1.) A magyar rendőri intézkedés nem Pácinnál, hanem Lácacsege és Perbinyek között történt (ilyen nevű településeket nem ismerünk, nem látunk a térképen sem, ámbár nem is olyan lényeges – Kuruc.info szerk.).

Beszúrva olvasónk tisztázó levele: Ilyen nevű községek tényleg nincsenek, ellenben van LÁCACSÉKE (a magyar oldalon) és van PERBENYIK (elszlovákosított nevén: Pribenik).
Lácacséke a Bodrogköz magyar oldalának szinte a legészakibb szeglete, átellenben vele szemben van Perbenyik és Királyhelmec is (Lácáról mindkettő látható). Perbenyik egy nagyobb falu, Királyhelmec pedig város, mindkettő szinte 100-ban magyarok lakta település, ahol szlovákot csak nagyon elvétve találni. Lácáról (mert Láca és Cséke régen 2 külön település volt) egy részlegesen aszfaltozott út (kb. 2,5-3 km) vezet ki a határra, majd Perbenyikre.
Lácán és Perbenyik között régebben ideiglenes határátkelő múködött, 2007. dec. 20-a óta lehet korlátlanul jönni-menni, addig Pácin, előtte pedig Sátoraljaújhely volt az átkelési pont, ezért ha helmeci vagy perbenyiki rokonok szerettek volna Lácára látogatni, akkor ezt egy 80 km-es kerülővel tudták csak megtenni. Egyelőre ennyi, Lácáról bővebben itt: www.lacacseke.hu.

Hamarosan írok majd arról is, miért itt húzták meg a gúnyhatárt, a történtek után azt hiszem eljött az ideje.

Okmányainkat alaposan (mindent rádión egyeztetve), autóinkat viszont formálisan ellenőrizték. Először hivatalosak, majd idővel egyre kedvesebbek, közlékenyebbek voltak. Információkkal segítették utunkat, és beszámoltak nehézségeikről is. (Pl. hogy egy éve – mint nálunk –, odaát is átszervezték a rendőrséget és határőrséget, és most olyan parancsnokok vannak, akik nem beszélnek magyarul, így megnehezedett a szakmai kommunikációjuk. Közben megmutatták Királyhelmec legnagyobb maffiózóját, aki épp mellettünk hajtott el.) Azt érzékeltem, hogy aki 20 éve őrzi az államhatárt, az ma is elkötelezett a Haza védelmét illetően. (De nem kértek elnézést a Gyurcsány-csicskák, pláne nem szabotálták a munkát. És miért volnának elkötelezettek, ez egyszerűen hazugság, kevéssé tisztelt levélíró. Remekül tűrték az "államhatár örzői", hogy a szerdahelyi meccs napján a tót közegek már csonkaországi területen zaklassák a magyar autósokat, ez ellen nem is tiltakoztak és ellenakciót sem foganatosítottak, sőt ők is a magyar szurkolókat zaklatták visszafelé Aki pedig általában az - állítólag  - mézesmázos zsarunak bedől, az lúzer is - Kuruc.info szerk.)

2.) Királyhelmec belvárosáig semmilyen akadályba sem ütköztünk. Ott kiszállásunk után üdvözölt a helyi rendőrség századosa, majd elkérte engedélyünket. Telefonálgatás után közölte, hogy az engedély sajnos nem elégséges, ezért csoportosan (3 fő már annak számít, így nem tudom, hogy pl. feleségemmel és 7 gyermekemmel hogyan tudnék egyáltalán közlekedni ott) nem mehetünk el a főtérig, és nem koszorúzhatunk. Újabb telefonos egyeztetés után született meg a kompromisszum: az Őrsereg szakasza pihenjben marad a parkolóban, egy tiszt, egy civil, egy zászló és a koszorú mehet.

