A Budapesti Nyomozóügyészség szerint a razzia harmadik napján Képíró Sándor járőrosztaga indokolatlanul agyonlőtte a Steinberger házaspárt, az ágyában fekvő Weisz Irént és Scheer Ferencet. Képíró cáfol – derül ki az e heti Magyar Narancsból.

Újvidéken a szűnni nem akaró terrortámadások és partizánakciók felszámolása céljával magyar csendőrök és katonák három nap alatt – a magyar források szerint – 3340 embert, főleg szerbet és zsidót öltek meg, köztük 147 gyereket (szerb források több mint 3800 halottat említenek). Az idén 95 éves Képíró 1996-ban települt vissza Argentínából, miután Buenos Aires-ben magyar diplomaták megígérték neki, hogy nem lesz bántódása.

A hetilap nem kapott érdemi segítséget a külügyi tárcától, hogy felderítse, miként ígérhetett büntetlenséget Magyarország egy esetleg háborús bűnökkel vádolható embernek. (Na mit gondol a kedves olvasó, miért? De aztán képbe kerültek Wiesenthalék, és az ő szavuk ugyebár parancs - a szerk.) Képírót már 1944-ben tíz év fegyházra ítélték az 1942-ben frissen visszacsatolt Újvidéken történt, kicsit túlzásba vitt rendrakás miatt, ám az eljárást és az ítéleteket a nyilas hatalomátvétel után megsemmisítették. A férfi a háború után Argentínába menekült.

Képíró az eseményekért a honvédséget tartja felelősnek, ő – mint mondja – csendőrtisztként egyáltalán nem is látott holttestet, és a kivégzések elrendelését is tagadja. Az ügyet 2006-ban előásó jeruzsálemi Wiesenthal-központ szerint viszont Képíró Sándor nemcsak az 1942-es események egy részéért felelős, hanem 1944-ben részt vett az újvidéki zsidók deportálásában is. Erre vonatkozóan azonban nem került elő bizonyíték - de ez nem számít, ha zsidók a vádlók.

Nemrég megérkeztek Szerbia és Montenegró Levéltárából a mostani gyanúsítás alapját képező dokumentumok, így október elején Képírót gyanúsítottként hallgatták ki Budapesten. Ilyen dokumentumok például az 1944-es büntetőper szerbből visszafordított aktái: az eredeti iratok ugyanis eltűntek a magyarországi levéltárakból.