le ugyancsak egy ismeretlen hősi halott sírjára. 

Ezt követően a megemlékezők helyezték el virágaikat a maguk halottai és a többi ismert és ismeretlen síron. Többen tettek le virágot a fiatalon hősi halált halt költő, Gérec Attila sírjára, ahol az előadó elmondta, hogy Attila volt az egyetlen, akinek sikerült megszöknie a Váci Fegyházból, és csak később fogták el. 1956-ban a felkelők szabadították ki. Azonnal a fegyveresek közé állt, és november 7-én halt hősi halált.

Egyesek reményüknek adtak hangot - sajnos - alaptalanul, hogy a Választófülkék Forradalmának Kormánya végre észhez tér, és jövőre a forradalmat (ha csak néhány napra is, de) győzelemre vivő hősökről fog megemlékezni, és nem a forradalom kibontakozását gátló, a kommunizmust mentegető "reformerekről."

(Tudósítónktól)

Korábban írtuk: 1956 hősi halottainak emlékére koszorúznak a 21-es parcellánál

Kapcsolódó: Szalay Róbert: Kilián laktanya, 1956. október 23.