Állandó olvasótok vagyok és nem tudtam szó nélkül elmenni a kamu alapítványos, kéregetős cikketek mellett. Szeretnék bemutatni és megismertetni az olvasókkal egy olyan helyet, amit kevesen ismernek.

Nekünk nincsenek drága reklámkampányaink, nem plakátozunk a metróban és tévés hirdetésekre sem futja. Mégis több mint 20 éve működik az otthonunk főként támogatásokból, de egyre kilátástalanabb a helyzetünk. Ez az otthon kezdte el a beteg gyerekek ilyen jellegű táboroztatását, és mégis mi kapjuk a legkevesebb figyelmet és támogatást.

Csak összehasonlításképpen: a mindenki által sztárolt Bátor Tábor 2002-ben kezdte meg a munkáját az országban, s míg az a szervezet több száz milliós beruházásokat valósít meg, persze mindezt külföldi tőkével szépen kimaszkírozott jótékonysági rendezvényekkel, addig ennek az otthonnak éves szinten annyi pénze van, amiből a Bátor Tábor két hétig gazdálkodik… (A Bátor Tábor havi kerete kb. 60 millió forint, a mi otthonunké évi (!) 30 millió.)

Levelemet azért írom, mert az otthon jövője fennmaradása kétséges. Akik ide járnak, azok nem csak 1 hétig barátok (mint a Bátor Táborban többnyire), hanem hosszú távon is barátok maradnak, mert összehozza őket egy közös dolog. Itt mindennaposak a tíz éves vagy régebbi barátságok, amik akár határokat is átívelnek, többünk itt találta meg a szerelmét, és volt, aki az itteni templomban esküdött örök hűséget.

Az 1%-os „verseny” egyre inkább kiéleződött és az kapja a legtöbb pénzt, aki a legismertebb… Az otthonunk honlapját egy 10 éve visszajáró, gyógyult daganatos fiú készítette köszönetképpen. Annyit kérek, hogy aki tudja, támogassa az otthont adójának 1%-ával, vagy bármilyen más adománnyal.

Minden segítséget elfogadunk, mert sajnos a kormányra nem lehet számítani.

Részletek: www.masodikotthon.fw.hu, Facebook-oldalunk pedig itt található