"Egyetértek a kormánnyal abban, hogy a jogellenes cselekmények elkövetése nem maradhat következmények nélkül. A kistelepüléseken elkövetett szabálysértések helyi konfliktusokat generálnak, amelyekkel foglalkozni kell. A kérdés azonban az, hogy valóban az elzárás, a szigorítás-e a megfelelő megoldás" - mondta lapunknak Kerezsi Klára kriminológus azzal kapcsolatban, hogy az Országgyűlés által elfogadott Btk-módosítások révén a szabálysértést elkövető felnőttek legfeljebb 90, a fiatalkorúak pedig 45 napig tartó elzárással büntethetők, ezzel pedig növekedhet a börtönökben lévők száma.

Jelenleg 16 300 elítélt és előzetes letartóztatásban lévő van börtönben, a magyar büntetés-végrehajtási intézetek túltelítettek, ezért a kormány bejelentette, hogy 10-12 korábban bezárt létesítményt újra megnyit, hogy legyen helye a szabálysértési ügyekért elzárásra ítélteknek is. A börtönférőhelyek számának növelése csupán pénz kérdése, ha a kormány úgy dönt, megteremthető – vélekedik az OKRI igazgató-helyettese. Az már más kérdés, hogy szerinte az elzárásnál a felelősségérzet felkeltése, és a helyi közösségi konfliktusok kezelése vezet eredményre.” A visszatartó erőt a lebukás veszélyének növelése erősíti, és az elkövetők felelősségérzetét a tettel való szembesítés kelti fel – fogalmaz Kerezsi.

A gyakorlati tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy az előzetes letartóztatásban lévő fiatalkorúak felelősségre vonása is elhúzódik, két kihallgatás között hónapok telnek el. „Pedig a fontos éppen az lenne, hogy az előzetesen letartóztatott vagy jogerősen elítélt bűnelkövető kamaszokkal foglalkozzanak, hogy szembesülhessenek azzal, tettük milyen hatást gyakorolt a sértettre, illetve önmagukra” – mondja Kerezsi Klára, aki kollégáját, Lőrincz Józsefet idézve azt szorgalmazza, hogy a fogvatartott fiatalok idejét értelmes programokkal, reintegrációt segítő foglalkozásokkal, személyiségfejlesztő gyakorlatokkal ki kell „sámfázni”. Az ehhez szükséges források jelenleg nem állnak a büntetés-végrehajtás rendelkezésére. Ennek hiányában a fogvatartott fiatalok a nap túlnyomó részét a cellában töltik, és bicepsz-erősítő gyakorlatokat végeznek. A felkar körmérete ugyanis a börtönhierarchiába tagozódás meghatározó eleme. Azt is mondhatnánk, hogy a szabadságelvonás egyetlen látható eredménye jelenleg a jogsértő fiatalok fizikai állóképességének erősödése.

A kormány leegyszerűsített válaszokat ad a bűnözésre, holott a jogsértések oksági háttere igen bonyolult. Tény, hogy a rossz helyzetű társadalmi csoportok tagjai szerte a világon könnyebben kerülnek börtönbe, mint a kedvezőbb helyzetű bűnelkövetők. A jobb helyzetűekkel szemben a pénzbüntetés és a munkabüntetés is célravezetőnek látszik, míg a rossz helyzetűektől nem lehet mást elvenni, mint a szabadságukat. Az USA példája pedig azt mutatja, hogy bármekkorára növelhető a börtönférőhelyek száma, azok mindig meg fognak telni – hangsúlyozta Kerezsi, aki szerint az európai országokat kellene példaként venni.

„Igen nagy baj, hogy hiányoztak a szakmai egyeztetések, és a szocio-gazdasági hatásvizsgálatok a Btk. módosítások kidolgozása előtt. A kutatási eredmények igazolhatják és indokolhatják a kriminálpolitikai irányvonal megváltoztatását, s mint azt a nyugat-európai országok gyakorlata is jelzi, az ilyen változtatásokban mindig fontos szempont a cél- és költséghatékonyság mérése, illetve a hosszú távú hatások figyelembe vétele.” Az OKRI igazgató-helyettese hozzátette: a szabadságvesztés nagyon sokba kerül az adófizetőknek, arra kell tehát használni, amire való, vagyis a legsúlyosabb bűnök kezelésére.

Kerezsi Klára megjegyezte azt is, hogy az embereket is meg kellene kérdezni arról, hogy valóban börtönbe küldenének-e minden elkövetőt, annak tudatában is, hogy az jelenleg nem teljesíti azt a fajta reszocializációs hatást, amelyet ők elvárnak tőle. Az amerikai minta sem a könnyű visszailleszkedést mutatja, a statisztikák szeint a börtönből szabadult elítéltek 75 százaléka három éven belül visszakerül oda, mert újabb bűncselekményt követett el, vagy azért mert megszegte a feltételes szabadságra bocsátás szabályait – teszi hozzá Kerezsi.

A szabálysértés miatt elzárásra ítéltek száma hirtelen megdobhatja a büntetés-végrehajtási intézetekben fogva tartottak létszámát. Jelenleg az 16300 rab közül 180-an töltik ben büntetésüket szabálysértés miatt. A létszám mellett gondot jelenthet az is, hogy a büntetés rövid időtartama miatt nem tudják bevonni őket sem az oktatásba, sem a munkavégzésbe – márpedig a bv-intézetekben ez lenne az első számú cél. Készültek ugyan előzetes felmérések arról, mennyivel ugorhat meg az elítéltek száma. A hvg.hu információi szerint az önkormányzatoknak csak a tizede adott választ a szabálysértési eljárásokra vonatkozó rendőrségi kérdésekre.

Szakmai körökben kifogásolják a Fidesz európai parlamenti képviselőjének, Áder Jánosnak a javaslatát is, amely szerint az előzetes letartóztatás a jelenlegi négy évben maximált időkorlát helyett egészen a büntetőeljárás jogerős befejezéséig tartana. Áder szerint azzal, hogy a gyanúsítottakat négy év után kötelesek hazaengeni, a sokszor meghiúsul az eljárás eredményes befejezése.

Ennek a szigorításnak azonban a hvg.hu által megkérdezettek szerint leginkább azokra kellene vonatkozna, akik a bonyolult gazdasági bűncselekmények és a maffiaügyek miatt kerülnek be. Az ő számuk nem jelentős: a jelenleg mintegy 4500 előzetesben lévőnek csupán pár százalékát teszik ki. Az Áder-féle módosítás őszi elfogadásával a börtönnépesség megnőne, de ennél is fontosabb ellenérv, hogy az előzetes letartóztatás nem lehet előrehozott büntetés.

(HVG)