A koszorúzás után szerettük volna elénekelni a Himnuszt. Újabb telefonálások: az eredmény nem. Ekkor úgy döntöttünk, hogy vigyázzállásban, magunkban énekeljük el nemzeti imádságunkat. (Tótoktól kérni engedély a Himnusz eléneklésére? Ha azt mondjuk, ez egy patkány cselekedet, semmit sem mondtunk. Himnusz éneklése miatt tán még a tótok sem mertek volna előállítani senkit, vagy legalábbis komolyabb botrány lett volna. Arról nem beszélve, hogy a tót és EU-s törvények alapján sem lehetséges bármely uniós himnusz betiltása, engedélyhez kötése. A gerinctelen őrseregesek - reméljük, nem mindegyik - tehát törvényes cselekedetre kért engedélyt és ennek megtiltását  zokszó nélkül tudomásul vette. Egy jobbféle 12 éves kiscserkészben több bátorság van. Ha ez a rémsztori úgy igaz, egészében, ahogy Gonda István írja, akkor a NŐ 28 tagja nem méltó a nemzet semmiféle további képviseletére, pláne, hogy a levélíró a gerinctelenségből, gyávaságból, butaságból és hazudozásból még erényt is próbál kovácsolni – Kuruc.info szerk.) Utána főhajtás következett, majd oszolj.

A századossal megállapodtunk elvonulásunk részleteiben. Roppant előzékenyen lezárták a forgalmat, amíg kifaroltunk a parkolóból, konvojba szerveződtünk, és megindultunk hazafelé. Ezzel lezárult vállalt küldetésünk. A cél, melyért jöttünk – igaz, kompromisszum árán – de megvalósulhatott: megkoszorúzhattuk a két világháború áldozatainak emlékművét. Együttműködésünk a helyi rendőrséggel technikai szempontból példamutató volt. (Szerintünk roppant megalázó, megalkuvó, aljas és szégyenteljes - Kuruc.info szerk.)

3.) Ami ezután jött, az már egy másik történet (No persze - a szerk.). A város határát jelző tábla után egy civil és két rendőrautó megelőzött, keresztbe álltak az úton, és a konvoj végénél is. Más rendőrök és két civil (talán nemzetbiztonsági tisztek) szálltak ki, és rövid egyeztetés után hármasával mind a 28 egyenruhást beszállították a helyi rendőrségre, ahol közel 10 órán át tartottak fogva. Mielőtt tovább mennék, szeretném jelezni, hogy a nap igazi áldozata az a kb. 10 civil ember, barát (köztük idősek is), családtag, feleség és barátnő (köztük két várandós, egyik ikerterhes hölgy), akiket keményen megmotoztak és átkutattak, 10 órán át nem engedtek el a kocsiktól, étellel-itallal nem látták el, még WC-re is csak kísérettel mehettek az út menti árokba. Ha valami, akkor ez a botrányos. (Tehát mégis igaz. Érthetetlen, miként tagadhatta e hírünket a Nemzeti Őrsereg főkapitánya. Képtelenek még egyformán magyarázkodni is a gyászhuszárok - Kuruc.info szerk.) Végül, már a helybeliek is megelégelték a helyzetet. Tíz magyar anyanyelvű cigány jelent meg, jelezve, hogy szolidárisak velük, és felajánlották segítségüket (Teljesen "életszerű". Persze ha a cigó segítséget ajánl, annak az esetek 99%-ában, tudjuk milyen a vége - a szerk.)

4.) Alapos motozás (profibban csinálják, mint pesti kollégáik) és mobilok kikapcsolása után léphettünk be a rendőrség épületébe. Először némi zavar volt érzékelhető, talán mert nem voltak felkészülve ennyi ember fogadására (létszámunk nagyobb volt, mint a rendőröké). Két szomszédos szobába zsúfoltak, amíg meg nem érkezett a terebesi járási főkapitány-helyettese, egy fiatal szlovák alezredes, aki rövid beszédet tartott. Kérte, hogy ne foglalkozzunk a politikusokkal, ők (a rendőrök) és mi is rendes emberek vagyunk, működjünk együtt az adott helyzetben. A továbbiakban ez az elv volt irányadó a két egyenruhás testület között.

Ezután kérte, terjesszük elő kívánságainkat, majd közösen megállapodtunk a technikai részletekben. Gyakorlatilag rendelkezésünkre bocsátották a kétemeletes kapitányság egyik szintjét. Szabadon használhattuk telefonjainkat, szabadon járkálhattunk a számunkra rendelkezésre bocsátott szobákban (a rendőrök személyes szobáiban, ami az én szememben feltétlenül a bizalom jele) és a folyosón, dohányozhattunk, használhattuk a WC-t és a konyhájukat. Több karton ásványvizet adtak, pár óra elteltével teával kínáltak, majd este 9-10 óra körül szerény vacsorát hoztak (kenyeret, margarint, szalámit). Elnézést kértek a szűkös választék miatt, és azt mondták, ha tudtak volna jövetelünkről, vágtak volna egy mangalicát, és megsütötték volna tiszteletünkre. Ez az ötlet később tovább fejlődött: egyik oldalon egy közös sütés és sörözésre következő látogatásunk alkalmával, a mi részünkről pedig felvetődött egy meghívás ötlete számukra a következő eskütételünkre, Szabolcs várába. (A rabtartókkal való jópofizás tartós szolgaság esetén szokott kialakulni, esetükben ez érthetetlen - Kuruc.info szerk.)

Szeretném kiemelni, hogy itt is bebizonyosodott, mennyivel egyszerűbb, gördülékenyebb két egyenruhás szervezet együttműködése, mint a köznapi civil-rendőr viszony. Ösztönösen partnert látunk egymásban; fegyelmezett, egységes viselkedésre számíthatunk egymástól; vannak deklarált vezetők, és ez a rendfokozatokban azonnal látszik; lehet tárgyalni feltételekről; kölcsönösen van tiszti becsület. Többek között ezért is tartom kiemelten fontosnak, hogy az ilyen vérzivataros időkben a civilek rendezett szervezetekbe tömörüljenek, mint ahogy tették ezt őseink, amikor pl. 1848-ban létrehozták a Nemzeti Őrsereget (annak idején még a piarista atyák is csatlakoztak).

A technikai feltételekről: a szlovák rendőrök gépkocsiparkja elég jó, de az épület és főleg az irodák eléggé lepukkantak, méltatlanok a rendőri munkához. Az asztalok, szekrények ősrégiek, kopottak. Láttam pl. kitört lábú, ferdén előrebukó asztalt is. A folyosón volt egy ősi, feltehetően házilag barkácsolt, asztal nagyságú iratmegsemmisítő. A kapcsolója akkora, mint egy betonkeverőé. Ha elindult, hangja mint egy géppuskasorozat. El is határoztam, hogy ha tehetem, legközelebb meglepem a kapitányságot egy pár ezer forintos iratmegsemmisítővel. (Még az Őrsereg támogassa a rendszeresen magyartverő, szadista szlovák rendőrséget?! Hát nincs vége a hülyeségnek? - Kuruc.info szerk.)

A személyi állományról: A helyiek kezéből kivették az akció irányítását. Terebesről és talán Kassáról, legalább 20 nyomozó érkezett, akik hármas csoportokba rendeződtek: egy kezelte a számítógépet, egy kérdezett, egy tolmácsolt. Számítógép-használatuk közepesnek mondható, a magyar szavak rögzítésével is nehézségeik voltak, a fordításnál sem mindig találták meg a megfelelő jogi stb. kifejezéseket, de mindháromban segítettünk. Nagyon barátságosan és udvariasan elnézést kértek tőlem, hogy nem tudnak magyarul. Válaszomban én is elnézést kértem, hogy nem tudok szlovákul, pedig őseim a kétnyelvű Turócból származnak, evangélikus lelkész felmenőim magyarul és szlovákul egyaránt kiválóan prédikáltak, az egyik legnagyobb szlovák írónő, Timrava, pedig a rokonom. (Már csak Trianonért kellett volna elnézést kérnünk, és kész az áprilisi tréfa - Kuruc.info szerk.)

A szervezésről: Nem álltak a helyzet magaslatán. Elvben a sorrend ez lett volna: adatfelvétel, kihallgatás, rabosítás (fénykép, ujjlenyomat, tenyérlenyomat), de hamarosan teljes lett a káosz. Az én adataimat pl. ötször vették fel az este folyamán, ebből kétszer kézzel, háromszor számítógéppel. Volt olyan szituáció is, hogy egy szobában ülve számítógépbe diktáltam az adataimat, ahol már kb. édesanyám nevénél tartottam, de bejött egy másik trió, akik papírra kezdték el írni ugyanazt. Így szimultán kétfelé, kis elcsúszással diktáltam adataimat, ide ezt, oda amazt. Egy idő múlva már nem látták át, ki melyik fázison esett át, ezért átvettük a szervezést: kinek hova kell még mennie, kinek adtak már végzést, ki kapta már vissza a személyiét, ki melyik szobában tartózkodik éppen stb. Az épületen belüli kísérgetést meghagytuk nekik, de később már ehhez sem ragaszkodtak, csak lekiáltottak az emeletről: „Kérünk két embert fényképezéshez!”. Hálásak voltak a segítségért. (Kápó lett a nemzetőrökből - Kuruc.info szerk.) Így is épp eleget kellet loholniuk, mert tartani szerették volna ígéretüket, hogy éjfélre végeznek a sok adminisztrációval.

A vád: Ez az este folyamán sokat változott, finomodott (Milyen rendesek, Gonda úr, hogy nem végezték ki ott helyben az Őrsereget... Ugye ezt is megköszönte nekik? - Kuruc.info szerk.). Először a nem megfelelő engedélyre hivatkoztak. Később kiderült, hogy az emlékmű egyházi területen van, tehát nem szükséges engedély a koszorúzásához. Később felmerült, hogy a jogszabályok szerint egyenruhában tilos megjelenni, de ez is hamar köddé vált. A végére az maradt, hogy a jelvényünk részét képező rovás H betű a tiltott önkényuralmi jelkép. Óvtuk őket ettől az úttól, mert talán egy abc-t mégsem lehet betiltani, véltük. De látszott, hogy a jelenlevő nyomozóknak semmi közük sincs sem a vádakhoz, sem azok változásához. Erről feltehetően magasabb körökben egyeztetnek, tanakodnak az eseményekkel párhuzamosan, fogást keresve rajtunk.

A kihallgatásokról: engem háromszor hallgattak ki, de ezek jobbára adatfelvételek voltak. Nem éltem ugyanis a vallomástétel lehetőségével, mert rendezvényeink céljáról, ruházatunk jelképrendszeréről hivatalosan nyilatkozni csak a parancsnokunk és a kommunikációs tisztünk jogosult.

Rengeteg személyes adatot kérdeztek. Az volt a benyomásom, hogy nem egy sima előállítási nyomtatványt töltenek ki rólunk, hanem kihasználva az alkalmat, egy teljes körű titkosszolgálati adatfelvétel történik. Mivel barátsággal jöttünk, szándékaik nemesek és tiszták, takargatni valónk nincs, végig jogkövető magatartást tanúsítottunk, maximálisan együttműködtünk a hatóságokkal, ezért (legalábbis a magam részéről) minden személyes adatomat készségesen megosztottam az érdeklődő kollégáknak, ha a magyar titkosszolgálat ezt eddig elmulasztotta volna. (Ez viszont nem bátorság, hanem újabb hülyeség. Hogy most nincs takargatnivalója, az nem jelenti azt, hogy még nem lehet később. Ráadásul a személyes adatokkal önmagában is zsarolni lehet. Konzuli segítséget, ügyvédet követelve, botrányt és pereskedést kilátásba helyezve kellett volna megtagadni mindenféle vallomást a hamis, magyarellenes vádak miatt - Kuruc.info szerk.)

Szerintem a Kárpát Haza bizalmi tőkéjének gyarapításához az is hozzátartozik, hogy minden földrajzi része kapja meg ugyanazokat az információkat (Orvost, orvost! - Kuruc.info szerk.) . Véleményem szerint enélkül elképzelhetetlen az egység. Az, hogy megismerhettek, beleláthattak én és családom életébe, tapinthatóan növelte a kölcsönös bizalmat és megértést (Orvoscsoportot! Képzeljük el, amint egy ír hazafi így beszél az angoloknál történt vallatásáról - a szerk.). Márpedig úgy gondolom, ez lehet az alapja a két nép barátságának is. Ha megismerjük egymást, akkor hülye politikusok már nem tudnak szembeállítani minket demagóg szólamaikkal. (Igen, egyáltalán nem sérült Gonda úr, a népek úgy szoktak megismerkedni, hogy az egyik titkosszolgálata hamis vádakkal vallatja a másik tagjait, ugye??? A kölcsönösség jegyében várjuk Fico és Slota mobilszámát, valamint minden személyes adatát - Kuruc.info szerk.)

Az eljárás alapját képező tényállást kivéve mindenben egyetértettünk, a végén kezet szorítva váltunk el. Ők elnézést kértek az esetlegesen okozott kellemetlenségekért, és reményüknek adtak hangot, hogy civilben még sörözünk együtt. Válaszként köszönetet mondtam korrektségükért és szívélyességükért. (Miféle jelző elég minősítő arra nézve, aki jogtipróival koccintani akar??? Lassan Kolompár Orbival is ideje egyet söröznöd, Gonda bazmeg. Itt már a magázásról is lemondhatsz -  Kuruc.info szerk.)

Úgy érzékeltem, figyelmük nagy részét végig az kötötte le, hogy ne hibázzanak az adatlap pontos és egységes kitöltésében. Velem három változatot írattak alá, majd téptek szét, mert valaki mindig bejött, és az mondta, hogy a másik kihallgató helyiségben ezt és ezt (persze azt nem értettem, hogy konkrétan miről beszélnek) másképpen töltik ki. Természetesen mindig elnézést kértek, én pedig udvariasan bíztattam őket, hogy nem baj, fogjunk össze a két lapos nyomtatvány sikere érdekében. Szinte én voltam az utolsó kihallgatott éjjel 1 óra magasságában. (Az eddigiek alapján nem csodálkozunk, Gonda a jelek szerint szinte élvezte a megalázást - Kuruc.info szerk.)

A fényképezéstől a pulykatollig: a két szervezet között kialakult kollegiális hangulat apró példája, hogy az általános rendőrségi szokásoktól eltérően a rabosításkor megengedték, hogy sapkában álljunk a kamera elé (sőt viccesen az is felmerült, hogy kellene egy közös csoportkép a rendőrökről és az Őrsereg tagjairól). A díszegyenruhánk sapkájához tartozó toll pedig olyan sikert aratott, hogy félve ugyan, de kértek belőle egyet emlékbe. (Miért csak viccesen, legközelebb csináljátok meg a baráti csoportképet! - Kuruc.info szerk.)

A címerekről: Bár elfogadom, hogy ez nagyon szubjektív, de én mindig is örültem, hogy a tót atyafiaink ennyire ragaszkodnak a közös múlthoz, a hármas halom, kettős kereszt motívumához. (A lopást lehet ragaszkodásnak is hazudni, de attól még lopás marad - Kuruc.info szerk.) Hogy most mi is egyenruhában forgolódtunk köztük (békében, szervezeteink közötti kollegialitásban és együttműködésben), talán még szebb volt, ahogy egyenruhájuk karján viselt címerük összetalálkozott a mi karjelzésünkön található, Árpád-házi címerrel. Úgy éreztem, így képileg is teljes volt a Kárpát Haza egysége, együvé tartozása. Mi a rovás H-t, ők a rovás GY-t (kettőskereszt) adtuk ehhez: a „H”ungárusok (a Szent Korona népeinek) e„GY”sége (békéje, együvé tartozása, békés közössége). Ez a múltunk, ez a jövőnk. Ámen. (A törvénytelen fogvatartást és vallatást kollegialitásnak és együttműködésnek csak elmebetegek vagy hulladékok nevezhetik - Kuruc.info szerk.)

Elbocsátásunk: 11 óra után kihallgatóink – kölcsönös barátságos búcsúzkodások közepette – kezdtek hazaszállingózni. (Puszi is volt? - Kuruc.info szerk.) A terebesi alezredes is kézfogások kíséretében szívélyesen elbúcsúzott. Éjféltől kezdve, akivel végeztek közülünk, azokat hármasával visszaszállították a sötét országúton, rendőrségi felügyelet alatt tartott kocsikhoz. Ebben is volt egy kis kavarodás, mert volt, akit hamarabb kivittek, és azután kapcsoltak, hogy még lett volna aláírni valója. Kissé pánikba estek, hogy egy gyanúsított eltűnt, de mi készségesen megszerveztük a visszaszállítását. (Ez már minősíthetetlen: segítenek a megszállóknak, törvénytelenül eljáróknak, de nem kényszerből, hanem boldogan - a szerk.)

Közben még volt időnk beszélgetni az őrséggel. Megtárgyaltuk a dunaszerdahelyi eseményeket is. Nem mindenben értettünk egyet, de biztosítottak minket, hogy a pozsonyi szurkolókat is jól megverték, és közösen ítéltük el az esztelen erőszakot. (Ez a mondat úgy, ahogy van, önellentmondás; persze e kényes kérdésről nem is írt többet nemzetőr olvasónk - Kuruc.info szerk.)

Végül éjjel 1 után gépkocsikba szálltunk, és készséges rendőri felvezetéssel (amit mi kértünk) felvonultunk a tót kollégák illetékességi határáig, majd kedves búcsúzkodás után átgördültünk a hídon.

5.) A túlsó oldalon már vártak rendőreink. Nagyon feldobottak, lelkesek voltak. Azt mondták, parancsba kapták, feltétlenül várjanak meg minket, hogy mindannyian és teljes épségben megérkezünk-e. Láttak a TV-ben minket, gratuláltak. Az az igazság, hogy én az utóbbi 30 évben már nagyon sokoldalúan megismerhettem a rendőrséget, de ilyen eufórikus hangulatú magyar rendőröket még nem láttam. Jó utat, szerencsés hazaérkezést, jó pihenést kívántak, és elkísértek minket vacsorahelyünkig, majd egy diszkrét kéklámpa-villantással búcsút intve, távoztak. (A főkapitány tudósítása szerint azért szépen felírták mindenkinek az adatait - Kuruc.info szerk.)

6.) Összefoglalás. Az eredmények szubjektív számbavétele:
- Küldetésünk célja teljesült. Hagyományőrzőként, a halottak napja környékén, egy szép koszorúval tiszteleghettünk a hősök és áldozatok emlékművénél Királyhelmecen.
- Az utána következő speciális helyzetben és speciális körülmények között is derekasan helytálltunk.
- Kihasználva az alkalmat, kölcsönös megismerésen alapuló, kollegiális kapcsolatot, és jövőbemutató együttműködést sikerült kialakítani a két egyenruhás szervezet között.
- Emberi közeledéseknek lehettünk tanúi, ami szerintem jól szolgálta a két népcsoport közötti kölcsönös megismerést, megértést és barátságot.
- Számomra bebizonyosodott, amit mindig is reméltem, hogy a kis emberek józan esze át tudja törni a politika sötét törekvéseinek falát. Jelen esetben, még egy olyan szabályozott viszony, mint az előállítás, kihallgatás is hozhat közel embereket, csoportokat, szervezeteket egymáshoz. Minket már nem lehet aljas módon egymásnak uszítani. 10 órán át szervezetten, korrektül együttműködtünk, van kölcsönös pozitív információnk, benyomásunk egymásról. Emlékezzünk: a háborúk mögött álló ördögi körök mindenkori rémálma, amikor a fronton szembeálló katonák kimásznak az egymásnak feszülés lövészárkaiból, és elkezdenek barátkozni egymással. Szerintem most ennek voltunk tanúi Királyhelmecen. A holdra lépő Amstrong szavaira emlékezve: kis lépés a részvevőknek, de nagy lépés lehet a Kárpát-medence népeinek. S ha ezen az úton lépdelünk tovább, és egyre többen csatlakoznak ehhez, akkor megtörhetjük az idegen hatalmak vágyát, és az egymásnak feszülés helyett, a Kárpát Haza népei újra békében élhetik dolgos napjaikat, együtt védekezve a külső rontások ellen. Ámen. Így legyen! (Inkább ne! Utópia és balekság az egész. Megpróbáltad, Gonda, a szart aranynak láttatni, de a festék lepattogzott, a holmi puha, barna és büdös maradt. Kíváncsiak vagyunk, mit szól mindehhez Vona Gábor, akinek 2007. március 15-ei, Gárda-alapító kezdeményezésére alakult meg főként jobbikosokból, a Magyar Gárdát is megelőzve annak mai testvérszervezete, a Nemzeti Őrsereg - Kuruc.info szerk.)

Gonda István
Szeged

Kapcsolódó:
Hazaengedték az Őrsereg tagjait, a főkapitány a rendőröket védi - megtörték?